Sajnálattal közölném Dunaújvárossal, hogy minden valószinűség szerint helyet kaptam a visszavágóra utazó keretbe is. Valószinűleg csak a második félidőre cserél be a szakvezetés az előző mérkőzésen elszenvedett sorozatos kiállitások miatt, de megyek. Pénteken későn, de szerintem megyek. Ha meg nem, akkor megölt a fogorvos, vagy nem jutottam el odáig.

A kérdésre majd megadom a választ. Nem tudok folyamatosan megirni mindent, mert kicsit szétfolyik, de nem is feltétlenül muszáj. Csak jópár olyan dolgot, amit soha nem akarok elfelejteni. Szösző ezért tette jól, hogy jegyzetelt.

Szerdán a 8:40-es vonatra szálltunk fel, ami elvitt minket Sopronba. Útközben összecimboráltunk pár emberrel, meg kiderült az is, hogy a hűséges város egész pontosan hat sörre van. Még le is tudtunk ülni, elcigarettáztunk, Tamással és Pankával befértünk a kezdőtizenegybe. Bár Panka a vizzenés edzésen lesérült, saját játékostársa ejtette le, de bekötött lábbal is jött. Sopronban szereztünk egy taxit és behajtottunk a fesztiválra. Itt gyorsan összevesztem Pankával, mert ő úgy vélte, hogy a sátran mindenképpen egy rendkivül árnyékos helyre kell tenni. Ezzel csak az volt a baj, h akkor más sátra már nem fért oda, valamint az árnyékos hely egy negyvenfokos, kavicsos lejtő volt, az út mellett. Ezért egy napsütötte tisztásra vertük fel. Itt csatlakozott NagyPeti és Szösző, Emőke, Júlia és Melinda, nem messze tőlünk pedig Imi és Zoli.

Innentől nem tudok folyamatában mesélni. Tamásnak a sátorállitás már gondot okozott. Utána valahová elmentünk, talán zuhanyozni, utána sör. Akkor hivott egy fejvadászcég, hogy állásügy, de aztán mondtam, hogy kicsit be vagyok toszcsizva és ez most nem alkalmas. Aztán visszahivott megint a lány, hogy mondjam meg melyik szám szólt a háttérben.

Volt reggelente aerobic edzés Zsolttal. Mivel eddigre már betoszcsiztunk, gondoltuk, hogy beállunk mi is. Aztán kb. az egész csapat végigcsinálta az egy órás programot, akkor rájöttünk, hogy ez nemcsak, hogy jó, de kifejezetten nagyon jó. Délután visszaosontunk a helyszinre és Tamással rögtönzött aerobic foglalkozást tartottunk, amibe új gyakorlatok is keveredtek. Pl. Háromszög. Ebben tulajdonképpen a sörivás volt a lényeg, de ritmusra. Ezen kivül ritmusos vállrázás, valamint az eddig szórakozóhelyeken elsajátitott összes idétlenebbnél-idétlenebb diszkós figura dobta fel a menetelést és különböző valóban hatásos aerobic figurát.

Első nap engem hamar kiállitottak, de visszatértem és még ötig produkáltuk a diszkólötyögést.

Tamás ismerkedős szövege kimerült a "De szép vagy, légy szives"-ben. Na jó, nem ám, de ez nagyon vicces volt. Tomika valamelyik nap próbált cigarettát vételezni, de sajnos a fesztiválmagyart már nem értette a pultoslány és megpróbálkozott inkább egy "Dujuszpikinglissel".

Ekkor már több kiállitáson túl volt a csapat. Elsősorban ezt annak köszönhettük, hogy reggelente szorgalmasan jártunk tusolni a jéghideg vizben Tomival, amit aztán a jól megérdemelt, észnélküli ivás követett ebédig. Ja, nem is mert ebéd nem volt. Jobb esetben az esti utolsó nagyszinpados koncerten részt vett a brigád. Ha belegondolok mindegyiken ott voltam. Bár volt olyan este, amikor lecsicsikáltam valami szinpadnál, ahol éppen a Ladánybene játszott (állitólag) és aztán jött a sárga angyal (Panka, Tomi) hogy hazavisznek. Tamás felajánlotta a segitségét. Ezután jött a baj. Panka egy pillanatra a szinpadra nézett, mire visszapillantott romlandó porhüvelyemre, addigra mellettem édesdeden csicsikált Tomika. Kiskifliben. A másik eltiltott játékos Imre volt, akit egy sörpadon vittek el a játékostársak, hogy letöltse a büntetését. Előtte még kedvesen lefényképezték mindenhonnan.

