Időben fel bírtam kelni! Ezenkívül ágyban reggeliztem, amit, ha jól emlékszem 2005 óta nem csináltam. Mármint albérletben. Otthon szerintem az asztalnál nem ettem egy ideje ebéden kívül. 2005 az kurvára kibaszott jó év volt, hejjj! Minden reggel ugyanabban az időben keltünk Kvazival, kávét, teát főztünk, ágyból reggeliztünk és néztük a kartúnnetwörköt és mentünk suliba. Na persze ezt ne olyan buzisan képzeld el, mindenki a saját ágyában. Bár ahogy ezt végigolvastam, máshogy el se lehet képzelni. Mindegy, jó volt az.

 Feleim. A mai napon megtörtént. Tudjátok hogy van ez. Az ember lemond minden elérhetetlennek hitt vágyáról egy idő után, ha sokáig nem teljesedik be. Még akkor is, ha sokat tesz értük, vannak olyan dolgok, amikre már csak legyint, hogy áhh, ez velem úgysem történik meg. Valahol tudat alatt elvárod a világtól, hogy megtörténjen, de aztán mindig azzal altatod el a várakozást, hogy azt mondod rá, ezt már nekem nem. Sokszor történik az is, hogy nem várt jó dolgok történnek veled. Aztán amikor azoknak vége lesz, elmúlik, akkor nem hiszed, hogy még egyszer megtörténhet. Azt meg pláne nem, hogy esetleg jobb is lehet. Én legalábbis elég pesszimista voltam. Eddig. 

Olyan hirtelen csapott bele az életembe, hogy nem is tudtam mit kezdeni vele. Másodpercek műve volt, hogy lyukat üssön mindenféle nem földi érzékelésemen és oda fészkelje be magát, ahová nem akartam semmit és senkit beengedni. De most már ott van. Ha tetszik neki, ha nem. 

Csak a félreértések elkerülése végett nevezem meg: életemben először tudtam kvintolát játszani metronómra. Igaz, hogy annyira az megy a fejemben most, hogy nyolcad, negyed, tizenhatod es triola sajnos már nem fér bele, valahogy újra kell tanulni :)

Egyébként voltam ma állásinterjún. Talán nem volt rossz. Bízom a tesztben, itthon pár eredményt ellenőriztem. Ma megcsináltam a Relics számokat, el is küldtem őket, edzettem is, mint a gép, mert jövő héten indulok az ÁjronMen Kompetísönön. Ma este a gitárgyakorláson kívül az ÁjroningMen Kompetísönön kellett volna indulni, de ahhoz lusta voltam. Holnap szorítsatok, mert németből vizsgázom és a tudásom finoman szólva is hagy kívánnivalót maga után, köszönhetően az órák rendszeres nem látogatásának, valamint a könyvvel való rendkívül bizalmatlan, felszínes kapcsolatomnak.

KVINTOLAAAAAA!

 Szepen beirod ide http://pannoniafesztival.hu/szavazas/, sorrendben, betuvel, hogy aszondja:

TATU18, Avion, Panikhangulat. Most. MOST. Kettot beirhatsz magadtol. Na.

Üdvözöljük Tanszékünkön!

A Marmon Egyetemen a alkoholista főiskolai képzés 1996-ban, a műszaki alkoholista egyetemi képzés pedig 2000-ben indult az akkori Csatak Karon. Az új szakok gondozását 1996 és 2000 között az Anonim Szőlőtő Csoport, majd 2000-től a Műszaki Alkoholista és Meggy Tanszék végezte.

Az intézet működése alatt az oktatás és kutatás személyi feltételei folyamatosan javultak. A nemzetközi elismerést szerzett professzorok irányításával tudományos műhelyek alakultak ki, amelyek egyúttal lehetővé tették a doktori program, majd iskola megszervezését.

