Mi folyik itt? Egy órája lefeküdtem aludni és nem megy. Éhes vagyok. Vagyis ehetnékem van. Technikailag csak egyszer ettem ma, az viszont déltől tartott estig. Az étkezés utolsó aktusaként csak mászkálás közben magamévá tettem egy tányérnyi meggyes pitét. Ebédre meg vagy két disznónyi csülköt, pékné módra. Mondjuk köretet csak roppant mérsékelten fogyasztottam, ezt ellensúlyozandó ebéd után legalább háromféle süteményt kóstoltam meg, a najódecsakegyegészpicit metódussal és trécselés közben sós aprósüteménnyel kínálgattam magam. Az a vicc, hogy messze nem én ettem a legtöbbet a mai családi rendezvényen. Azért boldog szülinapot Mama! :)

Tegnap  megbeszéltem apámmal, hogy áprilistól ugye hazaköltözöm. Valószínűleg júliusig, amíg nem tudok elköltözni külön albérletbe. Vagy anyám kis lakásába, ahol végre egyedül leszek. Egy nap alatt a következők történtek. Délután szerettem volna kicsit aludni, kb. hatszor jöttek be különböző faszom indokokkal, meg meséljél, meg szellőztetni, meg ilyesmi. Erre jött az, hogy már a múltkor is kértek, hogy zárjak be, ha kimegyek cigizni utána, mert nyitva maradt az ajtó. Itthon vagyunk négyen, plusz én még megyek el és ilyenekkel kúrogatnak. Reggel csak négyszer keltem fel. Először még nyolc előtt, hogy apám valamit baromi viccesnek talál és üvölt a röhögéstől Duduval. Ami nagyon egészséges, csak ez lett volna az egyetlen nap a héten, amikor kialudhatom magam. Aztán ez még megtörtént háromszor, amikor épphogy visszaaludtam volna. Most meg itt vannak Dudu nagyszülei, akikkel egy évben kétszer találkozom és a következő eszes társalgást kezdeményezik, amikor kimegyek a szobából és tusolni nem tudok elmenni, mert Dudu éppen bent van: "Régen láttunk. Hogy vagy." Majdnem mondtam, hogy mostmár aztán kibaszott szarul. Hazahoztam a ruháimat, hogy esetleg lesz egy mosás és nem három alsógatyával kell nekivágnom a következő hétnek és utána az írországi hat napnak, de sajnos a mosás elmaradt. És a legjobb, így is késésben vagyok és apám azért még elsuhant tusolni. Istenem, adj türelmet ehhez a kb. három hónaphoz, aztán úgy eltűnök innen, mint a szar. Lehet, hogy veszek másik telefont is, hogy fel se tudjanak hívni. Mi a picsáért kell velem 14 éves gyerekként viselkedni. Kurvára elegem van.

 Bántsatok meg, szeressetek, csalódjak, okozzak csalódást, meséljetek, hallgathassam, mondjatok igazat, hazudjatok, legyek őszinte, hallgassak el dolgokat, okozzak örömöt, nevessetek rajtam, velem, aludjak padon, frissen kaszált réten es tenger mellett, keljek fel egyedül, vadidegenek és az igaz szerelmem mellett, dobogjon úgy a szívem, hogy majd kiessen, legyek olyan fáradt, hogy mozdulni nem bírok, csaljatok meg, reménykedjek, húzzák ki a fogam és folyjon a vérem, fogjátok a kezem, engedjétek el, adjak ajándékot, érjek el sikereket, bukjak el, sajnáljatok, valaki egyszer jól vágjon szájba, egyek nagyon jókat, igyak amennyi belém fér, ússzak bele a tavon a holdsugárba, evezzek hajón, permetezzen rám a viz es süssön rám a nap és zene szóljon mindig és örökké, nekem és Nektek is mindent, amit magamnak kívánok. Köszönök mindent, mert élni nagyon jó. Akkor is ha rossz.

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam -e ezt, de úgy döntöttem, hogy erről mindenkinek tudnia kell. Néz valaki mostanában zenetévét? Én sajnos néha igen. Mivel az index.hu-n is szerepelt jópárszor, ezért nem tudtam kikerülni, hogy szembesüljek a ténnyel: vállalatunk himnusza megy a VIVÁN. Azt a kirelejszumát. Megmondom, ez hogyan lehet. Azt hiszem másfél éve, majdnem egy egész napot tölöttem vinnyogással, mire meg tudtam hallgatni a céges himnuszt. Gyönyörűen kezdődik, már attól elérzékenyültem, ahogy az intróban bekúsznak a fanfárok, a dobpergés és az egész katartikus hangulatot még jobban emeli, amikor felcsendül az ének. Gyakorlatilag a következő szavakból áll emlékeim szerint: 

teremtő erő, fény, tudás, új világ, valamint a firma neve.

