Megmondom őszintén én jobbra emlékeztem. Még régen, egyetemi tanulmányaim közepén az volt a módi, hogy amennyiben valami hasonló csodával örvendeztetett meg minket a csigás kettes, akkor vettünk sört és szotyolát és megpróbáltuk kitalálni előre a forgatókönyvet. Az alap ugye az, hogy a gonosz polgármester/gyártulajdonos nem hisz a veszélyben/leszarja az ártatlanokat és a cápákat nem tudja kiirtani Ron Snejder/Kaszper Fandín. A négerek ugye azonnal felírhatóak a veszteséglistára. Ha szimpatikusak, akkor főleg. Őket könyörtelenül megöli a nagy fehér. Ma olyan cápákkal volt dolgunk, amik sejtjeiben oda nem való hormonok voltak. Gondolom ez tudományosan aztán baszottul megalapozott volt. Nekem nem rémlik a hormon helye a sejtben. Persze attól még Kaszperfandín észreveszi. Szegény cápákról kevesebb szó volt a filmben, mint vártam. Több volt a moralizálás, hogy most akkor szegény afrikai kisgyerekek élete árán megmenthető -e az emberiség a ráktól. Gonosz tudós, még gonoszabb olajcég. De sajnos nem hörögtek a cápák a víz alatt. Ez számomra nagyon nagy csapás volt. Meg nem is ettek a cápák hajót, meg komplett búvárfelszerelést sem, amit szintén nagyon hiányoltam.
Azt hiszem a második rész sokkal jobb. Ott már van hörgés. Meg génmanipulált cápák! Hoppá. Tengeralattjáró is van benne! De nem lövöm le a poént.
Ezen kívülmég nagyon szeretem a Kikbokszharcos 1-8-at, jó öreg Dondedragon Wilzonnal, meg az összes kígyósat. Boa 2. Zseniális. Megnézném azt az agytrösztöt, aki ezt kitalálta. Elképzelem a szituációt. Ülnek egy asztalnál. Gondol. Gondol.

- Te Bob! Itt ez a rakás pénz! Mit csináljunk vele? Mi lenne a legjobb befektetés?
- Csináljunk filmet. Az unokaöcsém aranyos gyerek, ő lesz a főszereplő, az egyik haverom meg megcsinálja a számítógépes trükköket. Van neki egy Kommodorja!
- Rendben. De korszakalkotó legyen! Amilyet még senki nem csinált!
- Miről szóljon?
- Hmm... hmmm
- Megvan. Szóljon egy bazi nagy kígyóról, ami öldösi az embereket.
- Igen! De a jégbe fagyva találják meg. Mert őskígyó! 150 méteres!
- Egy antiriszki kutatóbázison!
- Az antariszk te barom!
- Mindegy, mondd, hogy északi sark.
- Jó, szóval nagy őskígyó. Jégbe fagyva. A főszereplő olyan őslénybuzi. Joan, nézz utána, hogy hívják ezeket.
- Szinte kész is!
- Mi legyen a címe?
- Valami fantáziadús kellene! Mondjuk sarki lény! Sarki kígyó.
- Faszt! Legyen.... BOA. Szuperboa!
- Ja, a második rész meg lehetne GigaBoa.

Meg a Szupervulkán öcsém. Azt majd máskor mesélem el. Annál borzasztóbb nincs is.

Felküldtem a múltkorjában a nevemet a holdra. Ez még nem tudom, mire lesz jó, de akkor jó ötletnek tűnt. A NÁZA felviszi a következő Holdraszállás alkalmával. Itt küldheted Te is. Remélem az asztronauták visznek fel egy jó nagy űrhusángot, amivel belekaristolják holbéli kinai falként a nevem hűséges égi kisérőnk hasába, hogy ha kiülök a verandára egy bús szombat esti blűzt énekelni, akkor lássam is.
Egyébként egy várost is neveztek el a nyugdijas amerikai űrkutatási hivatalról. NASA RET. Hehe. Azt hiszem ma erre terjedt ki a kapacitásom.