Egyébként csoda, hogy Tamást hazahoztuk, mert valamelyik nap megéhezett. Ez annyiban veszélyes, hogy ő már annyira éhes volt, hogy odament egy éppen táplálkozó, diszkrét másfél mázsás, hosszúhajú biztonsági őrhőz és a kedvesen a hátára baszott és megkérte udvariasan, hogy "Nekem is haggyá Tarzan!".

Peti is megijedt, hogy valaki bántani fogja,  mert amikor reggel belerúgtam a sátrába, az első mondata az volt, hogy "Nem én voltam." Majd mikor megnyugtatására közöltem, hogy inni megyünk, akkor megnyugodott. Félelme egyébként nem volt alaptalan. Egyik este, amikor éppen az eltiltásomat töltöttem a sátorban, arca borulva, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Tamás közli velem, valamint a körülöttünk levő kétszáz emberrel, hogy "Gyere ki bazmeg!" Erre válaszoltam volna, hogy "Nem gyüvök", mert nem szeretek szabályokat szegni és hát az eltiltás az eltiltás. Azonban csak egy nyöszörgésre futotta. Ezután kedves édestestvérem, akinek mellettem kellett volna lenni elkapta a lábamat és Tomival együtt elkezdtek kihúzni a sátorból. Hiába kapaszkodtam a sátor aljába, hiába visitottam, mint egy leölésre váró disznó, hiába mondtam, hogy rúgok, hiába rúgtam valóban, kiszedtek. Pedig nagyon ügyesen védekeztem. Ezután menetrendszerint a rövidezés következett.

Abból volt egy érdekes is. Ki ivott már literes mexikói tequilát, a tűző napon, délben, kempingszékekből a kocsi mellett 2ö perc alatt? Réka, Zsofó, Szösző, Tamás, Peti és én már igen. Kicsit utána megzuhant az egység, de elmentünk valami keményebbet inni és helyrejöttünk. Már úgy-ahogy.

Én pl. annyira örültem, hogy Offspring lesz este, hogy a koncerten még a hugomat is felvettem. Már miután kiszedtek a sátorból, ugye. Azonban egy fiatalember ennél is jobban örült, mert előzékenyen arcon rúgott. Utána hátrébb mentünk, mielőtt a hugom fogait rúgja ki.

Tomi kurvatóriuma az első napon megnyitotta a kapuit, nem is mulasztotta el, hogy a szomszéd lányok lábára ne irja alkoholosfilccel, hogy SZEKSZCSABDA. Bével, öcsém.

Ezen kivül volt nagyszerű habfürdőzés, pulykáztatás szilvásgombóccal, Szösző csapolt magának sört (kb. 12), vég nélküli orditozás, énekelés, esés kelés, lányok inzultálása, koktélok, bronzulás. Valamint elmondanám a cimre a választ:

Sör.

Ha tudom és eszembe jut még valami, akkor update. Bár ez lehet, hogy nektek nem is vicces, de én mindenkinek csak köszönni tudom, hogy ott voltatok velem, vittetek a hátatokon, vittelek titeket a hátamon, vettetek sört, nevettetek a faszságaimon, nevethettem Veletek és Rajtatok és magamon és hogy négy ilyen gondtalan, csodálatos napot tölthettem minden régi és nagyon új ismerősömmel. Köszi. Ja, leszoktam a cigiről.

Kihirdetem a következő megmérettetésre utazó keret névsorát. Felhivnám a figyelmet, hogy az utóbbi évek legerősebb, legdinamikusabb válogatottjával kell szembenézni holnaptól Sopron hűséges városának.

