Azt elfelejtettem megirni, hogy tegnap az orditva röhögésen kivül volt egy felemelő pillanatom is. Általában sokat görcsölök azon, hogy amiket teszek, az nem jó. Nem helyes inni. Elinni a pénzed. Nem emlékezni komplett estékre sem helyes. Összevissza csajozni sem helyes. De most ez megy. De mindenféle ostobaságomat elfelejtettem, amikor Gina szembeforditott a tóval és közölte, hogy nézzek. A világ legszebb helyén lakom. Mások fizetnének, ha itt tölthetnék a hétvégéjüket. A világ legszebb helye...

Tegnap aggodalmas arccal keltem, mert az összes előrejelzés (valamint apám) rossz időt jósolt szombatra és rossz időben nem annyira élvezetes a kerti bográcsozás. Amikor felhívtam a Sanyit, hogy mégis jó idő van és megyünk -e húst venni, akkor kiderült, hogy egyikünk sem mer autóba ülni. Én még reggel konkrétan acetont lehelltem és gondolom, hogy a rend szigorú őrei ennek nem örültek volna. De azért bátor voltam és összeszedtem Tamást a körforgalomnál és elgurultunk Sanyihoz. Sanyi a dudálásra úgy rontott elő a házból, mint egy nagyon beamfetaminozott kötött pulcsis Betmen. Elmentünk a henteshő. Előtte megtárgyaltuk, hogy mit vegyünk. Megkérdeztem Sacát, hogy a tehénnek melyik részét vesszük meg a pörkölthöz. Tanult kollégám kijelentette, hogy szerinte a húsát. Így cselekedtünk.
Megvettük a döglött tehenet, sütöttünk. Tamás az egész rendezvény alatt egy női napszemüvegben ült, amitől úgy nézett ki, mint egy drogos rocksztár. Rengeteg Dolly Rollt, Csók és Cherryt valamint Dídzsébobót és Tuánlimitidet hallgattunk. Ezeket konferáltam is. Selypítve, mint a Hamvai Pídzsí. Tüzess ritmusssok. Hiába vettünk nagy mennyiségű sört, nem sikerült megfelelő módon betoszódni senkinek. Ezért elkezdtünk nagy mennyiségű vadászt inni. Az sem segített. Ekkor a bizsom nevű játékhoz folyamodtunk. ez már majdnem meghozta a kívánt hatást. Objektíven végiggondolva, takonyrészeg volt mindenki. De azért lelkesen dobáltuk a kockát és ittük az italokat.
Nem sokkal később elérkezett a fél kilenc, amikor elindultunk a kertből. Volt aki a Kávéházba, volt aki meg máshová koncertre. Mi a máshová koncertre csoportba tartoztunk, Árpival és Pankával. A koncerten csodásan éreztük magunkat, ezt segítette a hátizsáknyi szesz is, amit magunkkal vittünk.
Elmentünk a kávéházba. Itt már teljesen káoszba fordult nekem a dolog. Azt hiszem rossz voltam. Károly esett-kelt, mint a betlehemes gyerekek, volt amikor közben pisilt is, szerelmi tanácsokat osztott (szopd le, abból baj nem lehet) ésatöbbi. Én kultúráltan iddogáltam és egyáltalán nem kultúráltan viselkedtem lányokkal. Pankát meg ott is hagytam, amiért ő mérges lett én meg lelkiismeretfurdalásos, de csak vasárnap reggel.
Vasárnap lelkizős, napfürdőzős stégenülést terveztünk, ehelyett 9-ig söröztünk Gabóval, Tomival... Már nem is csodálkozom. Az a baj, h mindig találunk indokot inni. Csütörtökön ZP nyitóbuli...

Csak azt feledném, azt a franciát! Illetve, egyszer a változatosság kedvéért megadhatná a JóIsten, hogy emlékszem bármire a bulikból. Tegnap például nem volt buli. ennek szellemében Tamás már 11-kor a kávé közepén aludt, mi pedig (mivel azt hittük buli van) bőszen ittunk. A bősz ivást a szeles tóparton folytatta kis egységem. De mivel mindenki fázott, ezért inkább visszamentünk inni a kávéba. Azonban innen kidobott minket a Vali. Gondoltuk, hogy a hely előtt megvárjuk, amíg újra kinyit, de mivel nincs nyár (és hideg van) ezért mindenki hazament. Sanyi hozott egy házibuliból italt. Állítólag a szervezők alacsony átlagéletkora azt eredményezte, hogy többet vettek, mint amit meg bírtak inni. Nos, Sándor barátom segített a problémán. Amikor mindenki kiütötte magát, ő diszkréten összecsomagolta a maradékot két szatyorba. Sándor mérnök. Mielőtt valakinek a szatyros szeszes ember jutna eszébe.