Szerdától nagyjából úgy alakult minden, ahogy terveztem. Csütörtökön ugyan az alvás nevű játék megint rosszabban ment, de előtte még megvolt a munkahelyemen életem első ún. Technical Hearing-je, ami nem tudom, hogy igazából mire szolgált, de borzalmasan izgultam, hogy fél Európával telefonkonferenciában kis prezentációt kell tartanom és akkor majd ők kötekednek. De aztán nem volt veszélyes. Viszont rájöttem, hogy időszerű lenne felfrissíteni az angoltudásomat, mert szókincsem, hogy finoman fogalmazzak: gyér.
Gitároztam is annyit, mint az állat, elsősorban Paul Gilberttel foglalkozom most, meg a skálák újratanulásával. Rájöttem nagyeszűleg, hogy ha minden skálát megtanulok a három hang / húr szerint, akkor gyorsabban lehet tekerni. Azonban itt jön a probléma, hogy alsóbb fekvésekben kicsi a kezem. Valamint a második két hangot tág fekvésben melyik két ujjal játsszam. Ha a gyűrűssel és a kisujjal, akkor jön a probléma, hogy legatóhoz nem elég erősek, valamint, még ha a legató megy is, de a pull-off technikához tutira gyík. Mondjuk ezért kell gyakorolni. Most a távolabbi cél a 138 bpm 16-odokban végigskálázva. Azért az már izmos lenne. Bár hétvégén nem volt a kezemben gitár sajnos, mert csak a törött nyakú akusztikus van itthon.
Egyébként pénteken egy darab ásványvizet, meg egy kis viszkit ittam este, megnéztem két filmet, aztán alvás.
Szombat reggel reggeli. Aztán megörültem, mert találtam egy mérleget és rájöttem, hogy tél óta hat kilót fogytam. Ennek annyira örültem, hogy tízóraiztam is. Aztán elmentem rokonozni, grillsütni. Itt magamba lapátoltam vagy 6 szelet húst, salátával, meg két tiramisut. De utána még basztattak, hogy miért nem eszem. A hugom kábé ugyanitt járt, levegőt nem bírt venni. Aztán hazaautóztam, ahol már rotyogott a bográcsban a pörkölt, szóval vacsorázni is muszáj volt. Itt éreztem azt, hogy boncoljanak fel élve. Majd elsöpörtünk a hugommal meg Pankával a Relics koncertre. Közben végig táncoltam a kocsiban, hogy levezessem a kalóriákat. Ennek gondolom a többiek nem örültek, mert a kalóriák levezetésén kívül az autót is én vezettem. Aztán olyankor a két kézzel csápolós diszkotánsz nem előnyös. Meglátogattuk Didit is, aki 24 órában dolgozott. Találkoztunk Marla nagypapájával is, aki pezsgőt akart inni és táncolni. Legalábbis ezt a félmondatot elkaptam. Most meg vasárnap reggel van.
Mehetek fát rakni az udvarra. Farakással együtt is százszor jobb itthon, mint Budapesten. Vidék forevör. Ja, kinek van kedve csinálni valami egyedi IT szolgáltatásokat készítő céget csinálni Tatán? Szerény díjazás (félmisi nettó) beszállnék :D

Hát. Aki ezt a részt nem látta. Csak annyit bírtam mondani, hogy "Baszki." Vagy háromszor. Meg ugye az a mondat. Életem legjobb dolga volt és most, hogy elveszett, hiszem, hogy ez is az lesz egyszer. Feliratkozott a "Na és?" mellé.

Egyszerűen imádok dolgozni. Nincs annál jobb, mint amikor öt napig vedelsz egy fesztiválon és semmilyen kötelességed nincs és utána visszacsöppensz a másik életedbe. Szépnadrág, okosan nézés, sok komoly telefonálgatás. Hogy elhomályosul a fesztivál bája, amikor egy hamisitatlan köcsög taszit rajtad nagyot a villamoson kora reggel! Vagy amikor az ébresztőre annyira megijedsz, hogy percekig nem tudod, hogy hol is vagy. Amikor egy nagyobb csapatnak kell kiszednie az ágyból. Amikor végre a lábadra léphetnek és nekedmehetnek az utcán. Nemám a hepajkodás, ez az igazi öröm! Ebben tartalom is van. Amikor végre találkozol a barátoddal hajnalban és még ő is megjegyzi, hogy de szarul nézel ki. Igazi pillanatkincsek.