Stukker, NagyPé, Tóth Vámosz, Szöszö, Bazsikám, Imi, NagyZé, Bandi, Mesti.

A tartalékok: Panda, Hugocskám, Doki.

Reszkessetek!

Áhh. Ezt úgysem lehet elmesélni.

Az imént elindultam, hogy meglesem a borbélyt, mert Radó kifejezésével élve ismét egy menyét ül a fejemen. Sajnos azonban a tegnapi nyakránditós dolog reggel megismétlődött. Röviddel azután, hogy elkezdtem örülni neki, hogy már nem fáj. Szóval félúton visszafordultam, mert elképzeltem a szituációt, ahogy a fodrász félredönti a fejem óvatosan én meg orditok, mint akinek a fogát húzzák. Aztán ezt a kellemetlen helyzetet elkerülendő a nyergelj, fordulj taktika mellett döntöttem.

A hétvége egyelőre eseménydúsnak néz ki. Pénteken jönnek a kollegáim Mestahh fesztiválra a kertünkbe, onnan meglátogatjuk a VZV-t kultúráltan. Ha szombat reggel még lesznek életfunkciók, akkor ugyanezt tesszük, kivéve, hogy este rokkzenélés lesz a legnagyobb nemhivatalos VZV szinpadon. Ez egyben a legkisebb is, valamint, nem szinpad, csak egy kocsma. Majd meglátjuk. Vasárnap, ha Isten is úgy akarja, akkor strand, este pedig Bill kapitány. Utána hétfőn meló, talán fodrász. Kedden dolgozás ééééés ha Tamásnak sikerül leadni az indexét, akkor irány Sopron, a hangos zene, a sátrak, a jobbnál jobb csajok, a millió kosár és köbméternyi sör. Jujujj.

Feleim. Több, mint tiz hosszú, reménykedéssel és várakozással töltött év után végre eljött a pillanat, amiért hajlandó voltam megtanulni egy dolgot latinul.

Reggel hirtelen kaptam oda a fejem a telefonom kellemes ébresztő szignáljára és picsára meghúzódott a Sterno-Cleido Mastoideusom. Nem tudom forgatni a fejem. Még kicsit sem.

Bizony mondom Néktek, lassan már sziszegés nélkül fel tudom venni a hátizsákom, valamint az oldalamon is tudok aludni. Sajnos a hátam annyira megpürkölődött, hogy a tusolás még mindig emberfeletti teljesitmény, a törölközésről már nem is beszélve.

Mármint a kedves, vörös rák a kis hableány cimű eposzban. Olyan a fejem. Mondom, hogy miért. Pénteken nem nagyon akartunk inni, ezért kimentünk a strandra Tamással. Ott várt már minket a Dió, Panka, Timi összeállitású trió. Persze lehet, hogy nem minket vártak, de ott voltak. Vettünk italokat. Pusztán csak azért, mert meleg volt. Aztán voltunk a vizben is. Aztán még vettünk italokat. Aztán vettünk rövidebb italokat is. Meg még italokat. A vizet már elkerültük. Igaz, én beleugrottam még egy 15 másodpercre. De lehet, hogy eltúlzom az időt. Ezután elmentünk a mamámhoz, aholis véget vetettünk a fitnessznek, mert megettem vagy 3 kemencés lángost. Panka szerint tizenkilencet. Gyors hazamenetel, majd gyors tópartra menés következett, aholis ittunk pár italt. Meg ellátogattunk a kávéházba teázni. Kicsit hangosabban teáztunk, mint kellett volna, azt hiszem. Károly úgy gondolta, hogy a semmiből előkerült gumikesztyű felfújása roppant eszes, valamint rendkivül vicces cselekedet is egyben. De hogy ne csigázzalak titeket tovább, még ezt is tudta fokozni a kis kópé. Valahogy ráerőltettük a fejére, de úgy, hogy kesztyű szára a nyakán csattant. Igy kényelmesen fel tudta fújni orral a kesztyűt. Egész kis panktarajba álltak a kesztyű ujjai. Amikor meg éppen nem fújta akkor csak elsimitotta emósba. Akkor azt hittem, hogy ez normális dolog, pedig nem az. Elmentünk még az ismét majdnem kinyitott Zsigmond borozóba, ahol megittuk a helyszinen tartott zártkörű rendezvény maradék piáit Gergő közreműködésével. Itt Andrissal mi viszkikólát kértünk. Gergő töltött egy pohárba kb. fele-fele arányban mindkettőnknek. Ekkor kezdett el orditani szerelmem, Tamás, hogy neki ne lány adagot csináljon, hanem firfiasat. Kapott egy egészen viszki szinű viszkikólát. Ezt kinálgatta mindenkinek az est hátralevő részében, mert sajnos szerinte nem lett jó az arány. Azért hazafelé megsajnáltam és megittam húzóra.