2004-re folyamatosan felépült a műszaki alkoholizmus oktatásának valamennyi szintje, így az egyetemi (öt éves), a főiskolai (három éves) és a felsőfokú szakképzés (két éves), a kiegészítő és a diplomás képzés, valamint a doktori (PhD) és a bölcsész iskola is. A hallgatói létszám a 2007/2008-es tanévre meghaladta az 200 főt.

A Kar fejlődését a kezdetektől a dinamizmus jellemezte és jellemzi napjainkban is, melynek köszönhetően a Kar hazai és nemzetközi szinten egyaránt ismert és elismert oktatási, kutatási és projekttevékenységet folytat. A Kar gyorsan változó területen való működésre jött létre, olyan korszerű szervezeti formában, ami a versenyképességhez szükséges (Sün csoport)

Tanszékünk vezetői:

	Mestahh Bala Tanszékvezető, egyetemi docens Fogadóórák: péntek, szombat este fél 12, Kávéház, félemelet, pult
	DJ. GT Stukker PHD halogató Tanársegéd, docenstámogató, oktatási megbízott
	OKároly Titkos Ilona Orrszágos TDK nyertes, köztársasági ösztönlény

Adminisztratív jellegű kérdéseivel kérjük forduljon a titkársághoz. (Valikám)

 Cigaretta: 5 (nj), alkoholegység: 0 (kiváló), kaparós: 0

Magam vagyok a megtestesült béke és az egész univerzummal is egyesültem. Funkcionális kapcsolatot nem sikerült ma sem kialakítani egyetlen életképes, felnőtt nővel sem, de ez nem is baj, mert felhívtam Tomot és elmagyarázta, hogy most olvasott egy könyvet, amiben azt írja le, hogy egy felnőtt férfi egyedül is tud egy darabig együtt élni és biztos nem fogják felfalni a farkaskutyák. Két napja Comedy Centralt nézek, de annyit, hogy már van olyan spot, amit kétszer is láttam. Voltam tegnap állásinterjún is, iyen tőzsdés cégnél, de a bróker pali olyan szinten nyomott le és alázott meg minden magabiztosságomban, hogy el is döntöttem, hogy nekem nem kell a stressz, meg a sok millió, mert nem bírom elviselni a nyomást. Itthon viszont zenMesti lettem, két napja edzem, tanultam ma, tegnap kinyaltam a fürdőt, amit szerintem jövő héten ismét meg kell tenni, mert úgy fog kinézni, mint egy disznóól. Gitároztam is sokat, bár ismét a szórakozásrészt erőltettem, nem a gyakorlást. De majd olyan is lesz. Most futok Száuszparkot nézni.

 Hogy fel tudjam ismerni, mit tudok megvaltoztatni, erot ehhez es turelmet ahhoz, hogy elfogadjam azt, amit nem.

Táncolj, asszony!!! 

 Meg csendes, meg nem tettem meg. Faj egy kicsit a fejem. Gyozkodom magam, hogy nem kell semmitol felni. Aztan ha nagyon magamba nezek es meghallgattam okosan a sajat monologomat, akkor mindig megtalalom azt a reszem, amelyik azt mondja, hogy nem is elsz... Nevetsz, sirsz, orulsz es idegeskedsz. Foleg az utolso. Vagy az lehet, hogy mindig elfelejtem, hogy mennyiszer erzem magam jol. Menni szeretnek be a barataimhoz. Meginni valami italt, nevetni, cigarettazni es elfelejteni, hogy letezik holnap. Nem tudom, hogy mi lenne a jo. Barmit megtehetek. Akarmit. Gondoljak jo elore? Vagy hagyjam ott a picsaba a munkahelyem es menjek el akarhova dolgozni, ahol adnak annyi penzt, amennyi az ennivalora eleg es gitarozzak egesz nap? Vagy kulfold? Legalabb valamit hadd fejezzek be. Egymillio kis tervem van, de egy sem a hudenagykarrieremmel kapcsolatos. Valamit meg kellene tanulni. Amit szeretek. Legalabb egyvalamiben jonak lenni. Ugy igazan. 