Mivel egyelőre nem látok, ezért csak ajánlani tudom, hogy olvassatok sokat, meg hallgassatok Police-t :)

Olimpiai felkészülésemet kicsit hátráltatta, hogy fél nyolc magasságában hazaért Tomi és elvitt szórakozni. Szórakozás alatt értem azt, hogy a helyszin szemrevételezése után (BME koli) gyorsan három rövid, három sör. Majd még sörök és táncolás a még nem létező zenére. Közben majdnem összeverekedtünk egy rendkivül antipatikus fiatalemberrel, aki belepisált Tamás sörébe, majd utána még neki állt feljebb. Jobban érezném magam picit, ha legalább egy kicsit verekedtünk volna. Vagy megvertek volna, vagy mi. De szerencsére bölcs Tamás addig orditott a fiúval, mire vett neki sört és probléma elsimult. Közben engem elöntött a tesztoszteron és már kerestem a párbajsegédeket, hogy felkoncolom az illetőt. Száz éve az ilyet már rég leszúrta volna valami párbajhős hajnalban a vérmezőn. Mondjuk valószinűleg engem is. Hazafelé a felkészülés jegyében nem ehettem gyrost, pedig akartam, de a szakvezetők nem engedték. Panka kiégette Tomi orrát, valamint több pecsétet szerzett magára, mint amennyi tetoválás egy maori törzsfőnökön van. Reggelire meg valami rosszat ehetett, mert nincs jól.

Valószínűleg mai sportteljesítményemmel kvalifikáltam magam Pekingbe az ötkarikás játékokra. Több dolgot tapasztaltam. El is mondom mindezeket. Először is azt szögezném le, hogy a Margit sziget kurvanagy. Nem úgy nagy, mint amikor azt mondod, hogy kurvanagy, hanem ezt úgy értem, hogy tényleg akkora. Kurvanagy, na. Az emberi szervezet a hét-tíz éves kitartó vedelést, dohányzást, pizzazabálást, seggnövesztést és mértéktelen mennyiségű egyéb ajzószer fogyasztását rosszul tolerálja. Mindezek után azt hiszem, hogy az így eltöltött évek és a Margit sziget nagysága exponenciálisan arányos. Azt is megtapasztaltam, hogy milyen egy igazán jó fenék. Bibliai hasonlattal élve, egy elég jó alap. Nem a homokos, hanem a kő. Lehet rá házat építeni. De hiába lesz szép kívülről a házad, ha ostoba vagy, mint az anyaföld. Ezt mondám én az Úrnak 2008. esztendejében. Ide onnan lyukadtam ki, hogy egy nagyon jó feneket bambultam és amikor a gazdája megszólalt, akkor olyan érzésem volt, mintha nagyanyám két lábosát dörzsölnéd össze illetve, mintha beszélni hallanám KiszelTünci és valamelyik VVNévnélküli köcsög szerelemgyerekét. Arra is rájöttem, hogy a Margit szigetnél a villamos a Blaha irányába nem onnan indul, ahová onnan érkezik. Ezt félelmetes vaslogikával az első mellettem elhaladó sárga sínbusz után ki is következtettem. Arra is ráeszméltem, hogy az emberek szeretik, ha mosolyognak rájuk. Ezt többet kell próbálgatni, mert jó.
Mondom a negatívumokat. Tegnap, ahogy hazaértem elmosogattam. Pár dolog kivételével mindent. Ettem egy vacsorát, egy tányér és egy késvilla páros felhasználásával. Ezeket reggel is használtam. Mire hazajöttem a következő dolog fogadott. NÉGY kibaszott bögre (két teás, egy kakaós, egy kávés), három kiskanál, egy serpenyő, két koszos lábos, vagy 5 tányér (az enyémen kívül), 5 darab kés, 2 villa, fakanál és egyéb kiegészítők. Valamint természetesen az üvegpohár félig vízzel. Mielőtt bárki kommentelne, nem nálunk állomásozik az ugandai felszabadítási front teljes állománya. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy nem volt melegvíz, nem lehetett mosogatni. Csak a mennyiséget nem bírom feldolgozni agyfolyamatilag. Elmosogattam ismét és csináltam magamnak vacsit. Sült rák, csipős, füstölt sajtos omlettel. A fitnessz meg bekaphassa.