Kezditek már kapisgálni melyik számról is van szó? Háhá. Egy rendkívül dekoratív, magyar hölgy énekli. Azért azon roppantul elgondolkoztam, hogy ugyan a VIVA tévé, valamint a hölgy számára újrahangszerelték a nótát, de a szöveget egy az egyben ugyanúgy hagyták. Namármost. A művésznő értelmezésében a szám üzenete eképpen zanzásítható "reméli, hogy a figyelmet felhívhatja arra, hogy gyűlölködés helyett inkább elfogadásra van szükség." (index.hu). Azért érdekelne, hogy mennyiben lesz ez vállalati himnusz, ha a refrén egyetlen szavát kicserélem egy nagy multi nevére.

Belegondoltál már valaha abba, hogy honnan származik, miért és hogyan van belénkkódolva az élni akarás? Sokat én sem töprengtem rajta, de tény, hogy mindegyik élőlényben benne van. Még azokban is, amelyekből számunkra tizenkettő egy tucat, teljesen értelmetlen, hogy léteznek. Legalábbis nekünk. Hiszen semmivel sem értelmesebb az, ahogy az emberek nagy része ma él. Pont, mint egy rovar. Vagy egy hal. Eszik, ürít, szaporodik, a végén panaszosan elbődül, hogy látszik a szemfehérje villogása, mint a riadt lovaknak. Egy kicsit érzi, hogy valamit behozhatatlanul elrontott, de már késő.

Ha eltaposol egy rovart, teste minden izmával küzd, utolsó vonaglásáig az életét próbálja megmenteni. Minden eszközzel azon van, hogy megvédje, túlélje és élhessen tovább. Pedig csak egy rovar. Fej, tor, potroh. Egy értelmetlen kitinpáncélos kérdőjel. Hány, de hány ember van, aki még csak a lába nyomát sem csókolhatná meg ennek a rovarnak, mert küzdeni szépen lassan elfelejtettünk. Azért ha érzel magadban indíttatást a változásra, vagy úgy érzed, hogy el akar taposni a világ, gondolj erre a bogárra. És harcolj.

Ismét eljött a március, ami számomra azt jelenti, hogy itt az ideje a tavaszi megtisztulásnak. Tavaly is olyan jó volt az a 47 nap, amíg tartott a böjt, hogy szinte nehéz leírni szavakkal. Persze a böjt csak negyven napig tart, csak elszámoltam magam. A végére egészen rendben éreztem mindent magam körül. Negyven nap alatt, ha az ember nem megy bulizni, vagy nem iszik és esetleg nem dohányzik, lecsillapodnak a dolgok. A rendezetlen érzések, elvarratlan szálak szépen a helyükre csúsznak és minden reggel, amikor felkelsz úgy érezheted, hogy most éppen a megfelelő irányba tart az életed. Ezt szeretném most is. Persze lehet, hogy ez az érzés csak nekem ilyen és bánom azt is, hogy nem vagyok annyira ura a betűknek, hogy azt a hajnali friss levegőt, a nagy ölelést a világnak, a tiszta ruha érzését át tudjam adni. Mindenesetre most van az első hajnala az idei böjtnek. Épp a vonaton ülök. Meglehetősen jó kezdésnek értékelem, hogy bár a vonat késett vagy húsz percet nem idegesítettem magam azért halálra, valamint, hogy időben fel tudtam kelni, letusolni, hajat szárítani, megborotválkozni ésatöbbi. Valamint az első nagy lépés. Nem szedtem ki a szemetesből a tegnap kihajított doboz cigit. Mondjuk már csak három szál volt benne, de az embernek legyenek elvei. Úgyis sokkal többször engedek a kísértéseknek. Bár mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem, de most erős leszek.