Nem lehet ennyi az egesz. Volt egy ember. Elkezdett felretenni, meg maniakusan vigyazni az egeszsegere, karriert epiteni, megteremteni maganak mindent, amire a kornyezete szerint szuksege volt. Aztan egyik nap, amikor meg az egesz terv sehol nem tartott, de mar joideje kuszkodott a dologgal, mindent felaldozva a celok oltaran elutotte egy villamos. Tudjatok mit mondott? 

A faszomba.

Allitsatok meg a foldet picit. Kiszallnek. Elegem van az adokbol, a tevefilmekbol, a globalis felmelegedesbol, az australopitecus-ok kutatoibol, a kinai nagy falbol, a vallasokbol, a biofiszfaszos joghurtokbol, a markas farmerombol, a szupermarketekbol es a dvd lejatszokbol.

Ki talalja ki, hogy mi lesz ma? :)

 Na az imént megérintett elég komolyan az, amit magamban csak "markolóvágyás"-nak neveznék. Ugye az informatika fejlődik. Nem is kicsit. Ahhoz, hogy valaki nagyon jó legyen, szinte napi szinten kell foglalkozni vagy 15-20 technológiával. Természetesen az egészet működő egésszé egybegyúrva. Ez természetesen azt jelenti, hogy ha jelen pillanatban főleg a Böske Enterprise Edition szoftvert használom és az Anyós 2.1 programnyelven fejlesztek egész nap, akkor az, hogy az éppen legnépszerűbb Diszkóspicsa IDE Audi Edition programozási paradigmát elsajátítsam, meglehetősen sok energiát igényel munka után, otthon. Azonban, ha az embernek esetleg van saját élete (nekem nincs, de szeretnék), akkor meglehetősen nehezen tervezi be az újabb pár órácska programozást - amit még élvezni is kellene - munka után. Természetesen még nem beszéltem arról, hogy hősünk nem vásárolt sem paradicsomot, sem semmi mást, egyáltalán nem gitározott, nem sportolt, borzalmasan nem találkozott a barátaival, sőt senkivel sem, nem olvasott semmit, nem pihent és különben is a picsábamár. 

Markolót akarok vezetni. Vagy kertészkedni. Bár igazából csak hazamenni, otthon lenni, hallgatni a hosszútávon meglehetősen idegesítő, de nagyon szerethető édesapámat, gitározni, OTTHONérezni magam, nem fázni, eljárkálni valahová dolgozni, ahol adnak megfelelő mennyiségű pénzt, nem basztatnak és a munkahely léte is biztos, nem kell aggódni. Most jelenleg azért nem itt tartok. Nem állítanám, hogy aggódom, de sokkal jobban érezném magam, ha nem egy kattogó, ziháló, szuszogó szörnykazánnál laknék egy szobában, ahol három és fél méter magasak és jéghidegek a falak, akármennyit is fűtök, valamint ahol a másik szobát tőlem nem egy üvegajtó választja csupán el, ahol normális a konyha és ehh.. elfáradtam. Apa, anya! Vegyetek nekem lakást. Most.

 Hogyan csinálja azt az emberfia, hogy hivatásos alkoholistából hirtelen rendes, sportos, életét rendező normális, kedves fiú legyen? Hát hogyan legyen úgy a halandó az alfahím, ha nem iszik meg 12 feles után még 12-őt csak mert azt mondják, neki, hogy miiii, vagy beszari, vagy nem hál ismeretlen hölgyekkel és nem beszéli meg röhögcsélve a többi ökörrel és csak hallgat, amikor a többiek mesélnek és nem ordít és nem mászkál keresztbe az úton ész nélkül és nem vesz meg mindent ész nélkül, néha meglátogatja a nagyszüleit és a szüleit és szeret rend szerint élni és nem táncol akárki előtt, mint egy ökör? Hát élet ez? Az biztos, hogy cigarettával harminc százalékkal lazább voltam. Most már ötödik napja nem háltam ismeretlennel, nem cigarettáztam, nem ittam ördöngös italokat, felvettem a telefont, akárki hívott, elintéztem a dolgaimat. Viszont erősnek kell lennem. Támogatnom kell két gyengusz kispajtásomat, Miértkét és Bandit, akik szintén ezzel a problémakörrel küzdenek. Mármint egészségesebben szeretnének élni. Hajrá csajok. :)