Gyűlölöm ezt a várost.

Leírhatatlan. Mindenkinek köszönök mindent. Életem egyik legnagyobb élménye. Felejthetetlen. Már persze az a rész, amire emlékszünk.
Pár mondatot tudok csak kiragadni. Mindenkinek kívánnám, hogy legyen olyan élményben része, hogy nem tud levegőt venni rendesen. De csak mert előző napról izomláz van a rekeszizmában. Már ha ez lehetséges.
Nem tudom elmondani. Ezt mindenkinek át kellene élni. Akivel találkozom, úgyis elmesélem.
Petinek, Karesznak, Dzsínek, Iminek, hugomnak, Pankának, Balázsnak ezer köszönet. Meg mindenkinek, aki itatott, etetett, hazahurcibált, elviselt, meghallgatta a részeg gajdászásom a telefonba. Ha látattok már valamikor nagyon részeg embert, akkor azt szorozzátok meg tízzel és ilyenből volt ott 8000. Csupa-csupa elvileg értelmiségi, mérnökök, bölcsészek, közgazdászok meg a tanárok. Undorítóak voltunk. Felemelő, hogy ezt ott mégsem kellett szégyellni. Két év múlva ugyanott találkozunk.

Május másodikára Karesz kigyógyult a vérhasból, szóval el tudtunk menni Komáromba koncertezni. A koncert nem is volt rossz, a hangositás, valamint a szervezők kedvessége nem hagyott kivannivalót maga után. Mivel Komárom nagyon közel van, ezért kis halálmetál testvériségünk nem is nagyon tudott berúgni a koncert kezdetéig. Tamás igen, de ő el is tévedett egy olyan útvonalon, ahol egyszer kellett volna balra fordulnia a parknál (nehezen észlelhető objektum), majd utána jobbra. Támás elment a park mellett. Aztán megjött, de mérges is volt Zsófirá Rékárá, meg részág is volt. Aztán zenéltünk, aztán töményeztünk. Párterapeuta is voltam. Láttam egy veszekedő párocskát, odamentem nagy bölcsességgel és nettó háromésfél köbLagziLajosnyi szeretettel a szivemben és megmondtam, hogy most mit kell tenniük. Tudniillik, hazamennek, vesznek egy üveg bort, vagy kettőt. Aztán dugnak orrvérzésig. A csávó megértően bólogatott, majd közölte, hogy az illető hölgy a huga. Hát szorri. A pultosok már a második kör után betanulták a mozdulatokat, hogy ha kaktuszt mutatunk, akkor mit is kell tenni. Tequila. Karesz vérhasa annyira elmúlt, hogy bedobott 10-12  alacsonyat. Dárdát. Tüskét.
Éjfél felé próbáltak hazaindulni a barátaim, de nem sikerült Kareszt a kisbusz közelébe terelni, valahogy mindig visszaszökött a pulthoz. Aztán mikor sikerült sarokbaszoritani és rácsukni a kisbusz ajtaját, kimászott a másik oldalon és rohanás a pult felé. Hazafelé az úton Makovics "rákitláuncser" Ákos a felezőővonalon hassal lefelé feküdött és üvöltött, hogy ez volt az álma. Közben az autók persze jöttek. Otthon Kareszka kiesett a buszból. Persze ezeket nekem csak mesélték, mert ott maradtam italozni. Tamás el is aludt a csocsóasztalnál. Nyálfolyatás satöbbi. Egyszer csak felpattant, félretaszigált mindenkit, behajitott egy ott talált ötvenest és elkezdett őrülten játszani. Egyedül. Azt hiszem nyert. Az ötvenes gazdája nem örült.
Volt még karate, sörösdoboz futball (ebben lealáztak), lánykérés többször, majdnem verekedés, kocsmából kidobás. Valamint, hogy a világ legaranyabb szivű, irgalmas szamaritánusa, Árpi, hazavitt minket. A kocsiban azt hiszem üvöltöttünk is. Ja, meg még a koncerten lekurváztuk két barátunkat. Állitólag. Volt is két és fél órás magyarázkodás. Mit tehetek én arról, hogy ZanaZoli miféle szövegeket ir és Karesz pont azt a számot küldi nekik, amiben az a betét van? :D