Nagyon régen voltam templomban. Nem járok gyónni. Pedig szükségem lenne rá néha. Képmutatásnak tartom, hogy nem hiszem el azt a körítést, ami a vallásom mellé jár és mégis ott ájtatoskodjak. Bár az igaz, hogy az a háromnegyed óra, amit az ember egy héten a templomban tölt, nem csak arra jó, hogy beszélgessen Istennel, hanem hogy egy egész picit meghallja a saját hangját is. Meghallja, ha kérdez valamit és talán tudjon válaszolni. Jó illata van Tatán a templomnak. Szorgalom és tisztességillata van, még akkor is, ha erre a semmiből asszociálok. Valahogy most úgy gondolom, hogy ha bemegy az ember, akkor azt is beveszi a ruhája, mint a kocsmaszagot. És nekem nagyon ki kell most szellőztetnem a ruháimat.

Gyakorlatilag a tavalyi böjt óta megmártóztam mindenféle mocsokban, amit el tudok képzelni. Gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással. Nem igazán éreztem úgy, hogy én irányítok. Valamikor meg azt vettem észre, hogy nem alakíthatom úgy a dolgokat, ahogy szeretném és csak örlődtem. Sodródtam az eseményekkel. Elsősorban ennek akarok véget vetni. Így is lesz. Acta non verba.

Egy nagyon régi vágyam teljesült ma. Mindig csak beszéltem róla és úgy szerettem volna és ma megcsináltam. Íme a Yeti. 

Ez már sok helyen fent volt, de nem bírtam ki, hogy ne tegyem be.

Na mostanában nagy változások lesznek úgy érzem és semmi nem marad ugyanúgy. Vége az állóvíznek és épp itt az ideje kipróbálni valami olyat, amit sokan kipróbálnak. Veszítenivaló nincs. Mindenesetre majd akkor írok bármit is, ha biztos valami. Mert most még minden bizonytalan. Addig is itt van nekünk Kingsford. Térdre!

Hát nem drága? :D

Az imént hívott András, hogy talált egy levelet a postaládánkban, amiben a gázszolgáltató futólag megemlíti jókivánságai mellett, hogy legyünk kedvesek az e havi összeget elküldeni nekik, ami jelen pillanatban szerény számításaik szerint uszkve 52 ezer Ft. Ezen kívül az albérletben tartózkodik a villamosenergia fogyasztásunkról szóló irodalmi mű is, 32 000 Ft értékben. Az imént végeztem is egy röpke kalkulációt március tárgyhóra. 87 000 Ft lesz az az összeg, amit még a fizetésem készhezkapásakor el is utalhatok csak albérletre, telefonszámlára, gáz, villany és diákhitel törlesztésre. Amennyiben az írországi kirándulás csak nagyon visszafogott kerettel valósul meg, előzetes becsléseim szerint március hónapban marad vagy 4-5000 Ft, amit tetszőlegesen elkölthetek ennivalóra VAGY utazásra. Ez az ország egy vicc kérem. Ezen kívül nagyon gyakori pislogásokkal hála a Jó Istennek minden másért, mert amúgy meg kurva jó ez a nap, az Öreg tó is gyönyörű és ingyenes és a tegnapi buli is nagyon jó volt.

Baszki van valami olyan autó, mármint teherautó vagy mi, amit most nemrég selejteztek le, asszem a BKV-tól. Nem tudom a nevét, de Zoli hozzászólását feltétlenül meg kellene említenem. Véleménye szerint ez a jármű hóekével felszerelve a járdaszigettel sem problémázik sokat. Felszedi azt is a picsába. Zoltán ilyen autóval szeretne járni Budapesten a sok nem indexelő BMW és AUDI király között.

