Ma elmondom mit csináltam reggel 8-ig. Felkeltem fél hatkor. Ettem reggelit. Szicíliai pestos pirítóst. Imádom már most. Ilyen szárított paradicsomos. Megtanultam egy fejezetet a vonaton. Mondjuk a roppant nehéz bevezetés az informatikába tantárgyból. Trécseltem Andrisékkal. Megírtam három levelet. Becsekkeltem 11 file-t. Lefuttattam az összes tesztet, code coverage-t, újrabuildeltem a környezetet, frissítettem mindent és már dolgoztam is. Még nincs 9 se basszátokmeg! :D

 Ma reggel csináltam reggelit. Éjjel kialudtam magam. Nem vagyok másnapos. Tegnap ugyanis nem ittam. Megkevertem nagyjából egy számot. Gitároztam. Elpakoltam. Mostam és tergettem. Elmosogattam. Elszipákoltam pár cigit. Megcsináltam egy tantárgyat. Igaz, hogy a tanulásról szólt és csak ki kellett tölteni egy feladatsort, de el kellett hozzá olvasni egy csomó mindent. Majdnem el is olvastam végig. Megcsináltam a munkahelyemre a hétfői feladatomat. Legalábbis a nagy részét. Most még megfürcsizek, meglátogatom apukámat, aztán már lehet is inni.

 Tomit agyondobtam egy öngyújtóval az Incognitó Kaméleon kocsmában. Mivel első fokon bűnösnek találtak beszólogatós barát poénjainak nem értéséért, ezért jelen médium hasábjain kérek bocsánatot. Bocsi Tomi. Attól függetlenül a vívással nem viccelünk. Mert nem értem. De komolyan.

Pár hónap alatt azért elkészült. Nehéz volt végiglapozni másfél órányi felvételt. Legalább fél órát kihagytam belőle, amikor Tamással társalgunk. Ő mond valamit, én meg kedvesen felelem, hogy kussoljál. Sajnos kimaradt még pár fontos dolog. Pl. nem sikerült felvenni Milánt, amikor a kocsiban sivítottunk rajta a röhögéstől. Vagyis inkább Drunken MacLeod-on. Azért nagyon jól éreztem magam. Ha a Levi vállalná, tuti elmennék megint. Meg persze, ha lenne rá pénzem. 

 Pedig akartam ám írni. Elköltöztünk a negyedik emeletre. Alattunk vannak a mindenféle irodás részek, Petivel már megbeszéltük, hogy meg kell nézni, hogy hol macázgatnak a titkárnők. Meglehetősen durván vannak felöltözve, szóval nézelődni faszán lehet. Az új helyemen jó a kilátás, elég világos az iroda. Csak szerintem nagyon sokan leszünk ott és nagyon nagy hangzavar lesz. 

Voltam ma a vívócuccomért, holnap megyek edzésre. Valószínűleg azért nem lesz nagy Dártányánkodás, de biztos jó lesz. Szeretnénk csütörtökönként elmenni focizni. Ahhoz kellene elintézni a termet jövő hétre. Ezen a héten a csütörtök már bukta. Meg vasárnap a ... mi a fasznak írtam ezt. Erre még én sem vagyok kíváncsi, de komolyan. 

Ne vegyetek tescos vasalóállványt. Pigmeusoknak készült, valamint egy 1N nagyságú erővel megnyomom és kettéhajlik. Fosadék.

Ja, voltam ma ilyen mérésen. Mármint olyanon, hogy megmérték, hogy a kis testem hány százaléka víz, meg más szövetekből mi mennyi van. A gép szerint 27 kg-ot kellene fogynom. Azért egy kicsit sokallom, de akkor legyen így. Kórosan el vagyok hízva. Ma este már csak répát ettem. Meg sajtot. Meg almát. Meg szőlőt. Meg asszem mást nem.