Szombaton már ÁrvaGabónál voltam egész éjjel, ahol megszántak és aludhattam is, valamint megnéztünk egy csomó mindent, meg szerintem az utóbbi idők legkirályabb bulija volt. Megtanultam, hogy van olyan, hogy Kádár János szépségverseny és a másik nem jut eszembe, de ha eszembe jut leirom. Húú, pedig az viccesebb. Egyébként ez kopirájt Dudi. Vasárnap autóztam, virágokat vettem, tóparton ültem, virágokat vittem, autóztam és aludtam. Este meg alusz. Ki akar nekem átutalni a VEN-re 250 000 Ft-ot? Picit mulatnék.

Voltam szerdán mulatni. Megbízott emberem Timi, már az elején elbukott. Az volt a feladata, hogy vigyázzon, hogy ne igyam el az összes nálam lévő pénzt és ne igyak rövidet. Már 9 felé csődöt mondott az egyikkel szegénykém. Egyébként jó este volt, de annak jobban örülnék, ha emlékeznék is. A képzeletbeli barátnőm leitatott, elitatta a pénzem nagy részét és lelépett egy menő gitárossal. Újabban részegen agresszív vagyok. Illetve nem is. Csak nem megyek el behúzott farokkal, ha beszólnak. Nem tudom. Biztosan a leszarommilesz nevű csodás új felfogásom következménye.
Teganp meg voltam RelicsLégió koncerten, ami kurvajó volt. Ott volt anyukám is, apukám is, ráadásul ittak is, szóval ordítattam nyugodtan. Jött a nagyonrégi volt barátnőm is a sájninyú barátjával, aki mellesleg a legeslegjobb barátom volt. Aztán ennek következtében igényem támadott némi vérivásra és rituális belezőszertartásokra. De szerencsére elhúztak. VÉRT. VÉRT. :) hehe.

Most megyek, mert találkoznom kell Tamással. Szép idő van. Ma is csudálatos napom lesz. eltűnt a bűntudatom. Megsemmisült. Valamelyik éjjel. Ezt ma megünneplem. Na és? Tanulok...

Szerettem volna leirni, hogy mi minden történt velünk a hétvégén, de egyszerűen annyi minden, hogy a felét nem is tudom már és a csütörtök, pénteki rész mármár tavalyi élménynek tűnik. Az biztos, hogy nem kerülnénk bele az egyetemes kultúrát összefoglaló nagy enciklopédiába. Viszont voltunk koncerteken, mindenféle bulikban és mindenféle helyeken és mindenféle emberekkel ismerkedtünk. Remélem sosem kerülnek elő sem a videók, sem a képek. Kossuth Lajos, you're the best, my respect! Valamint két dolgot jegyezz meg. Az egyik, hogy én vagyok a király, a másik pedig, hogy vigyázz Magadra! Karaténak hivják és kétféle ember ért hozzá. A kinaiak és a király. Abból az egyik én vagyok.

A CBA-ban betakaróztam egy kisasztallal. Mondjuk az égő volt. Dulván.

Adva van egy roppantul affektáló, egészen vékony, raccsoló és meglehtősen csúnyán selypítő fiatalember. Képzeljétek el, hogy elkezdi szavalni Edgar Allan Poe A holló című költeményét. Most elérkezik az utolsó sorokhoz. Érezhetően nő a feszültség. Az előadó apró ökle is ökölbeszorul az utolsó mondatokba plántált szorongástól, 39-es cipellőjével toppant és az igyekezettől összehúzott szemmel, komolyan szavalja:

Voltam hétfőn megtekinteni a U23D filmet és nagyonnagyonnagy élmény volt. Bono 20 cm-re énekelt a fejemtől. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy kiverik a fogamat a gitárral. Hazafelé a narancssárga fokozatú viharban jól megáztunk. Találkoztam még Bazsival, Csutival, meg Bazsi arájával Andival is, aki sajnos már visszarepült a messzi Poroszországba. Ettünk palacsintát. Sósat. Mármint én mexikóisat. Verinyami.