A hétvégém ismét fantasztikus volt. Nem is tudom, mit rinyálok állandóan. Pénteken voltam házibuliban, ahol vasfegyelemmel tartottam magam a nem iváshoz. Kicsit kellemetlen is volt, mert volt egy pontja az estének, amikor a villamoson üvöltözésben már nem tudtam közösséget vállalni, de azért nagyon jó volt. Szegény Saca meg a ház előtt várt, amíg hazaértem. Szombaton pedig Maglócára látogattunk Mőhöz, ahol első körben megettük az egész lakást, valamint a többiek felitták a pálinkakészletet. Hozzátenném, hogy Mőéknél még sosem ettem semmit, ami ne lett volna hujjdekurvafinom és ez most sem változott. Emőke, a vacsoracsata mostani fordulójában tőlem tíz pontot kapsz. Volt lovagolás (Timi és Kanál), hánykolódás (Heorhina és állítólag én), karaoke földön fekve és artikulálatlanul üvöltve, táncolás, hempergés, trécselés. Közben megittam három sört, mert mégiscsak. Meg belenyaltam egy pezsgőbe. A többiek nem ennyire emlékeznek, mert Karesz szerint a pezsgővel úgy közlekedtem, mint Jay-Z. Csak bundám nem volt. De a hányásról váltig állítom, hogy nem volt. Tutira nem. Vasárnap kis pajtásaim reggel elkezdtek inni, amit én ugye mellőztem, tekintve, hogy nem szerettem volna jogosítvány nélkül kezdeni ezt a csodás hetet. Annyira sikerült bemulatni, hogy Győrben egy étteremben Károly a pincértől rendelés helyett a szomszéd asztalnál levő szőkét kérte, aminél majdnem belefulladtam a málnaszőrbe. Igyekeztem gyorsan megenni mindent és minél hamarabb eltűnni, mert kezdett cinkes lenni az is, hogy Panka hallotta, hogy a pincérek azt beszélik, hogy ki lehetett az a tahó, aki a bejárat előtt hagyta a sörét. Hát na vajon ki. Mindegy kifelemenet megitták. Győrben még kellemesen eltévedtem, aztán várostnéztünk (konkrétan ipartelepeket), majd az ismét meglelt 1-es úton hazaszállítmányoztam az egységet. Komáromnál még be kellett bikázni egy Suzukit, előtte meg betolni. A betolás közben Károly eltaknyolt és elszakadt a dzsínsze. Bár állítólag megmondták a palinak, amikor a segítségüket kérte, hogy lehet, hogy nem a megfelelő embereket választotta. Végülis vasárnap délután három óra körül járt az idő, hogyne lettek volna betoszva. Jelzem csak annyira ittak be, hogy Tomika még mindig nem jött fel Pestre, valamint az előbb még hányt. Gondolom valami vírus.

Ja, pénteken squashtam, ennek eredményeképpen a felülés még némi gondot jelent. Viszont tegnap pihiztem egy nagyot. Konkrétan fél héttől ma reggel 8-ig. Most meg megyek kávét inni, mert jött a takarítónéni porszívózni.

Az imént értesítettek, hogy  a diákhitel törlesztőrészletem megugrott egy picinykét. Megközelítőleg 3500 Ft-ról majdnem 21 000 Ft-ra. Ez rendben is van, mert ugye ki kell fizetni. Csak azért utánaszámoltam egy hónapnak. Van ugye az embernek telefonja, albérlete, rezsije, néha eszik, valamint van diákhitel. Ez cakkumpakk kb. 115000 Ft havonta. Amennyiben beszüntetem a telefonhasználatot, valamint az étkezést szigorúan a hétvégére korlátozom, akkor lehetséges, hogy havi mondjuk 70 000 Ft-ból ki lehetne hozni ezt a dolgot. A remek diákhiteles kalkulátor szerint kb. 60 éves koromra már vissza is fizetem a dolgot, már amennyiben nem törlesztek elő és nem néztem el valamit az adatok megadásánál. Kurvára kíváncsi lennék, hogy hogy a sátán kékvéreres pékrákfaszába tud teszem azt egy kezdő bölcsész, neadj' Isten tanár vagy valami hasonló (akiket kiröhögtek a múltkori állásbörzén az irreálisan magas 120 000 Ft nettó jövedelemigény miatt) valaha is mondjuk egy 20 négyzetméteres lakásnak csúfolt hörcsögketrecet venni. Mert én pl. esélyét nem látom, hogy meg lehessen élni ebben a tetves országban tisztességesen. Sikkasztani kell basszameg. Nagyon sokat. Mondjuk 3-4 milliárdot. Azt a fél év háziőrizetet meg végig DVD-zem, meg alszom, úgyis fáradt vagyok, a végén meg kifizetem a 2-3 millió Ft pénzbírságot. Vagy elmenni ebből az országból a picsába. És még mindig befogom a pofám, mert egészség van, a többire is van lehetőség. Valahogy megcsinálni. Kicsit álomvilágban élek azt hiszem. Kokónak van igaza. 100-150 évvel korábban kellett volna születni. Mondjuk akkor már tuti leszúrtak volna egy párbajban :)

 Nos, elvileg beadtam a felvételit. Ha minden jól megy, ősztől közgazdász hallgató leszek Győrben. 435 pontom van, ami megmondom őszintén, lövésem nincs mit jelent. Még pár papírt kell elküldenem, valamint valami hitelesítő bizbaszt. Van valakinek pontos információja, hogy mit meddig kell? Hétfőn feladok mindent, de ha esetleg valamire távolabbi a határidő, akkor nem strapálnám feleslegesen magam :D

Egyébként mióta idén nekiálltam a heti alsó hangon négy edzésnek, ma volt a legkevesebb kedvem nekiállni és ma volt a legnagyobb küzdés végigcsinálni. De akaraterő rulez. Höhö.