Másnap remek érzés volt 8 körül kelni, hogy mehetek futballozni. Amúgyis fitnesszkirály vagyok, de a közérzetem hagyott kivannivalót maga után. Összeszedtem Krisztiánó Tomátót és vettünk sört és jött Bandi és Gábor bácsi és elvittek minket a pályára. Ekkor a tizfős csapatból még csak 3 voltunk ébren. Nagy várakozással töltött sörözés indult, mert unatkoztunk, meg mindenki rosszul volt. Egyszer csak megjött Szösző, aki vagy 5-ig duhajkodott valahol. Majd szépen sorban megjött minden csapattag. Az első mérkőzés előtt a dicsőséges Ganxta Bányász SC csapata annyira lerészegedett, hogy pusztán formalitásból játszottunk. Ennek ellenére, ha az első meccs is kétszer 10 perc lett volna, mint a többi és nem kétszer 15, akkor nem kaptunk volna ki kettő nullára. Pedig szorgalmasan romboltam a játékot és az ellenfél támadó játékosait. Mondhatni játékomban nagyobb hangsúlyt kapott a brutalitás, mint a kecsesség. A második meccset hoztuk is és meglepetésre győztünk. Azt hiszem éppen sörözni indultam, amikor az első gólt begyötörte a csapat legkoszosabb disznója, Tamás. Tamás úgy nézett ki, mint aki felszántotta a pályát, pedig csak a pólóján feküdt a meccsek között. A harmadik meccsen, bár győzelemre játszottunk sajnos csak egy döntetlent sikerült elérni. Közben mondani sem kell, hogy faszán leégett mindenki. Miután befejeződött a második rekesz sör elfogyasztása, testületileg kivonultunk a strandra. Van már karszalag is! Itt még brazilfocsiztunk mezitláb (egy törött lábujj és egy szétrúgott sipcsont), szarráégtünk, megittünk vagy 5000 sört és rövidet, majd elindultunk haza, hogy akkor este meg tényleg buli. A csapat legnagyobb része azonban elaludt. Hiába, öregek ezek már. Tamás elaludt a meccs előtt, mint egy nagypapa. Azonban én elmentem Légió koncertre. Elbicegtem, nna. Ott ittam pár italt, amikor kedves meglepetésként megjelent Lacika, Betti és. Na ki? Ki az, akit felkeltettek a diszkrét 20 sör és pár rövid okozta kómából és sikerült elhozni sörözni. Kártékony Karcsi. Papucsban. A koncsertó után még kiültünk egy kicsit csillagokat terelni a stégre. Ez remek volt, csak majdnem elaludtam. Viszont Károly volt olyan kedves lefingani a fejem, aminek örültem. Mondjuk jobb, mint hogy ugyanezen a napon lovacskázás közben tarkón fingotta a Tomit. (forditva történt, mint azt megjegyezték) Ha lett volna erőm megemelni a kezem, akkor lökök rajta egy picit és akkor fejjel előre belebaszódik a tóba. Dehát ez elmaradt. Volt viszont egy idegesitő dolog. Mi az Istennyilát tud folyamatosan üvölteni az az idétlen madár? Nyááá! Nyáááá! Nyáááá! Macskabagoly, vagy mi a tököm.

Ja, Andrásék előtt elütöttek egy cicát. Kijött a szeme. Bandi szerint fel kellett volna tenni egy biciklire. Érted, macskaszem...