Ezeket csak azért irtam, hogy tudjam majd később is. Viszont kint szarfos idő van. A kedvem szintén egy darab szar, ez a város is az, meg úgy általában minden. Remélem legalább addig nem fog esni, amig elmegyünk kocogni. Az legalább jó dolog. Meg mostanában legalább a gitár egyre jobban megy. Nem tudom, miért vagyok ilyen negativ. Nem szeretem ezt magamban. Amikor örülök, akkor 10 ember helyett is örülök és úgy lelkesedem, mintha most azonnal jó útra rúgnám a világot. Ha meg szomorú vagyok, akkor ugyanez van. Legalább most sokat olvasok, mert ráérek. Meg egyébként is az évezred elején felfedezett, az emberi szemben lévő harmadik receptorra fogom a nyomott hangulatot. Állitólag a hormonháztartást befolyásolja. Kiváltja az ún. "miafasznakélek?" érzést.

Mindjárt kipotyog a szemem olyan fáradt vagyok. Sajnos az a baj az egyébként hihetetlenül csudaszuper hétvégéimmel, hogy kb. szerdáig tart kipihenni őket. Csütörtökön meg kezdődik az új hétvége. Pedig hétvégén kellene kipihenni a hetet, nem? Szóval úgy döntött a felsővezetés, hogy minimálisan engedni kell ennek. Imádok bulizni. Három-négy napig simán kitartok minimális alvással. De lassan kezdem belátni, hogy valahogy úgy kellene megközelitenem ezt a dolgot, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Nem akarom azt csinálni, hogy akkor nem megyek el sehová. Azt akarom csinálni, hogy elmegyek, de nem minden csütörtökpéntekszombaton kell hajnali négyig rövideznem. Különben sem lehet birni anyagilag. Szóval ez van, ez lesz.

Lehet röhögni.

Mindig is úgy gondoltam, hogy vannak céljaim. Még akkor is, ha ezek nem igazán világmegváltó célok. Ma beszélgettem egy meglehetősen tartalmasat Pankával és be kellett látnom, hogy nincsenek céljaim. Eddig is sokszor merült ez fel bennem, de mindig elintéztem azzal, hogy amikor voltak céljaim az valakiért volt. Most nincs kiért legyenek. De ez nagyon nagy butaság. Mi lenne, ha magamért lennének? Nem átgázolni akarok. De régen voltak terveim. Ház vagy lakás és az összes szomorú dolog a Trainspotting elejéről. Most rájöttem, hogy akarom ezeket, de úgy, ahogy a film végén van. Hiszen bármit megtehetek. MOST. Most tehetem meg. Persze akkor csak, ha nem szarok be már a gondolattól. Meg a lehetőségtől, hogy tényleg, nagyon igazából megcsinálhatom. Én. Azonnal jön az ezer miért, az ezer mileszha és az tízezer ésakkormivanha. Mintha várakoznál, hogy valami egyszer történni fog, amitől nagyon jó lesz. Nem fog történni. Neked kell megtenni saját magaddal. Nem akarom azt írni, hogy holnap rohanok a bankba és megveszem a fűnyírót, de legalább leülök a héten valamikor és elgondolkozom ezen. Végülis nem célokat kaptam, hanem lehetőséget. Lehetőséget, hogy egy pillanatra másképp lássam az életem. Köszönöm.

Azért az vicces, hogy ül a másnapos malac a szoba közepén és mióta kinyitotta a szemét skálázik. Mióta vártam már egy ilyen napot! Másnapos is vagyok nagyon.

