Megérkeztünk szerencsésen. Az egész csodálatos volt. Először is életemben repültem. Picit tartottam a dologtól, azon kívül meghallgattam Pankától jópárszor, hogy a repülés egyáltalán nem izgalmas és elegáns dolog. Ebben tökéletesen igaza volt. Azért érdekes élmény volt. Sajnos semelyik úton nem tudtam az ablak mellé ülni, pedig visszafelé gyönyörű tiszta idő volt és a mellettem duruzsuló szerelmespár majdnem verekedett, hogy ki nézzen ki. Persze én szart sem láttam tőlük. De majd legközelebb. A csomagokkal rögtön volt egy kis probléma az elején, de természetesen pénz segítségével el lehetett simítani. Késtünk, Leviék már halálra unták magukat Dublinban, mire megérkeztünk. Hazacsapattunk két autóval. Dida remekül vette a jobbkormányos vezetés okozta kihívásokat. Sokat nem láttunk, mert éjszaka volt, otthon meg rögtön nekiestünk a pálinkának és mindenféle szeszeknek, aztán nyugovóra tértünk. Első nap elautóztunk a nyugati partra, tulajdonképpen megnézni a Moher sziklákat, amik legalább kétszáz méterre nyúlnak a tenger fölé. Azért amíg odaértünk történt pár dolog. Először is láttam olyan lovat, ami úgy nézett ki, mint Onídön kapitány. Rendesen barkója volt. Ez kiegészítve olaszos, olajos bajusszal. Útközben ettünk először ír reggelit bagettben, aztán később ez lett az útközbeni meghatározó táplálék, mert még emberi áron volt elérhető. Mire odaértünk a sziklákhoz, a fiú autó kissé beitalozott, főleg Milán (alias Drunken MacLeod) valamint szerény személyem. A segg a jövő pinája elmélet megvitatva minden szempontból. Valamint Réj, idefingottál a fülkébe? Pú. Mutter, most ne olvass tovább. Volt egy apróbb balesetem. Igazából udvariasságból fakadt. A szikláknál előre szerettem volna engedni Pankát, aztán mivel rajtam volt már a gömbölyű talpú cipő és a sáros fű is csúszott, majdnem belecsúsztam a vízbe, ami nem lett volna jó, mert nem volt rajtam az úszódresszem. Este megszálltunk egy hostelben, ahol a portás, vagy nem tudom, minek mondjam fiú közölte velünk, hogy amennyiben lehetséges, akkor tüntessük el a háromszázötven üres sörösüveget, mert a főnök nemsokára jön és nem lehet inni a konyhában. Erre átmentünk a legközelebbi kocsmába. Sajnos olyan fáradtak voltunk, hogy én már lefeküdtem kb. 9-kor. A többiek ezt meglehetős szarháziságnak értékelték, az egyetlen mentségem az volt, hogy beállítottam a telefont tíz órára, hogy felkelek és visszasétálok még pár Guinnessre. Aztán ez elmaradt, nem ébredtem fel sajnos.
Másnap hazaautóztunk, útközben megtekintettünk egy skanzent, ahol volt rendkívül klausztrofób vár, börtönnel, meg mindennel, egy komplett falu, ahogy az kinézhetett kb. száz éve. Minden házba be lehetett menni, volt iskola, az orvos háza, posta, kocsma, volt, ahol sütött bent egy néni. Nagy általánosságban iszonyatos füst volt a szegényebb népek házaiban, amitől meg lehetett fulladni. Nem tudom, hogy tudtak ott megmaradni télen. Láttunk kakasviadalt is. Két szabadon kószáló jószág egymásnak esett az egyik parkban, aztán természetesen már eurólobogtatás és ordítás következett, hogy harmincat a gatyásra, tizet a kicsire! Este aztán volt kalandunk az autópályán. Azt azért nem árt hozzátenni, hogy ezek az írek nem egy autós nemzet. A kocsik 99 százaléka meg van nyomva, pedig úgy mennek, mint aki sosem akar odaérni sehova. Autópályán nyolcvannal. Ha valaki lassít előttük, nem előznek. Aztán ettől megfelelően elfüstölt Levente szürkeállománya és megnyomta egy kicsit az ezres motorral rendelkező Opel. Ami egy darabig bírta ezt, aztán már nem. A középső sávban egyszer csak leállt. Ott volt egy kis sírás-rívás cigarettázás, Dió nem kicsit akadt ki, aztán valahogy az is szóba került, illetve, ha jól emlékszem felajánlottam, hogy majd hazaviszem a bérelt kocsit, de aztán ezt elvetettük, mert előtte ittam vagy nyolc sört, gondolom az már nincs alatta a toleranciahatárnak. Otthon izgatottan felfaltunk egy lazannyát, aztán sunytunk.
Harmadnapon feltámadott. Mi meg elmentünk a Dublintól állítólag tizenöt kilóméterre és legalább másfél órára fekvő valamilyen parkba. Nem emlékszem a nevére, de gyönyörű volt. Volt japánkert is, óriásit sétáltunk, megnéztünk vízesést, folyamatosan rinyáltam kocsmáért, de csak mert kiszáradtam, aztán hazamentünk. Ha jól emlékszem a fiúk elmentek kaszinóba, mi meg otthon trécseltünk kicsit, majd szép csendben nyugovóra tértünk.
Nyertek is vagy kétszáz eurót. Ennek annyira örültünk reggel Tamással, hogy megbontottunk egy üveg viszkit, meg pár sört, így a buszra már jelentős jókedvvel szálltunk fel. Az a helyzet, hogy a buszsofőrök sem a piros hetes vonalán edződtek. Minden fiszfaszra lassítottak, minden bokornál megálltunk, aminek az lett a vége, hogy Levinek le kellett szállnia pisilni. Mit pisált össze? A rendőrség parkolóját. A szent Patrik napi ünneplésről sokat nem tudok írni. Millió ember, minden kocsma tömve, megjártunk vagy ötöt, voltunk a Temple barban, mindenféle más helyen, kiabáltunk, aztán ki aludott el leghamarabb? Ki lehet találni. Viszont azért jól éreztem magam nagyon.
Utolsó teljes napunkon már annyira kultúráltak voltunk, hogy valóban várost néztünk. A lányok shoptak, mi hesszeltünk a parkban, nézelődtünk, vettünk apró bizbaszokat ajándék gyanánt, este meg trécseltünk, aludtunk egy nagyot. Másnap már az egész nap a hazaútról szólt. Semmi különös nem történt, eltekintve, hogy egy buziköcsög beszólt Pannak a csomagok mérete miatt, majd utána, mikor már mindenki hót ideg volt, akkor meg azért, hogy mi a probléma heheh… Az a baj, hogy Panka kevésbé ura az angol nyelvnek, a köcsög, aki meg mellékesen egy foker, meg semmilyen más nyelven nem tudott és én meg annyira felháborodtam, hogy így beszél egy fizető vendéggel, ráadásul egy nővel, hogy már tolultak ajkamra édes anyanyelvem megtartó erejű szavai, úgy is mint, hogy mocsok bü zelegor kölyke, most aztán leszartad a kalapács nyelit hejj, valamint úgy megkujakollak, hogy egy hétig aprószeget szarsz. Sajnos ezt ánglusul még nem tudom.
Nagy köszönet Levinek, Diónak és a lakótársának Gábornak, hogy elviseltek minket, hozták-vitték a seggünket, Ginának és Kanálnak is nagy puszi, amiért hozták vitték a csipetcsapat egy részét. Kurvajó volt na. Mutter megnyugodhatsz, zseniális ajándékot vettél, maradandó, nagyon nagy élményt.