Répa betű nélkül nehezen értettem meg, hogy a Blahán a nárcisz nevű virágot próbálja eladni egy néni. Nagyon hangosan. NÁCISZ. Hány külföldi hallhatta ezt a fasiszta marketinget naponta? :) Most reggel is ott volt, de az inflációnak köszönhetően most kétszáz vót csokóját a nácisz.

Egyszerre kellene csinálnom egy csomó mindent. Irnom kell egy új listát, mert a szilveszteri fogadalmas listát már majdnem kipipáltam teljesen. Lássuk csak mit tartalmazott a szilveszteri lista.

Le fogok szokni a dohányzásról. Ez megvan. Le fogok államvizsgázni. Ez is kipipálva, ráadásul nem is lett rossz. Életem gatyábarázása. Úgy érzem, hogy ezzel is megvolnánk. Volt még olyan, hogy zöld teát fogok inni. Ezt olyan napi kettővel teljesitettnek érzem. Volt még a megtanulok gitározni. Ez folyamatban van, de nem megy olyan gyorsan.

Most azonban egyszerre tört rám, hogy mennyi mindent is akarok csinálni. Meg szeretnék tanulni kottát olvasni. Nem olyan kibogarászósan, mint ahogy most tudok, hanem rendesen. Meg szeretnék tanulni zongorázni. Mondjuk ez sem két nap lesz. Át szeretném tanulni az angol nyelvet és szerezni egy felsőfokú nyelvvizsgát. Németül megtanulni. Megint. Az összestöbbi nyelven is megtanulni. Ősztől indul egy posztgraduális képzés, ott szerezni még egy mérnöki diplomát. Rászoktatni magam a futkosásra, vagy bármi már aerob sportra. Aikidozni akartam még régen, de Sztivönszegál megijesztett, szóval azt nem. A második diploma után venni a bátorságot és beiratkozni az ELTE-re fizika szakra. Aztán jöhet az egyiptológia. Közben elolvasni minden könyvet.

Azt hiszem ezeket a célokat dekomponálni kell, hogy átlássam és meg tudjam valósitani mindet. Ha esetleg meg nem jönne össze, akkor hadd foglalkozzak egész nap a zenével, úgy, hogy meg tudjak belőle élni. Tehát mondjuk nem aluljáróban játszani Piramis számokat.

Kihagytam a "lehetőség szerint megdugni minden nőt", de az nem annyira magasztos, mint a többi. Meg teljesithetetlen is. Mondjuk attól még törekedni lehet rá. Vagy inkább valahonnan jöjjön egy, akiben meglátom az összeset...

Az elso reszt kivettem.

Viszont eszembe jutott egy idézet, szóval megkerestem.

"Hol volt, hol nem volt,

élt egyszer egy magányos farkas.

Magányosabb az angyaloknál.

Elvetõdött egyszer egy faluba,

és beleszeretett az elsõ házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,

a kõmûvesek simogatását,

de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.

Istenen kívül soha senki

olyan szépnek nem látta õket,

mint ez a tisztaszívû állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,

megállt a szoba közepén,

s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,

s reggel is, mikor agyonverték."

Pilinszky János: Fabula

Találkoztam ma valakivel. Akkora hatást tett rám, hogy már most tudom, hogy sokszor fogunk még beszélgetni. Bármikor is lesz a legközelebb, tudom, hogy jó lesz. Hogy tanulni fogok belőle. Az illető hatása alatt vagyok teljesen.

Az imént összeporszívóztam, kinyaltam a fürdőszobát. Egy jó fél órás munka volt. Mivel muszáj volt arra figyelni, amit csinálok, elszálltak a gonosz gondolatok a fejemből. Tiszta minden.