Ma hét egyik legjobb napja van. Eltekintve attól, hogy éjjel valaki beletett a számba egy száradt valamit és kivette a nyelvemet. Meg szaladnak a rinocéroszauruszok is a fejemben. Nagy hordában, bölcs öreg matriarchátusban rohannak. De az idióták mindig nekiszaladnak a falaknak.
Reggel 10-kor keltem. Azóta folyamatosan gitározom. Ma elkaptam a fonalat :)


Meg apu ökölbeszorult keze vagyok, hogy nincs itthon ásványvíz :)

Szombat délután kávézni indult. Ömlött az eső. Ekkora cseppeket még nem is látott. A kabátját a fejére húzva próbálta védeni magát, de kevés sikerrel. Átsétált a gólyahídon. Végig abban a furcsa tartásban, ahogy az emberek behúzzák a nyakukat az esőben. Pedig ez a mozdulat aztán a legfölöslegesebbek egyike a világon. Egy merő víz volt, mire odaért a kávézóhoz. Pénz nem volt nála, csak remélte, hogy a barátja meghívja valamire. A barát fizetett. Sört ittak és kávét. Ő nem kávézott már egy ideje. Mióta leszokott a cigarettáról, a kávéról is lemondott.
Egy barátja felhívta a fővárosba. Kölcsönkért a vonatjegyre. Az odaúton elolvasta az első pár fejezetét az Édentől keletre című könyvnek, majd megfájdult a feje.Próbált aludni, de nem tudott. Elővette a táskából a Schrödinger macskája című kis füzetet és lapozgatni kezdte. Kelenföldön leszállt. A rengeteg ember között botorkálva olvasott. Felnézni sem akart. Nem akarta látni a koszt és a közönyt az emberek szemében.

Nincs kedvem tovább ilyen stílusban írni. Elmentünk a VörösLikba, meghallgattuk Ákosék koncertjének utolsó számát (EjnyeBencekibaszottjó). Utána nekiálltunk inni. Sokat. Ákos végtelen kedvessége folytán ihattunk a számlájára, így mindent féláron kaptunk. Ennek annyira örültünk, hogy így is valami 10 ropit hagytunk ott ketten. Aztán hazafelé taxival, mint az urak. Hajnal négykor pizzarendelés. Reggel felébredtünk. Tominak 10-re kellett volna suliba menni, mert tömbösített órai vannak. Első kérdése. Miafaszvolttegnap?

Ezt kérdem én is. Tegnap nagyon nagy urak voltunk. Nincs most pénzünk egy ásványvízre sem.

Tegnap CliffBárnszra ittuk magunkat. Avionos tetkó, alattomi, 4-kor hazaérkezés, kivételesen emlékszem a bulira is, KeleRobi talaj, egy fiatalember szerintem utál, nyertem egy fogadáson 10 ropit a Pankától. Valamint Zsofóról van egy fényképem, amin úgy fekszik a földön, mint egy batyu. Egy nagyon részeg batyu. Kézfejemen letörölhetetlenül virít az "üssé" felirat, valamint jobb kezemen a Panka művésznő által készített "I szív popsi".

Everyone's eyes are blue :)

Vége. Szürke. Nem találom.
Nem mondtam el. Az én hibám.
Álmomban esni kezdett.
Az én hibám az is, hogy ha fáj?

Ismétlődések. Kockakő.
Ismeretlen fejek. Állomás.
Ordit egy részeg ember.
Talán nem vagyok hibás.

Vacog a villamos. Tömött sorok.
Az aluljáróban romlott, pisla fény.
Nem számit már semmi.
Semmi, csak Te meg én.

Ma reggel megint olyan kurva hideg volt, amikor felkeltem, mint annak a rendje. Miért van tél április közepén? Tegnap is sapkában kellett mászkálnom reggel. Sapkában. Mint egy óvodás. De ha egyszer fázik a fejem. Ma csak azért sem vettem fel.