Nem hittem volna, hogy megesik velem is. Valahol borzalmas férfisoviniszta lelkem mélyén tudtam, hogy a "férfiak mindent tudnak, amit a nők, csak jobban" egyszer megdől. Most pedig gyakorolni fogom a beismerés nagy erényét. Kurvára nem tudok vasalni. Ráadásul közben valamiféle keserűcsoki illatot érzek. Szerintem a vasaló nem megfelelő, vagy anyu valamiféle kézzel készített csokitepsit vasalt vele tavaly, csak már nem emlékszik. Egyébként a ruháknak nem találom az élét és meglehetősen kiborulok a vasalatlan cuccoktól. Sajnos mivel egyesek Birminghambe járnak üdülni, ezért keresek mást, aki vasal. Olyan emberem már van, aki ha részeg vagyok, itt alszik, olyan is, aki elmosogat, bár a héten még nem hívtam, de kell egy vasalós is. Majd valami egyedülálló, megfelelően vasalt ruházatú egyénnel barátkozom.

Egyébként kaptam egy levelet a kocsimra. Elmondom szörnyű tettem. A bejárati ajtó előtt álltam meg. Két és fél méterre. Többször is! Ennek eredménye a dörgedelmes cédula. Ha kicsit sárgább, akkor azt gondoltam volna, hogy a hadtörténeti múzeumból lopták és ezen üzentek a Józsinak, hogy a trágyahordó szekérrel ne parkírozzon az udvarház elé. Egy kicsit sok volt benne a felkiáltójel, illetve nélkülözött egy meglehetősen fontos aláírást. Azért örültem volna, ha valamelyik fonnyadt, vén kurva legalább a sátánbaszta nevét odabiggyeszti a nagy jóindulattal is csak cafatnak nevezhető irodalmi alkotása alá megpróbál legalább az első írásbeli kontaktusunk alkalmával kultúráltan figyelmeztetni olyan dolgokra, amit nem tudhatok. Gussfraba!

Egy hatalmas acélbirkát láttam Tatabánya előtt a vonat ablakából. Megkövesedett múltat evett és olvadt jövőt szart az utcára, beborítva mindent. Néha abbahagyta a rágást, körültekintett, feböfögött egy kis jelent, aztán evett tovább.

Ugye látod, hogy milyen üres és hideg az éjszaka. Milyen borzalmasan egyedül van az éjszaka és csak egy lámpa világít. Ez az, amit neked tudtam adni. A boncterem fényét a a csillagoké helyett.

A birka mellé ülök és kényelmesen odafészkelem magam. Öntöm fejemre az ürüléket és várom, hogy száradjon. Nem vagy itt velem.

Meglehetősen régen ragadtam billentyűzetet. Voltam esküvőn, pörögtem sztriptízrúdon, de tulajdonképpen mindegy is, mert semmi mondanivalóm nincs. Illetve van, de most itt ülök a vonaton és úgy érzem, hogy a hátam mögül néznek. Mindig néznek, hogy mit írok. Nem mintha nem lenne mindegy, hiszen felkerül az internetre.

Vasárnap új lakásba költöztem. Apró, édesanyámé és bútorok, a kompjúterem, valamint nagyobb mennyiségű étel képezi a berendezést. Meglepő volt éltem első igazi bevásárlása. Régen Pesten az albiban a háziasszony Bandi volt és nekem olyan majomságokkal nem kellett foglalkoznom, mint a takarítás, mosószer vásárlás és hogy legyen otthon mosogatószer. Most meg az összes ilyet nekem kellett megvenni. Vettem ennivalókat is. Érzésem szerint rengeteget. Mégis semmiségnek tűnik a hűtőben. Elveszett benne. Kitaláltam viszont egy jópofa írást, de ahhoz csend kell, nem pedig velem szembenülő nagy bajszos és az ujjaival doboló fazon, meg diákcsacsogás.

A hétre feladatom is van. Valóban érzéketlen fasz vagyok, vagy csak rendkívül makacs és önző? Ezt kellene kitalálni. Persze azzal, hogy tudom, még nem leszek előrébb.

Mondtam, hogy minden ilyesmiért kár. Ha nincs halálra ítélve, akkor megölöm én, vagy megöli más.