Hogy a gyíkomba lehet 11-kor még aludni, amikor nincs szünet. Szétvágna az ideg, hogy elúszik az egész napom. Azonkívül, ha az ember alszik, miért némítja le a mobilját, ahelyett, hogy kikapcsolná. Bár a lenémítás is baromság, amennyiben akkor alszol, amikor a normális emberek. De így a hívó fél csak csörget, mint egy hülye és nem tud semmiről. Akkor inkább kikapcsolás. Valamint miért kell a kibaszott BKV bérlethez bérletigazolvány. Miért nem jó a személyiigazolvány száma? Ezeken ma is felhúznám magam, ha nem töltené el lelkemet a jin és a jang egyensúlya. Meg hol van Budapest közigazgatási határa? Értem, hogy addig jó a BKV bérlet, csak az melyik megálló? Mert tuti meg fog büntetni mindenkit a krokodil, ha továbbmegy. A honlapokon sehol semmi.

Köhögök a nemcigizéstől, mint az állat. Ötödik nap. Erős kísértés délelőtt. Kávé kimaradt ezen okból.

 Egyszer még nagyon ronald régen, a messzi észak, földrajz szak felé, volt egy ember. Ez az ember nagy és nemes volt ésatöbbi. A sörfai erdőben lakott és az volt a neve, hogy RobFogadó MindenelismerésemD. A társát pedig, aki nagyon leértékelt áron adott el mindeféle dolgokat a pórnépnek a hatalmas szuperpiac hálózatában, Lidl Dzsonnak hívták. Békében éltek volna itt, ha nem lakott volna a közelben a szavatosságát vesztett gonosz SörHa. Mármint romlott. Hehe. NemAzÉnFelsőruházatom első embere volt, amíg a felsővezetés a szent földön/földért harcolt. A gonosz SörHa elvette a szegény emberek minden pénzét és odaadta a gazdagoknak. Azaz magának. Nem igazán izgatta, hogy hónap elején jön az adó, meg már kétszer elvitték az elsőszülött leányokat. Nagy hóhányó volt. Nem úgy szószerint, mert havat sosem hányt. Mármint nem szószerint havat hányt, hanem amúgy. Mindegy. Aztán egyik nap, RobFogadó MindenelismerésemD és Lidl John megfingatták keményen és jól rossz lett neki utána. Vége. 

Majdnem Lidl Ricsárdot írtam. Most pedig visszafekszem aludni.

 Boldogok, akik sárga lámpák fényénél bámulhatnak a szállingózó hóba, mert régi szerelmek első, titkos csókja jut majd az eszükbe. Boldogok, akik a mámor perceit a barátaikkal idézhetik meg, mert nem érzik magukat egyedül. Boldogok, akiknek van egy kiskutyája, mert a világ összes jóindulata elfér a szemeiben. Boldogok, akiknek van egy kiállhatatlan, idegesítő családja, mert a hibákat is lehet szeretni. Boldogok, akik azt látják az élet ajándékaiban, amit kapni szerettek volna, mert csak. Punktum.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

"Nem ez az utolso erzes, amit meg akarok tapasztalni!" 

Hat ez az Alpacsino egy satanbaszta zseni. 