Tegnap voltam könyvesboltban. Elhoztam a megrendelt könyveimet. Ezek mellé az a kivételes szerencse ért, hogy nem akart elütni egyetlen autó sem. Ezt azzal kárpótolta az élet, hogy pont a buszon kellett elfogynia a bötünek az egyik könyvemből. Akkor ilyenkor pánikszerűen bele kell nyúlni a táskámba és elővenni egy újabbat. Közben lehetőleg stabilan kell állni, mert kapaszkodni meglehetősen nehéz. Azonban a BKV szörf veszélyes sport, szóval elnézést mindenkitől, akire majdnem ráestem, rátapostam és hasonlók. Csak megértik, hogy majdnem három percre könyv nélkül maradtam volna Budapesten, tömegközlekedési eszközön. Nem birom elviselni ezt az irdatlan mennyiségű embert.
Rájöttem, hogy ez az internetes könyvrendelés nagyon jó dolog. De aztán arra is rájöttem, hogy bemenni egy könyvesboltba még jobb. Ott meg lehet érinteni, lehet érezni az illatukat, megsimogatni a gerincüket, vágyni rájuk, aztán mosolyogva mégsem venni meg és végül a kiválasztott keveseket nagyon boldogan beletenni egy kosárba.

Voltam tegnap szaladni is. Eljött velem az Albi SC másik két sportolója, a kenyai Gratomi és lengyel származású Bndrska. Kenyai futónk harminc kilójával sokat vert a mezőnyre és szerinte nagyon hasznos volt a futás, mert kiderült, hogy még nyugodtan vedelhet és cigizhet évekig, mert jó kondiban van. Bndrska és jómagam már nem viseltük ennyire könnyen a megterhelést, András agyérgörccsel szállitotta át magát a csajához, én meg csak elfáradtam, de nagyon. Akartunk menni sört inni is, de aztán mégsem. Majd ma. ZP-be ki jön?

Nyarat mááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááán!

Előző napom eseménytelenül telt. Leszámitva apróbb dolgokat. Reggel felébredtem hat óra körül, pedig nagyon rosszul aludtam. Beszaladtam dolgozni. Itt aztán rájöttem, hogy a korai bejövetel jót tesz a morálnak, mert azt érzem tőle, hogy szorgalmas vagyok. Mivel ezt a megérzést nem is akarom megcsalni, ezért szorgalmas is leszek és igy válnak a koránkelések önbeteljesitő jóslatokká. A jóslat ereje aztán délutánra elszállt, mert az ebédtől is elálmosodtam, meg nem vagyok igazán hozzászokva ehhez az életmódbeli durvasághoz.
Ami jó hir, hogy megjött a következő adag könyvem. Kilenc új szerelem. Biztonságban tudom a pénzem, ha a fizetés megjövetelekor lekötöm, valamint a maradékot olyan dolgokra költöm, amit nem lehet meginni. Szomjas természetem van, nna. Ami ennél is jobb hir, hogy tegnap nem ütött el egyetlen autó sem, szóval még egy napot kaptam. Viszont majdnem nekimentem immár szemüveges Tamásunknak, aki helyzeti fölényét kihasználva magabiztosan mosolygott. Voltam a héten futni kétszer is, csak egyszer sem mentem el. De tényleg az idő miatt. Tegnap szarrá is áztam. De majd ma megyek, jó?

Tamás tegnap irt egy albilistát. Meg közölte, hogy otthonosabbá tesszük a szobát. Ennek csak örülni lehet, mert jelenleg a ruháit a földön tárolja, egy huzat nélküli ágyneműben alszik és számomra sem ez jelentené a komfort legfelsőbb fokozatát. Egyébként hétvégén megtudtam Pankától, hogy idegesitően pedáns vagyok, valamint úgy állok a dolgokhoz, mint egy nagypapa. Mindezt pusztán abból szűrte le, hogy minden étkezés után megmosom a fogam, valamint, hogy szeretem ápoltnak látni a kezem. Pedig csak egyszerűen muszáj, mert hosszú saskarmokkal nem lehet gitározni. A hozzáállásomat, valamint a hétközbeni erkölcsi kódexeimet most hagyjuk. Egyébként a hozzáállásomhoz ragaszkodom, abból magamat kibillenteni nem hagyom, kivéve, ha két sörnél többet iszom. Akkor nem ér a nevem.

Tamás albilistáján az első helyen szerepel a... (tippjeiket szerkesztőségünk cimére várjuk)