A kopasz találkozik a púpossal:
- Hé! Mit viszel a hátizsákodban?
- A fésûdet, bazdmeg!

update: ez mi a faszom?

updateupdate:

Nincs mondanivaló. Egyre hidegebb reggelek. A múltkor már éjjel is fáztam. Egy fogkefe a pohárban. Veszekedtem és kiabáltam, pedig nem is érdemelte meg senki. Elromlott az autóm, eltörött a hátulja. Egy kedves, két méteres ember megszerelte. Vonatszagú a kezem délutánonként. Letöltött filmeket nézek és sajnálom, hogy ma sem mentem el futni. Bűntudatom van, ha eszem és inkább este fél 10-kor nekiállok biciklizni. Szarul is megy. Vettem mikrofont, most várom. Úgy várom a hétvégét. Úgy várnám a hétvégét, de már nem akarom. Azt hittem, értek mindent és kellemes a kilátás a páncélból. Aztán itt van ez a sok miért. Meg annál is több mivanha. Félek egy kicsit. Tőle egy kicsit, magamtól nagyon, a világtól meg még jobban.

Térdre!

Ma olvastam reggel egy pár sort, ami elgondolkoztatott. Sokszor hallani, hogy az emberek nem hálásak az apró dolgokért, a természetesen velük élo ajándékokért. Ez persze így is van. De milyen apró dolgokra gondolunk ilyenkor? Teljesen természetesnek vesszük, hogy van levego, amit belélegzünk, hogy ezért nem kell megküzdeni. Van tiszta vizünk és fel tudnék most sorolni száz ilyet, amit minden harmadik, az interneten keringo körlevél megtesz. De többek között van egy olyan dolog, ami ma már annyira természetes, hogy észre sem vesszük, csak akkor, ha elkezd hiányozni. Nekem pár óra után meglehetosen kényelmetlen érzést okoz a megvonása. Szerintem évek óta nem töltöttem el úgy napot, hogy ne éltem volna ezzel a rendkívül agresszív mágiával. Ez pedig a zene. El tudod képzelni, hogy milyen érzés volt úgy zenét hallgatni, hogy el kellett hozzá utazni? Szerencsésebb esetben házhoz jött, vagy magad játszottál valamilyen hangszeren. De nem tudtad megtenni, hogy átadd magad akármilyen zenének, akkor és amikor csak akarod. Úgy kellene zenét hallgatnunk, ahogy háromszáz éve hallgattak.

ui. Voltam a szigeten és a Fatih no more óriási csalódás volt számomra. Nagyon vártam már a koncertet és az a kibírhatatlanul okádék hangzás, amiben a Présház nevu kocsmában részünk volt, teljesen elkeserített és el is mentünk onnan. Az Offspring még úgy, ahogy elment, de Faith no more-t inkább veszek DVD-n és majd úgy. Otthon. Ahol nincs rajtam kívül 50000 merevrészeg holland, francia és német. Meg otthon nem 750 a fröccs és nincs az a kibírhatatlan mocsok. Mondjuk

berúgni is ritkán szoktam.