Az olvasás nagyon veszélyes dolog. Egyrészt, ha az ember a megfelelő dolgot olvassa, akkor nagyon megtalálhatja saját magát. Amikor hihetetlenül pontosan, egy mondatban irja le valaki azt, amin hetek, hónapok óta gyötrődsz. Egy fél mondatban fogalmazzák meg a Te gondolataidat és egy nagy betű és egy pont közé zárják a lelked. Ilyenkor én mindig kiabálni szeretnék, a gallérjánál fogva mindenki arcába orditani, hogy van EGY, aki érti. Igazán érti. Veszélyes dolog ez, mert addiktiv. De ez csak közvetve probléma.
Ma ugye BKV sztrájk van. Ami azért csudajó, mert esik az eső és kb. egy órás séta volt, amig beértem a munkahelyemre. Szarrá áztam. Közben olvastam. Sajnos az egyik kereszteződésben a következő dolognak voltam fültanúja.

- Azanyádpicsáját, itt nekem van elsőbbségem.

Ami ennél is meglepőbb volt, az az a tény, hogy mindezt én tettem szóvá, egy baromállatnak, aki majdnem kivasalt a zebrán. Jó, hogy nem néztem körül, mert Coelho beszippantott, de akkor is. Valamilyen időnyerőt kell alkalmaznom, mert az utcán olvasás nem megoldás. Pénteken majdnem nekimentem Tamásnak a Keletiben...

Olyan jól érzem magam a munkahelyemen, mint még soha. Annyit gitározom, mint még soha. Eljárogatok inni. Azt is annyit, mint még soha. Teljesen, annyira szabad vagyok, amennyire csak lehetek most. Oda mehetek, ahova akarok, azzal, akivel akarok. Annyit olvashatok, annyit tévézhetek, zenélhetek, amennyit még soha.

Felvetődött bennem egy kevésbé magasztos kérdés is, ami az előző kettő kérdés (ami nem bennem vetődött fel) apró kiegészítéseként szolgálhat. Tehát, ha felteszitek a két kérdést és látjátok, hogy a válaszadó elsápad, elgondolkozik, számot vet az életével és sűrű pislogások közepette válaszol, majd egy napig nem alszik, rágódik magában, elméleteket gyárt, felkeres rég nem látott ismerősöket, elmond olyan mondatokat, amiket már ezer éve kellett volna akkor utána tegyétek fel neki ezt a kérdést is.

Mi a faszt keresel otthon, egyedül, péntek este, ahelyett, hogy elmennél és berúgnál mint Szamantha. Ha erre az a válasz, hogy azt otthon is lehet, az baj.

Apró kiegészítő kérdés lehet a "Dugunk?", de ez esetben számolni kell egy esetleges teljesen adekvát ún. baszottnagy pofonnal. Bár ha aranyosan kérditek, akkor csak szánalmas kiröhögés a jutalom. Vagy válasz, vagy mi.

Igazság szerint azon gondolkoztam egész délután, amikor éppen nem a munkámmal voltam elfoglalva, hogy miért jelent annyit az internet az embereknek. Nem vagyok az internet korában született fiú, de mostanában nagyon szoros, napi kapcsolatba kerültem ezzel. Főleg az interneten való kommunikációval.

Pedig emlékszem, hogy a gimnáziumból úgy ballagtam el, hogy nem volt mobiltelefonom. Bunkofon, ahogy akkoriban hívták. Megmondom őszintén, egyáltalán nem is hiányzott. Néhány kivételes embernek volt az osztályban, de őket sem nagyon hívtuk rajta, mert ugye a vezetékes telefonról drága volt nagyon. Meg telefonálni sem telefonáltunk annyit. Minek, amikor az embernek ott a szája és bármit meg tud beszélni? Egyetlen esetre emlékszem, amikor nagyon jó lett volna tudni, hogy hol vannak az Istenverte barátaim és nem beszéltük meg előre. Összevissza keringtem a városban, mint egy hülye. De valamiért nagyon szerettem ezt a helyzetet. Nem lehetett azt csinálni, hogy nem megyek el valahová. Ha a másik már ott vár, nem hívhatom fel, nem küldhetek neki egy sms-t, hogy "Ne hari, nem megyek." vagy rosszabb esetben azt, hogy "Ne harcsizz.". Késni sem lehetett olyan nagyon, mert arról sem tudtál szólni. Ha nem voltál ott, akkor egyszerűen csak nem tetted meg, amire a szavad adtad. Még ha nem is volt a szavak köré nagyeskü téve. Most nem mondom, hogy sosem késtem és sosem vártam senkire, de mindig cirkuszok voltak a dologból.