Hogy én hogy utálom a tavaszt, a szerelmeseket, a bububút, meg az összebújást, meg lávolást, meg a hiányzolt, meg cejét, meg az örökkét, meg a puszit, meg a simogatást, meg minden ilyesmit. Az én kedvencem ugyanis a fröccs :D

Nem akartam a veszprémi gyilkosságról írni, mert megtették már ezren és óriási indulatokat kavart. Nem is fogok. Csak pár nagyon rövid költői kérdést tennék fel? Hogyan lehet az, hogy egy nemzetközi hírű sportolót kell ahhoz megölni, hogy legalább látszatintézkedések elinduljanak? Ez kell ahhoz, hogy kivizsgálják pl. hogyan masírozhatott végig százötven meglehetősen gyanús alak Siófokon? Hogy utánanézzenek miből élt a mi drága Ivánunk? Mert a polgármester szerint két perc munkaviszonyt nem tudott felmutatni. Hogy a rendőrség valami minimális támogatást kapjon? (ami egyébként egy vicc). Ez kell ahhoz, hogy lehessen arról beszélni, hogy ebben az országban vannak MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK, akik úgy gondolják, hogy rájuk a kötelességek nem érvényesek, csak a jogok. Borzalmasan fel vagyok háborodva. A tévében a megmondóemberek meg háborognak, a másik szavain csámcsognak, elemzik az ellenfél kijelentését, szótár szerint darabokra szedik közben pedig elsikkad a lényeg.

Megöltek egy sportolót. Ezen kívül megöltek még Géza bácsikat, Teri néniket, Janikat, Krisztikéket stb. A rendőrségnek pedig még csak esélye nincs rendet tenni, mert akkor rögtön jön a hőbörgés, hogy szerencsétlen elkövető is csak áldozat. Mert jogai vannak. Strassburg rögvest. Egy nagy faszt. Akinek nem tetszenek ennek az országnak a normái, törvényei, nem tudja az együttéléshez szükséges minimumot betartani, az menjen a picsába. Vagy tömlöc. Direkt nem írtam börtönt. Tömlöc basszákmeg. Követ törni. Autópályát építeni. Jó nagy, puskás őrökkel. És törjék velük a követ a háziőrizetben meghízott, tizensokéve húzódó perekben, milliárdokat sikkasztó férgek is. Mert legalább annyi embernek okoznak nyomorúságos életet ebben az országban, mint az, aki elveszi egy másik életét.

Egyébként tegnap eszembe jutott, hogy milyen igaz, amit egy barátom mondott egyszer. Ha sokáig nem látod felkelni és lenyugodni a napot, elveszíted a szellemi horizontodat is. Itt Pesten nem látni és valóban. Senki nem nagyon lát tovább egy szónál : ÉN.

Először is, semmiképpen nem szabad odaállítani kipihenten, vagy felkészülten. Ebből azt szűrik le, hogy lusta vagy, rengeteg szabadidőd volt utánanézni a dolgoknak. Mindenképpen abban a ruhában kell menni, amiben aznap dolgozni voltál, hogy lássák, hogy te minden percet kihasználsz a munkahelyeden és nem mész haza átöltözni. Ezen kívül az utolsó és legfontosabb. Üljünk lazán, beszélgessünk fesztelenül, könnyed stílusban. Kezünket lehetőleg nyugtassuk az asztalon. Amennyiben a teszt megírása közben felfedezzük, hogy a kezünkön a ÜSS! felirat díszeleg alkoholosfilccel, amit nem sikerült két napi sikálással sem lemosni, ne visítsunk hangosan a röhögéstől. KÉÉÉSZVAGYOOK!