Nem szoktam szeretni ezt az unnepet. Harom eve azert gyuloltem, mert nem lehettem azzal, akit mindennel jobban szerettem. Becsaptak es kurvara egyedul ereztem magam. Senkinek nem kivanom, hogy erezze ezt. Senkinek. En sem akarok emlekezni arra, hogy milyen a mosolygo ajandekozo rokonok kozott hullamerev reszegen allni es setalni anyamtol hazafele apamhoz es reszegen gajdolni es gesztenyet keresni a fasoron, mintha attol jobb lenne, merthogy vele is szedtem gesztenyet. Ket eve mar csak szimplan utaltam, hogy egyedul vagyok. Tavaly mar ugyanez fasult belem, de nem szerettem. Iden egesz jo. Egesz turhetoen viseltem a csaladot, eltekintve a "mostszeressuknagyonegymast" hangulattol. Meg attol a tudattol, hogy 27 leszek es apam allandoan a "szelloztettel mar" jellegu kerdesekkel zaklat. 

Evek ota eloszor olyan ajandekokat kaptam, hogy szegyenemben majdnem elsullyedtem. En nem tudtam olyat adni. Nem tudtam olyan meglepetest szerezni. Pedig par eve en is olyan lelkes voltam, sutottem, foztem, varrtam, festettem es a kiskutyafasza. Nem tudom ez hova lett. De azert koszonom es megprobalok jovore jobban igyekezni. Kicsit tobbet adni magambol, mert muszaj. Nem lehet orokre bezarva elni. Minden baratomnak koszonom a segitseget es mindent a csaladomnak is. 

Eppen filmet nezek es az jutott eszembe, hogy milyen vegtelenul szerencses is vagyok. Ha mar ezt olvasod, akkor mar Te is. Nezz kicsit magadba! Egy csoda volt a mai nap. Az osszes vitaval, veszekedessel, hiannyal egyutt. Kis csoda. Most este inkabb erzem, hogy karacsony van, mint az unnepek alatt. Koszonom.

Nekem kevés a szó, 

Nekem kevés az ölelés.

Ha szeret valaki, én elhagyom.

Ha szeretsz, az is csak sós víz és

Én kimondhatatlanul szomjazom.

 Televíziót akartam nézni. Ilyen igény ritkán alakul ki bennem, de gondoltam, hogy most pontosan arra lenne szükségem, hogy folyassam egy kicsit a nyálam a pókemba kurvára izgalmas kalandjain. Ehelyett a hugommal nyüszögjük el a problémákat egymásnak msn-en. Természetesen ő nem ugyanebben a házban tartózkodik, csak hogy ne legyen annyira szánalom a dolog. Hangulati aláfestés gyanánt Bill kapitány ordít, de csak halkan, mert apu alszik már. A tévém viszont rossz, mert a múltkor hazajöttem az irodalmi körből megfelelő mennyiségű szaklap átolvasása és a kollegákkal való hosszas eszmecsere után és akkor baleset érte. Elmondom magyarul is. Több röviditalt elfogyasztottam az igen rendkívül eszes barátaimmal, akik szerint a szórakozás egyetlen formája az ún. "igyálmégegyrövidet" nevű játék. Hazafelé okosan észleltem, hogy közel s távol egyetlen nő sincs, ami még rosszabb felmértem azt is, hogy valószínűleg a nagy alapossággal megválasztott esti lánykerítési taktika is csődöt mondott ezért az agyam egyetlen megoldásként kidobta a televízió, pornócsatorna menüpontot. Sajnos azonban a kábel megigazítása olyan, nem várt koordinációs nehézségekkel járt, hogy el is estem és kitéptem az egész miskulanciát a picsába. Szóval se tévé, se lotyók, se semmi. Marad Bill kapitány, meg a lelkizés a hugommal. 26 vagyok, de az imént rendesen bejöttek ellenőrizni, hogy mi van velem, meg hogy hogy tervezem a holnapi napomat. Lehet, hogy mindjárt elsétálok fülbevalót csináltatni, csak hogy valamivel lázadjak. Ezt a sztorit nem írtam már meg? :)

Megint Pilinszky:

Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtve
arcátlan elhagyod magad,
alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne,
a lámpa fénye majd beléd tapad.