 Voltunk pénteken zenélni a Megőrült édesanyád nevű szórakozóhelyen, Budapesten. Már az odavezető út igen kalandos volt, olyan helyeken ment át a villamos, ahol az egy főre eső öngyilkosok száma legalább három és négy-ötszáz jó magyar Forintért lakást valamint nagyjából négy rabszolgát lehet venni. A helyet földrajzilag a halál fasza, a világvége, valamint Pesterzsébet határolja. A szórakozóhely egyébként nagyon jó volt, csak borzalmasan hangos, meg nagyon drága. A nem túlságosan központi fekvés okozhatta még azt is, hogy csak néhány borzalmasan elvetemült barát érkezett megtekinteni minket. A koncert nekem tetszett, attól függetlenül, hogy Ákos nagyjából a harmadik számnál baszta be a lábdobbőrt, ami miatt most a Kornélkül zenekar szemében sarokban állunk szerintem. Az est két eseménye egy terror- és egy rablótámadás volt. Mindkettőt egy eszköz követte el ellenem. Először is a színpad mögötti részen megtámadott a női vécé. Mivel azt hittem, hogy a férfi mosdó foglalt és nő amúgysem volt hátul, ezért bementem a női illemhelyre. Itt egy olyan fajansz fogadott, ami mellett több gomb volt, mint Májköl legendás autójában, lehúzó viszont egy sem. Dolgom végeztével nézelődtem egy darabig, majd megnyomtam a start gombot. A kagyló hátsó részéből kiemelkedett egy ujjnyi vastag fém cső és elhanyagolható mennyiségű vizet csorgatott a használt hűtővízre. Gondoltam erélyesebben lépek fel a gombbal szemben. A cső még jobban kiemelkedett és hihetetlen erővel pofánspriccelt. Azt sem tudtam merre meneküljek. Ijedtemben nem találtam a kilincset, ordítottam, majd mikor már tiszta víz volt a pofám, a pólóm, a gatyám és úgy ánblokk az egész fejem, üvöltve kiestem a vécéből. Ekkor már a plafonról is folyott a víz. Felmértem a helyzetet és a stop gomb megnyomásával deaktiváltam az elkanászodott cyberbudit.

A másik sztori nem ilyen veszélyes. A zenekari kisbusz ellopta az övtáskám. Nagyjából háromnegyed órát hőbörögtem a kávéház előtt, hogy nincs meg az övtáskám, pedig abban volt minden iratom és abban volt a pénztárcám, amiből sört vettem. Persze utólag kiderült, hogy valaki meghívott és a táska a kocsiban maradt. Kexnek innen is köszönöm, hogy éjjel hajlandó volt felkelni és megnézni, hogy megnyugodjon a kis lelkem.

Kedves Gyerekek!

Mai sétánk során egy nagyon szeretnivaló állattal fogunk megismerkedni, mégpedig a pandamacival. A pandamacit másképpen bambuszmedvének is hívják. A pandamaci bundája fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak a színe a háton folytatódik és töltényövet, vagy bőrkabátot alkot. A feltűnő színek oka nem ismert, lehetséges, hogy a hőszabályozásban vagy az ellenség elijesztésében van szerepe. Az ellenséget egyébként a medve lábaiból kiálló két-háromezer tüske is elijesztheti. A panda bambuszt és ártatlan apácák vérét fogyasztja. Téli álmot nem alszik. Végezetül, íme a kis cukorfalatról egy kép:

Forrás: hangmester.hu fórum és wikipedia

Tegnap vettem egy gyorsolvasásos könyvet. Egyelőre szkeptikus vagyok, de megírom, ha elértem valami eredményt. Mindenesetre most megcsináltam egy tesztet az www.olvasas.atw.hu/ oldalon. A három teszt átlageredménye szerint 31 betűt olvasok másodpercenként és 80%-os a szövegértés az ellenőrző kérdések szerint. Érdekes, hogy ezt véve alapul a Kőszívű ember fiait 7 óra 10 perc, az Antigonét 25 perc és a Biblia Károli fordítását 28 óra 36 perc alatt olvasnám el. A Nyomorultakra úgy látszik rá kell szánnom 21 óra 37 percet, mert eddig még csak színházban meg filmen láttam. Ugye Ti is sokat olvastok?

Ma eleve úgy indultam haza, hogy talán nem is megyek el futni. Aztán mire hazaértem fél hét felé, addigra már annyira éhes voltam, hogy szinte lehetetlennek látszott a kocogás. Gyorsan bebasztam magam az autóba és kikocsikáztam a tóhoz. Aztán futottam egy olyan szar időt, amit elképzelni sem tudtam. Ráadásul a jobb lábam bokaszalagja elkezdett fájni, de nagyon. Haza is akartam menni. Aztán rájöttem, hogy mekkora akaratgyenge szar vagyok, ha hazamegyek, szóval nyújtottam egy tíz percet, meg simogattam a bokám, hátha jobb lesz. Elmúlt a nagyon fájás és nekiindultam egy új körnek azzal a szándékkal, hogy most egy kicsit odalépek. Egészen a táv felééig működött a dolog, mert ott meg a másik lábam keresztszalagja jutott el abba az állapotba, hogy nem volt már több akaraterő. Nagyon sajnálom. Kis séta után folytattam. A héten muszáj még kétszer nekimenni, sikerülnie kell. Vén szarok lettek az izületeim.