Ma reggel úgy keltem, mint a mosott szar. Bár mostanában azt hiszem teljesen mindegy, hogy kialszom -e magam vagy nem. A következőket tapasztaltam. Ha vedelek, össze-vissza zabálok, cigarettázom és mindenféle rend szerint élek, akkor is ugyanolyan nyúzott, morgós, idegbeteg vagyok, mint most, hogy egy jó hónapja SOKKAL kevesebbet cigizem és már volt olyan szombat is, hogy nem mentem el inni, valamint sokat sportolok és odafigyelek arra, hogy mit eszem. Na mindegy, azért mert egy eredmény nem jön azonnal, még nem adjuk fel, ugye. Egyébként is olyan kiváló hangulatomat csak növelte az, hogy meghallottam, hogy esik az eső, ami különösen csalogató látvány itt a fővárosban. Az ember szinte kívánja az utcát, amikor meghallja a hangját. 

A hétvégém egyébként nagyon jól telt. Pénteken volt koncertünk, ami, hát volt. Majd lesz valami videó is. Nekem tetszett, bár a nagyobb aktivitást örömmel vettem volna. Kis barátaim annyira bebombáztak, hogy arra jó szó nincsen és mondtam is nekik, hogy ejnye, ez nem illik. Jómagam egy visszafogott alkoholmentes koktélt ittam és hazamentem apuval jengázni. Azért azt megjegyezném, hogy az univerzum megalapítása ilyen változatosan és szemet, fület gyönyörködtető formában még nem küldtek el lányok a bús picsába. Biztos az volt a baj, hogy levettem a zakóm. Azt ugyanis csak a hölgy engedélyével lehet. Levi összetört egy lámpát, valamint a fejemet akarta, de aztán ezt megbeszéltük kedvesen. Végülis a fejem összetörése elmaradt.

Szombaton reggel próbát tettem ismét a rokkant térgyemmel és elindultam futni. Azonban most nem a két háznyira levő Delta kocsmánál fájdult meg, hanem tulajdonképpen sehol. Nagyon csodálkoztam is, végigkocogtam az egész távot, a megérkezéskor kb. olyan érzésem volt, mintha most nyertem volna meg az IRON MAN competitiont, legalábbis akkora sikerélménynek éreztem. Jutalomból egész nap hentergtem és filmeket néztem. Este pici szörf, gyönyörű hóesés. Olyan igazi. El is mentem sétálni egy nagyot olyan 10 óra felé. Próbáltam fényképezni, de sajnos az én gépem nem olyan menő, mint a hugomé. Pedig ez a fényképezés tuti jó móka. Valami jó képet ha sikerülne csinálni, tuti kitenném a szobámba. Hugi, fotóapparátra fel!

Vasárnap a következő dolgok történtek. Voltam szaunázni. Apukámmal. Hirtelen nem akartam reggel elmenni, mert álmos voltam, de egyáltalán nem bántam meg. Örülök, hogy beszélgettünk egy jót, hógolyóztunk picit (illetve apa) jártam mezítláb a hóban, meg utána délután aludtam egy akkorát, hogy már indulnom is kellett Pestre.

Ja, az előbb lementem a burger kingbe, mert el akartam vásárolni a kajajegyet olyan rákra, mert azt szeretem nagyon. Mármint azt a garnélamicsodát. Azért vettem hozzá egy tortillát, mert olyat még ugysem ettem. Közben hívtak telefonon, a nyanya meg kiteszi elém a tápot. Mutatom neki, hogy csomagolja össze legyen szíves. Erre úgy felháborodott, hogy azt hittem felrobban. Hát előre kell szólni! Ha utólag szólsz, akkor már nem lehet a kibaszott zacskóba beletenni a kaját! Mit képzel ez a ficsúr?

Bizony mondom Néktek, boldogok a seggfejek, mert Rafaello ajandékcsomagot kapnak.

Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít. 

 Az előbb megéreztem egy illatot, amitől egy másodpercre ott találtam magam 1999-ben, télen, ahogy baktatok a Kulacs felé. Emlékszem a kémények illatára, a szélre, arra, hogy a napi két szál volt a dohányzás, valamint a hétvégi ivás a négy sör és hányás. A zene a Nirvana és az Offspring. Kizárólag. Amikor rövid vörös volt a hajam, kb. feleennyi kiló voltam és kb. feleilyen széles. Amikor a legnagyobb problémám az volt, hogy nem is tudom. Nem emlékszem semmiféle problémára. Biztos volt, de pitiáner. Most is pitiáner problémákkal emésztem magam. Az élet rövid. Valamilyen kérdésekre tudnod kellene a választ. Most. Jóösszevissza szalad az agyam. Nem baj. 