Aztán persze az egyetemen nekem is lett mobiltelefonom. Akkoriban úgy éreztem, hogy muszáj. Pont annyira muszáj, mint bármi más, amit, ha sok ember csinál, akkor Neked is kell. Szilikoncsöcs. Hullára bebaszás.
De jó volt, mert sokszor könnyítette meg a helyzetem. Sokszor tudtam meg zh-kat az utolsó pillanatban, értem el egyébként elérhetetlen embereket, utolérhetetlen tanárokat, kapcsolódhattam bele olyan dolgokba, amikbe telefon nélkül nem lett volna esélyem.

Az egyetemi koleszban mutatta meg egy barátom az ICQ-t. I seek you. Egyrészt, amikor ez leesett az nagyon jó érzés volt. Másrészt ezzel az egész internet nevű majomsággal játszani. A szomszéd szobával beszélni ICQ-n. Játszani úgy két szobányira egymástól, hogy fülhallgatóval, mikrofonnal felszerelkezve tudunk egymásnak segíteni. Játék volt, semmi más. Két kefírespohár és közte a feszes madzag, mi meg az indiánok. Vagy kovbojok, ahogy jött.

Aztán egyszercsak megismerkedtem valakivel. Küldtem neki pár sms-t. Ő meg visszaírt, aztán beszéltünk is. Akkor már MSN-en. Nem sokat, csak két-három napot. Csak miután találkoztunk élőben, akkor derült ki, hogy felesleges mindenféle internet, telefon, mert személyesen kell találkoznunk. Minél többször. Persze beszéltünk msn-en, leveleztünk postán, valódi illatos levelekkel, igazi, ember által írt levéllel, e-mailben (e-levélben, ahogy akkor hívtam), sms-ben, telefonon beszéltünk, webkameráztunk és általában csak a teleportálást nem próbáltuk ki. De mégiscsak az összes ilyen beszélgetés lényege az volt, hogy ne ott legyél, a messziben, hanem itt, mellettem.

Az élet egy idő után úgy hozta, hogy nem beszéltünk már. Mostanában csak nagyon ritkán, msn. Röhej.

Ez nagyjából másfél éve történt. Ekkor kezdtem többet ülni az msn előtt. Jól esett, hogy nem kell kimozdulnom a lakásból sem és mégis sokmindenki kíváncsi volt rám. Lehetett akárkivel beszélni, szinte sosem unatkoztam, mindig akadt valaki, akivel el lehetett csacsogni pár órát, amikor épp nem volt mit csinálnom. Sőt, néha akkor is, amikor lett volna mit csinálnom. Azt éreztem, hogy fontos vagyok. Te is érezheted ezt. Mindenki érezheti, mert ezt érezni könnyebb.

De ez egy baromság. Egy baromság. Tudsz valakivel együtt örülni? Együtt lelkesedni valamiért úgy, hogy Neked is csillog a szemed? Miközben esetleg tévét nézel. Vagy gitározol. Egy :D jelet persze könnyű beszúrni. Tudsz együtt sírni azzal, akivel igazán szeretnél? Miközben másvalakivel a holnapi napodról beszélsz, egy harmadikkal pedig a hétvégi berúgásról? Tudsz igazán fontos dolgokat mondani? Lesz súlya? Szeretlek. Nem szeretlek. Gyere el moziba.

Nem azt mondom, hogy ez így van és embere válogatja, de én így éreztem. Én nem tudok őszinte maradni így. Sajnálom, hogy van meglehetősen sok ember, akivel csak msn-en beszéltem. Oldjuk meg. Van e-levél címem. Van postai címem. Van telefonszámom. Van egy nagy rakás barátom, akiken keresztül el lehet érni. Sokatokkal egy városban lakom. Egy vonaton utazunk minden héten. Egy helyen szoktunk ábrándozni a tóparton. Illetve ti ábrándozni, én meg satura inni magam. Keressetek meg. Válaszolni fogok. Nem bezárkóztam. Most szeretnék kinyitni. Arra, ami igazán fontos.