Meglehetősen régen firkantottam. Talán ez azért van, mert mostanában inkább élek, minthogy az interneten lógjak. Jobban is esik a dolog. Örömmel jelentem, hogy immár második hete egyetlen szál cigarettát sem szívtam el, valamint ezt mulatozás közben is sikerül tartanom. Nehezen, mert tegnap este is kicsit meg voltam feszülve, de azért sikerült. Barátim segedelmével. Elkezdtem félrerakni a pénzt is, amit naponta cigire költenék. Bár gondolom ezt hónap végén elfröccsözöm, de jó lenne venni belőle egy mikrofon. Egyelőre nagy a dilemma, hogy egy dinamikus Shure-t, vagy egy kondenzátoros stúdiómikrofont vegyek. Vettem viszont egy autót, kaptam bele olyan rádiót, hogy ágyba hozza a reggelit, felvettek a Széchenyi Egyetemre, valamint áttértem a fröccsre. Végérvényesen egy darabig. Egy ideje már érlelődött a dolog, de nagyjából az efotton el is dőlt.

Ja, tegnap zenéltünk Budapesten. De délután. Azt mondták a szervezők, hogy kurvajó volt a koncert, de ha lehet, akkor többet ne jöjjünk. Vagyis jöhetünk, de előtte cenzúrázzák a szövegeket és az átkötő beszédeket. Gondolom kivennék a "Baszáááááááás" ordítását Karcsika szövegkönyvéből.

- Elvetetted a magodat a lányomban! Nem maradhatsz itt tovább! Mégis hogy tehettél ilyet a hugoddal? Szerencséd, hogy az öcsém is vagy, mert meg kellene, hogy öljelek!

- Néddmá. Ez májzsugor, a csodakutya!

Januártól új sorozatom van :) Véres, kardozós, belezős, szexuálós.

Kedden hét előtt megbontottuk az első sört. Vasárnap reggel pedig még a tesco parkolóban hányt a szóbajöhető sofőrökből három. Közben nekem lett női felsőm több, agyon akart verni egy kibebaszottnagy ogre, meg a komája, akik nem engedtek harangozni, karaokeztam többször, nagyjából ugyanazokat, hemperegtem medencében, szökőkútban, ordítottam, hogy az efotton Baján sokkal szabadabb meg hogy hejjhó, Lackó. Aztán volt még hajnali fröccsözés, gitárkísérettel, új dalok megtanulása, chillout sátorban és mindenhol máshol a földön alvás, egy isteni születésnap, bajai halászlé, ismerkedés mindenféle lányokkal, száz százalékos elutasítottsággal, de sok nevetéssel, pucérkodó Kanalas Peti, sátorállító tanár Morris, Anulu Árpi, isteni pofákat vágó Sziszó, fárasztó Szomszéd, borzalmasan vicces Agykár, de nem is akarok kihagyni senkit mert mindenkitől kaptam legalább egy olyan félórát, amit tutira elfelejtek, de istenien éreztem magam. Abcd, Hollywood rose, Supernem, Kispál, Beatrice, Tankcsapda, Alvin, Ganxta Zolika és még ezer más. 

Köszönöm mindenkinek! Arról nem is beszélve, hogy amikor bekapcsoltam a telefonom akkor körülbelül három és fél ezer boldog szülinapot vagy legalább találkozzunk sms-t kaptam és ugyanez várt az iwiwen. Rengetegen írtak. Olyanok is, akikkel még csak keveset beszéltem és meglepődtem és nagyon jól esik. Köszönöm szépen.