A levegő meg hosszu-hosszu szálon
a fogaid közt ki-beszáll.
Messze sodor és kicserél az álom.
Tükröd előtt fésülködöl tunyán.

Vagy olvasol, vagy kényesen leintesz,
vagy ásitasz, vagy éppen eszegetsz;
parázna vagy, kétség se fér e hithez,
parázna vagy, szeretsz vagy nem szeretsz.

Tulajdon árnyékoddal összefekszel,
mindegy neked, kivel-mivel;
de annyi karból hogy merülsz fel egyszer,
végűl minő medúzafő leszel?

A pusztulás a lábadnál dorombol,
miért nem űzöd már odább?
A pillantását keresgéled folyton,
és ujjaidon próbálod fogát.

Lekuporodol, s alólad a párna,
a halom párna fölmered,
mint néma hasábokból rakott máglya.
E pillanatban szinte értelek.

Parázna vagy, mondom neked, parázna,
- hallgass, míg végére jutok! -
de szíved alján embertelen árva,
s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.

 Nesztek, jokedvcsinalosgyorszene!

Ekezet nincs ugye. A hetvege olyan remekul telt, hogy mar nagyon regen szuksegem volt egy ilyenre. Az tortent ugyanis, hogy ittmaradtunk Budapesten. Tomi, Panka, meg en. Panka az iskolabol mar hozzank jott es ugye jott a menjunk bulizni. Hozzatennem, en aludni es pihenni szerettem volna ittmaradni. Tamas tanulni szeretett volna, Pankanak meg szombaton iskola. Ennek eredmenyekeppen vettunk vodkat, atjott Andris, vettunk sort is es kitalaltuk, hogy Tamasnak szerzunk ma asszonyt. Aztan lementunk a Satan kocsmajaba italokat inni okosan es utana a Szepare nevu helyre, ahova be sem mehettunk volna, ha nincs velunk Andris, ezuton is koszi. Remek hangulat volt, a barpulttol neztuk a noket es mindegyikre tudtunk valamit mondani, hogy miert nem megyunk oda hozza. Ezalatt Tamas es Panka munkahoz latott. Panka kijelolte az aldozatot, odatancolt, rangatta magaval Tomit, akinek ezutan kellett volna odamennie. Oda is ment, mert ferfi es elveszi, amit akar. Sajnos harombol harom volt ferjezett. Legalabbis Tominak ezt mondtak. Meg volt meg egy sapkas holgy, aki kifejezetten a "valakibasszonmanmeg" mozdulatokkal tancolt es Tamas beszelt is vele, de nekiallt finnyaskodni, hogy nem tetszett neki sapka nelkul. Ja kerem, aki csak dugni akar, az ne finnyaskodjon, nem? Bar biztos igaza van, de kulso szemlelokent jo volt ezen nevetni. 

A masnap semmit nem hozott, csak iszonyatos fejfajast. Tamast megprobaltam felkelteni 8 korul, de baszott merges volt, nem ertem miert. Kis mormota. Pedig, aki ejjel legeny, az nappal is legyen az. Majd legkozelebb, ha az alvas miatt konfrontalodunk, ami gyanitom nem miattam lesz, akkor nem nyelem le az elso gondolataimat, hogy diplomatikus formaba ontsem a "kiveszem a beleidet es megfojtalak es szep csend lesz" tipusu elgondolasaimat. Lementem a boltba, mert venni kellett parmezant az ebedhez. Mindent lehet kapni mindenhol, csak parmezant nem. A hatodik boltban kaptam. A hatodik bolt a negyedik is egyszerre. Onnan kuldtek el az otodikbe, ami egy akkora baszom nagy spar volt, hogy meg kulon parkolohaz is volt hozza. Na itt sem volt parmezan. Viszont a fel boltot megvettem. De ott meg nem volt cigi, amit en szerettem volna. Ezert visszatertem a negyedikbe, ami hatodik lett es itt szolt az or, hogy megisvan parmezan es hozott. Aranyszivem. 