Igazság szerint kicsit fáradt vagyok. Meg nincs időm arra, amire igazán szeretném. Még hétvégén sem. Pedig minden okos azt mondja, hogy arra van időd, amire akarod. Hát az elmúlt két hétvégén az ivásra volt. Gondom volt az alaposságra. Abban nem volt hiba. Most szeretném megvalósitani más területen is ezt. Egy hete nem gyakoroltam. Igaz, az otthon töltött idő nagy részében az ölemben van a gitár, de a céltudatosság hiányzik. Mármint állandóan gitározom, de semmi skálázás. Legalábbis a héten nem volt. Majd ma lesz. Szeretnék inkább azzal foglalkozni, hogy valahogy kiszüljem azt, ami igazán foglalkoztat. De nem találom neki a megfelelő öntőformát. Valamint másnap már nagyon nem vagyok elégedett az előző napi mondjuk 3 órás lelkendezés eredményével. Kellene valaki, akivel közösen lehet lelkendezni. Meg aki szól, hogy szerintem ez szar, szerintem ez jó. Túlságosan szubjektiv vagyok.

Tudom, hogy rosszcsúnyavagyok, meg minden, de én ma használtam életemben először fogselymet. Kivéve azt az alkalmat, amikor a kávéban találtam egyet. De akkor be vótam baszva. Érdekes dolgokat tudhat meg az ember. Felbuzogott bennem a fogorvosi szűrésen való részvétel iránti vágy.

Tegnap éjjel volt egy meetingem Tamással a konyhában, ahol az új albérleti stratégiát mutattam be neki egy rövid prezentáció keretein belül. Az albi új portfóliója tartalmazza a reggeli ébredést és az esti fekvést. Ezek még csak körvonalazott célok és meetingen részt vevő két szorosan együtt működő ágazaton kivül a harmadik, lazábban kapcsolódó  ágazatnak is be fogjuk mutatni. Az egyelőre operativ tervezés-stratégiai tervezés fázisban járó projekt arra épül, hogy sikerül a megfelelő motivációt biztositani minden érdekeltnek. Nekem, hogy tudok aludni, Tamásnak pedig, hogy nem csinálja ki magát az állandó éjszakázásokkal és a napi negyven kávéval.

Tegnap annyira felbuzdultam, hogy ma töröltem a májvip, hi5, májszpész, májkutyafaszatudjamilyen fiókjaimat is. Mintha fellélegeztem volna.

Munkamorál tekintetében elképesztő javulást értem el. Ez is csak a msn hiányának köszönhető.

Ezen kivül megtettem egy pár olyan dolgot, amit már nagyon régen kellett volna. Most kicsit jobb. Nem sokkal, mert igy is embereket bántottam meg, de remélem, hogy minden tisztább. Holnaptól kicsit kevesebbet kell majd hazudnom, mert meg tudtam tenni ezeket a dolgokat. Ráadásul sokkal kevesebbet kell hazudnom saját magamnak. Élmény. Most pedig elmegyek pengetőt venni és szigorúan fejhallgatóban (a másik üzletág ugye) hazazúzok Szatriáni Jóskától megtanulni a... igazából tökmindegy melyik számát.

Nos, töröltem az msn accountomat. Béke poraira. Sajnos fel kellett ismernem, hogy függő vagyok és inkább hasznosabb dolgokkal fogom eztán tölteni az időmet. Aki meg beszélni szeretne velem, az beszéljen élőszóban. Amúgyis csak arra jó, hogy hazudozzak lányoknak, meg saját magamnak. Meg elveszi az időt a gitározástól.

Az jutott eszembe, hogy mennyire következetes is vagyok. Tulajdonképpen semennyire. De tényleg vicces, hogy állandóan előadom ezt a nem fogok inni, meg mindenféle szentéletű leszek szöveget és állandóan abban a helyzetben találom magam, hogy de. Aztán csodálkozom roppant nagy erőkkel. Még mindig nagyon rosszul vagyok. Remegek és minden bajom van. De sajnos ez a felkészülési időszak ilyen. A VEN nevű nyolcnapos rendezvényen nem lesznek toleránsak az italt igazán biró egyetemista pajtásaim, ha nekiállok picsáskodni, hogy mondjuk ötödik napon nem akarok rövidezni korán reggel. Jön haza a Levente is. Rettegek. Hugom is bejelentkezett már. Azt hiszem, ha ott nem halunk meg, akkor soha. De legalább a jó levegőn leszünk! Úgy várom, mintaállat :)