Tegnap reccsre rakta magát a banda, bájdövéj. Süncsoport : Alkohol (0 - 20001)

Tegnap részt vettem a félévzáró bulin. Nekem ugyan nincs félév, de meghívták az öreget is. Ja, el is felejtettem mesélni. Na hova kell mennem? Na hová? MR-re. Anyám szerint. Véleménye szerint meszes a nyakam. Ami egyrészt elszomorító, másrészt viszont felnőttes, ami a viselkedésemre és a kis életemre egyáltalán nem jellemző. Szóval félévzáró buli. Nem szeretnék felsorolásokba bocsájtkozni, mert még a végén kihagyok valakit és akkor tuti a hirig egy darabig. Viszont feljött hozzánk Morris, aki ritkán jár ide, viszont akkor nagyon jön. Tomikánk koordinálta a műveletet, ezért, amikor én hazaértem az interjúról (eredmény később, ön- és világképem romokban) senki nem volt otthon. Aztán megjöttek. Aztán kedélyes diskurzusba kezdtünk a dohányzóvá átalakított konyhában. Hamar megszűnt azonban ez a paradicsomi állapot, mert ki-ki sietett a maga dolgára. Én tekerni, Tomiék vedelni a sátán kocsmájába. Mikor 9 felé leértem, addigra Tamás már csak az asztalban kapaszkodott és a szemét forgatva közölte néhányszor, hogy "Ejj, a manóba! Egy kicsivel többet ittam, mint kellett volna!" (Huáá, én bebasztam gyerekek!). Székhelyünket áthelyeztük a Thököly Diszkóba, aholis már Alicee Junior pörgette a korongokat és a biztonságiak kérték is a karszalagot (aka. Pan és Hulia). Én ugyan nem ittam szeszt,  (Figyeled, hogyan csempészem be alattomban büszkeségem dédelgetett kis csecsszopóját a sorok közé?) viszont a többiek igen. Nagyobb mennyiségben. Ennek lett a következménye a "Ménemtáncóósz?" és az "Igyámááá" problémakörök kultúrált megvitatása. Azért én jól éreztem magam, még ha nem is úgy nézett ki, valamint akkor is, ha nem tettem félreérthetetlen szexuális utalásokat senkinek és nem ordítottam.

Hazafelé aztán nagyon elszomorodtam. Még a villamoson ültem, amikor megcsapott az az igazi hajléktalanszag. Nem tudok rá mást mondani, kurvabüdös volt. Aztán három megálló alatt odáig jutottam, hogy mi a faszt nyavajgok én bármin is? Szerencsétlen fazon a Maslow piramis aljáról hortyogott felfelé, én meg a csúcson ülök, mióta megszülettem, aztán tekintgetek az ég felé, meg sírok, hogy nem tudok belemarkolni a felhőkbe. Valamit, valaki nagyon elrontott.

 Mi marad Nektek itt belőlem? A mai napomból semmi. Senkinek nem adtam semmit. Nem akarok még egy ilyen napot. Minden nap adni akarok. Vigyétek minden részem, akárki, akárhova. Mindenem a Tiétek. Hagyni akarok valami nyomot. Valami igazit. Hogy értsetek. Hogy szeressetek. Pedig egy szart, ez is csak önzés. Néha félek azért. Mindentől. Legfőképpen magamtól. Megijedek.

for (i = 0 ; i < eletemosszesnapja; i += Nap) {

Reggel a Legjobb Ágyban huszonötször kinyomom a telefont. Újra beállítom. Tipródom egy darabig a félhomályban és a útkaparók és építőmunkások zajában, aztán kinyitom a Legnyitottabb zárt ajtót és kimegyek ugyanabba a szobába, mint ahol alszom. Reggeli a Mímuszok Csarnokában, fogmosás a Kapualj Fürdőszobában, cicamosdás. Le a lépcsőházban, át a Kiköpött Rágógumik terén, le a Magányos Zenész Barlangjába és a Sárga szöcskével el a Büdös Tömegnyomor terére. Itt Piros szöcskével a Hangos Hosszú és Büdös útig. Itt elfoglalom a helyem az Örök Neon Csarnokában, ahol béke és meleg és tisztaságot találok egészen délutánig. Ebéd a Világ Végéig Rántottsajt Étteremben, majd ugyanezen az úton haza. Gitár, edzés, száuszpark, femiligáj, gitár, msn, fürdés, fogmosás, olvasás, agyalás, alvás.

}