Ezek utan foztunk es estig elajultunk valami filmen. Kora este karacsonyi vasarba mentunk csaladi programkent, onnan le a Dunahoz, onnan meg haza, onnan meg kocsmaba. Itt ejfelig elucsorogtunk az ujonnan erkezett Vikivel majd Pankaval mi hazamasztunk. 6 ora magassagaban megjott Tamas az uj csajaval. Az uj csaja a Kanal becenevre hallgat, sajnos fiu. De szeressuk es remek rantottat csinal. Szoval hatkor arra ebredtem, hogy fondorlatos Tamas raugrik a fejemre. Ezzel, meg azzal, hogy felebreszt meg nem is lett volna baj, azonban azzal, hogy Tamasnak olyan szaga volt, mint ha harom-negy tubus technokolt osszekevertel volna ket liter fekete nikotinlevel es az egeszet felontotted volna valami ket harom liter napon felejtett palinkaval es ezzel dorzsolted volna be Tomi egesz testet, valamint az osszes ruhajat. Meg masnap is felve mentem el az agy mellett, nehogy odacsandazzak.

Vasarnap is henteregtunk. 

Most meg beteg vagyok. Tegnap hazakuldtek munkabol. Estere azt hittem, hogy jobban leszek ma reggelre, de nem. Ugyanolyan szarul, taknyomnyalam folyik.

 Vettem zoknit. Het darabot. Minegyiken rajta van, hogy melyik nap kell hordani. Meg ha eltunik valamelyik, akkor tudni fogom :) A tegnap estet majd megirom. Tamas szaga megerdemel egy bejegyzest.

 Ugy kinyalom ma ezt a kuplerajt, amit alberletnek nevezunk, hogy csak neztek. Egyebkent olyan problemaval szembesultem ismet, amit nem lehet a szonyeg ala soporni. Tudniillik eltunnek a fehernemuim. Nem tudom, hogy milyen manok raboljak el oket, de nincsenek meg. Zokni egyszeruen nincs. Csak ezen a nyaron vagy hat-het par zoknit vettem. Volt, amit hordani sem tudtam, mert beszippantotta valami fekete lyuk. Otthon Jutka kimossa, vagy en nem tudom, mit csinal vele, de nincs. Egyszeruen nincs meg. Itt Pesten sincs. Gondolom nem valami nonel hagytam, mert kalandnak csufolt egyejszakas tortenetek mar idejet sem tudom, mikor tortentek utoljara. Persze nem rinyalni szeretnek, de tenyleg nem masik helyen hagytam. Anyukamnal nincs. Otthon nincs. A mosasban nincs. Andris nem hordja. Hol vannak a zoknijaim? Kifejezetten van olyan, amit megvenni orom volt, mert szeretem oket es nincs meg. A budospicsaba. Mondjuk a multkor ugyanezt gondoltam par polomrol, amit meg junius elejen vettem, aztan a mult honapban kaptam meg oket Zolitol egy kocsmaban Pesten. Majd neha megkerdezek veletlenszeruen embereket, hogy "Te Pista, nincs nalad zoknim?" Hatha lesz. Tudom, hogy eszmeletlen mennyisegu penzt basztam el ebben a honapban, raadasul tegnap elofizettem a Guitarport online-ra, egy teljes evre, de ma valoszinuleg megnezek valami zoknidiszkontot. Kabatom mar van a kovetkezo tiz evre. Sapkam is, amig el nem hagyom. Farmert kellene vennem, bar az is van, de olyan hulyen megyek, mint egy orangutan es kitergyesodik. Az meg csunya. Micsoda egy pojaca lettem. Hehe.

Azért találtam nagyon nagy zenét is ma.