Két indokom is van arra, hogy miért KELL újrakezdenem az alkoholmentes unalmas életemet. Egy: kezelhetetlen részeg baromállat vagyok. Kettő: kezelhetetlen részeg baromállat vagyok. Ja és akkor azt nem is emlitettem, hogy kezelhetetlen részeg baromállat vagyok. Egyébként isteni négy napon vagyok túl. Csütörtökön már úgy vártam a délutánt, mint a karácsonyt, mert elmehettem a könyvesboltba a könyveimért. Arra már rájöttem, hogy ilyen helyre csak úgy szabad bemennem, hogy előre megrendelek mindent, beszaladok, gyorsan átveszem és rohanok fizetni. Most sem voltam elég gyors, mert még a rendelt hat könyv mellé lekaptam egy Vonnegutot a polcról. Ahogy elindultam haza én is beláttam, hogy állandóan az utcán olvasok. Ennek az egyetlen negativ hozadéka az lehet talán, hogy nekimegyek embereknek. Valamint, hogy most csütörtökön is majdnem kivasalt egy busz. De egy jó könyvért lehet, hogy megéri.
Este Tomika el akart vinni inni. Mondtam neki, hogy nem lehet, mert ha iszom akkor rossz vagyok. Ráadásul, ha elkezdem, akkor kb. négy napig nem tudom befejezni. Aztán mégis elmentem, mert érzelmileg megzsaroltak. Jött a nem vagy a barátom szöveg. Szóval ennek a lelki terrornak engedve átmentem csipegetni Pankáékhoz. Itt szabadult el a négynapos bulivonat. Megpróbálom leirni röviden, mert annyi minden történt, hogy juj. Ráadásul a nagy része nem publikus, bár kétségtelenül azok is viccesek.
Csütörtökön karaoke volt, ami közben egy fiú kezdett el vetkőztetni. Tamás megmondta neki, hogy amennyiben még egyszer hozzámér, akkor szétveri a fejét. Mivel Tamás ennyire alfahim, ezért szót is fogadott az úriember. Ezen az éjszakán csak egy lányt akartam feleségül venni, de le sem szarta a fejem. Illetve válaszolt, de azt hiszem nem nyáron lesz a lagzi. Négy körül értünk haza. Sajnos annyira örültünk, hogy mi mennyire vagyunk részegek, hogy felorditottuk az egész nagykörutat. Ezért BankárBandi bevezette az albérletben is a zérótoleranciát. Reggel frissen és fitten ébredtem 10 órakor, ami azért kicsit kései időpont a 9 órási munkakezdést számitva. Beszaladtam hát a munkahelyemre növelni a GDP-t. Meg közben iszonyatosan szégyelltem magam. El is határoztam, hogy pénteken nem iszom. Ezt a tervemet Tamás ki is lőtte azzal, hogy hozott sört a vonatra. A vonaton egy babakocsiknak fenntartott helyen ültünk hárman Pankával. A laukoon szoborcsoport lehet, hogy megfelelőbb leirása lenne. Panka Tamás ölében hentergett, az én lábam Pankán, aki közben a kezemet fogta. Gondolom erkölcsös látvány lehettünk. Tatára érve sokat nem szarakodtunk 5 órakor már a tóparton söröztünk. Előtte vettünk Tominak egy TomiHilfiger vagy milyen szemüveget. Kezdeti témáink valának: erkölcs, politika, morál, vallás, szerelem, romantika, értékek. 7 körül jött meg Karesz, akkor kezdtünk áthajlani az ún. pina témába. Aztán az este további részében ennél is maradtunk. Ez a szó egyébként ebben a bejegyzésben megkerülhetetlen, szóval muszáj leirnom. Többször is. Sok részletet nem tudok az estéről. A lánykérések száma azt hiszem, hogy 5 alatt maradt. Egy lányt szerettem volna elvinni Bécsbe vacsorázni. Sajnos szerintem nem fog eljönni. Tekintve, hogy van barátja. Na nem mintha barát nélkül jönne. Pedig aztán biztos, hogy velemszületett ellenállhatatlan sármomat nagyban javitotta a hektoliter sör és tömény. Kár, mert az a lány egy kis csoda.
Szombaton nem ihattam. Ezen a napon volt apukám meglepetés születésnapi bulija, ami nagyon jól sült el és hihetetlen jól éreztem magam. Ami azért érdekes, mert nem szoktam csujogatni családi rendezvényeken. A vacsora után átvittek Sanyiékhoz, ahol az év legnagyobb kanbulija délután egy óra óta folyt. A Tisztelt Társaság mérnökökből, bankárokból, bölcsészekből és hasonszőrűekből állt. Ez az én érkezésem időpontjában már nem látszott. Ekkora bármilyen kérdésre csak a pina szót tudták válaszolni és összevissza hányt mindenki. Kezelhetetlen. Teljesen irracionális, abszurd groteszk megcsúfolása volt mindannak, ami civilizált. Nagyon tetszett. Szóval Tomival magunkba lapátoltunk egy üveg metaxát, némi fröccsöt és más töményet. A kávéba vonulásunk történelmi pillanata fél 10-kor érkezett el. Az egész úton népdalokat énekeltünk, apróbb változtatással a szövegeken. Mondjuk úgy, hogy minden szót kicseréltünk a pinára. A kávéban nagyobb közönségem volt és nagyobb ováció fogadott, mintha Freddie Mercury életre kelne. Ezt az elismerést az váltotta ki, hogy nem egész 10 perc alatt fel is tudtam menni a lépcsőn. Ittunk Batmant is, amit a helyszinen kreativkodott nekünk Vali. Itt már többen összeestek, mi átmentünk Sanyiékkal a Kokunba. Vagy hova. Itt megismerkedtem pár lánnyal (lánykérés sok, bécsi vacsora igérgetése sok, leendő feleség nulla). Szerencsére mellettem volt Árpi, aki megvédett attól, hogy valami nagyfiú összeverjen, de igy sem tudta megakadályozni, hogy kidobjanak a helyről. Illetve nem is kidobtak, hanem nem engedtek vissza, merthogy én mennyire részeg vagyok. Mondtam is, hogy hrr.
A vasárnapot majd megirom, de egyelőre ez is sok. Káosz. Újrakezdem a böjtöt. Egészen a VEN-ig.

Ja, azt kihagytam, hogy bármi történt, akkor az egyetlen érv, hogy miért csináltad ez volt : Be vóóótam Baszva. Valamint nutellá spinát. Ugye nutellás spenót.

Azt is kihagytam, hogy barmit mondtam, igertem, fogadtam, ajanlottam, bizonygattam, hitegettem az nem er. Nem er a nevem. Valamint szerintem letorlom az msn-t :)

Ma kifejezetten inkább voltam Márkdárszi, mint DenielKlíver. Bár inkább saját magam voltam és ez jó volt. Hatalmas előnye annak, hogy ha az emberben nem dolgozik egy kisebb nemzetközösséget elpusztítani képes alkoholmennyiség.
Reggel olyan korán keltem, hogy magam is meglepődtem. Az a korai időpont nem is létezik. Egy teljesen más téridőben talán, de a miénkben semmiképp. Ami ennél is meglepőbb volt a reggelben az, hogy hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, szép nap lett. Szép volt az állomás szétrozsdált gólyahídja, a leharcolt épület, szépek voltak a siető emberek. Szép volt, mert hideg volt és friss az idő. Szép, mert minden az én városomhoz tartozik. Ezen gondolkoztam, amikor rájöttem, hogy miért igazán, igazán nagyon szép ez a nap. Nagyon korán kelt és jött már az egyik BARÁTOM.

Hétvégén azt hiszem elpusztítottam magam. Ha már ennek a napnak van köze a feltámadáshoz, akkor ez most hadd legyen az enyém is. Szeretnék valami egészen egyszerű, erkölcsös és tiszta dolog lenni. Az apám szeme szeretnék lenni.
Egyébként a hétvége konzekvenciája az, hogy valóban nem szabad innom. Egyetlen esetben szabad. Ha bezárnak egy szobába és csak akkor engednek ki, amikor már kijózanodtam. Ott legalább csak magamban tudok kárt tenni.

Jah, Márkdárszi akarok lenni.