Na ezt most akkor ömlesztve.
2007. 08. 04.
Volt rokkhangversenyünk. Olyan roppantul nagyon jónak ígérkezett a dolog, hogy már nagyon vártam. Kint volt a móka a strandon. Mi voltunk az utolsó fellépők. Volt egy kisebb csúszás, ami miatt az adrenalinszintem a nem megengedett magasságokba emelkedett. Mindez azért volt, mert este nyolckor szerettem volna indulni Kapolcsra, Radó szerint a Retkes Lófasz Fesztiválra, szerintem Kapolcsra. Karcsi szerint batikolni, szerintem meg okosan szórakozni, valamint megtekinteni a fesztivált. Jött még velem a Dió, aki Dida, meg a Timi, aki Timi és a Panka, aki Panka. Meg Panka pálinkája. A koncert remekül sikerült, majdnem olyan csúnyán beszéltem, mint a Zsivány Zoltán a Kartellből, de ez engem nem zavart. Szóval én pompásan éreztem magam. Sajnos a kis csúszás miatt a végén csak úgy sprinteltem haza bepakolni a fesztiválozásra. Bepakoltam a következő rendkívül fontos dolgokat:
- napszemüveg
- rövid ujjú póló
- hosszú ujjú póló
Sajnos pár apróbb dolog, mint pl. a sátor, a hálózsák, fogkefe, fogkrém és egyéb néhány kisebb és jelentéktelenebb dolog otthon maradt. Ez azonban csak a helyszínen derült ki. Mivel ezzel nem igazán sikerült a vérnyomásomat 40 fölé tornázni ezért inkább belevetettük magunkat a fesztiválba. Ja, azt kihagytam, hogy előtte igazoltattak. Ez a következőképpen történt. Láttam, hogy az úton egy sárga kukásmellénybe öltözött szervező integet lámpával. Mondtam is magamnak, hogy "Balázs kerüld ki ezt a mókust, mert te nem itt szeretnél parkolni!". Aztán mégis megálltam a kifürkészhetetlen belső kategorikus imperatívuszomra hallgatva. Aztán jó, hogy erre a latin úriemberre hallgattam, mert a mókus kék ruhát viselt és nem azt ordította, hogy "Jegyeket, bérleteket!", hanem, hogy " 'Óestét, 'zutiellenőőőrzéés.". Fújtam szondát is. Azért ez picit izgis volt, mert ugye pénteken kicsit bebaszcsiztam. A fesztiválon meghallgattuk a Besodrom zenekart, akik tuti nem így írják a nevüket, szóval tőlük bocs. Viszont remek zenével örvendeztették meg a hallgatóságot. Sajnos csak a végét csíptük el, viszont utána remek reggizenét toltak nagyhangos hangfalakból, amire mi heves sörivással reagáltunk. Éjfél felé kis csapatom elment enni, de nem kapott, mert a büdösdesznyó fesztiválozók megzabáltak mindent. Sikerült egy kis hideg zöldséges rizst szerválni, de hazudnék, ha azt írnám, hogy kibebaszott finom volt. Viszont ennivaló volt. Aztán aluszni tértünk. A hálózsákom jó meleg, viszont otthon hagytam, így kölcsönhálózsákban aludtam, megosztva Pannal. Hajnal felé annyira kezdtem fázni, hogy kimentem a kocsiba és fűtéssel próbálkoztam, meg még sunytam keveset. Mikor az autóban is kezdett hideg lenni, akkor egyre barátságtalanabb pillantásokat vetettem Tappancs kutyára, mert ő biztos nem fázott. Viszont egyre többet jutott eszembe a Jedi visszatér című film és a kutyusra vetett pillantásaim is kezdtek meglágyulni, sőt a hátizsákban levő bicskám is többet került gondolataim előterébe. Magyarul, hogy kibelezem a kutyát, aztán amíg még meleg, addig nem fázom. Aztán mégse. Nnaa. Aztán hallgattam a Petőfi Rádiót. Ezt mindenki tegye, mert remek. Másnap meg bazároztunk Kapolcson, meg Vigándpetenden. Tényleg remek volt, az egyedüli kifogásolni valóm az volt, hogy mikor már a 75. teljesen ugyanazokat a dolgokat árusító bazárnál sivítottak fel a lányok, hogy "Eeeeezt nééézd, de ééééédi!", nos, ekkor azért elgondoztam az élet értelmén. De összességében nagyon tetszett minden, vettem ajándékokat, meg az antikváriusnál könyveket. Ennek a lányok nem örültek annyira, mert az egyik könyv ilyen 3000 kérdés - 3000 válasz típusú, aztán nem túlságosan pettingelte fel őket mikor óriási lelkesedéstől hajtva nekiálltam kérdezni. Szóval nagyon jól éreztem magam. Hazafelé vezetés közben egyszer elbóbiskoltam, ekkor a lányok nem az elragadtatástól sikkantgattak. Na jó nem sikkantgattak, mert ők is aludtak. De ha sikkantgattak volna, akkor nem attól.
Este itthon volt egy olyan érzésem, hogy össze kell még futnom a galerimmel. Ákosék délután 3-kor nyitották ki a Kartell kocsmát a tóparton, a járda mellett. A kocsmát 3 törölköző, egy csomó szemét, üres sörösdoboz, valamint egy mp3 lejátszó és Gertike alkotta. Ákos rendkívül kedvesen megküldte nekem sms-ben a bevásárlólistát. Aztán vittem nekik, amit köll. Sört. Szotyit. Kék szotyit. Sokat kacarásztunk. Ákost Gertike testi fenyítésben részesítette többször, mert röfögött. Én is röfögtem, de én csak szóbeli megrovást kaptam. Biztos azért, mert ha megütne, akkor villámgyors erőfelmérés után ökölbe öltöznék, oszt bebasznám a tóba jól. Na jó, csak viccölök. Rögtön megy ám a japánkodás.
Szóval remekül telt az este.
2007.08.06.
Végre, végre nyaralás. A helyszíne Gosztola lesz, ahol mint az imént megtudtam már a negyvenet veri a lakosok száma. Olyan reggel fél tíz felé sikerült elindulni. Természetesen a pakolásra akkora hangsúlyt fektettem most is, hogy reggel derült ki, hogy nincs otthon egy darab zoknim se, sőt egy nyomorult hátizsák se, amibe elhelyezhetném a zoknijaimat. Ezt az ordító hiányosságot a teszkóban pótoltuk. Aztán nyűgös is lettem, mert a kurva kompjuter a sátán pékfaszának sem hajlandó feltelepíteni az ATI Radeon express 200M drivert, pedig én akarom. Meg egyáltalán semmilyen drivert se, mert nincs meg a kompakt diszk hozzá. Ez is remek. Azért magammal hoztam, biztos, ami biztos. Kb. 5 óra alatt értünk ide, mert faszán eltévedtünk, így az ismerd meg Magyarországot mozgalom részeként tettünk egy jó nagy kört.
Itt minden nagyon szép, kevés a ribanc (nincs, bár amúgyis mindegy). A kaja és az idő jó. Mit szoktak még írni képeslapra? Ja, sose egyetek a debreceni Rézi néni vendéglőjében. Moslékot adnak, de szó szerint, ráadásul drága is. Nem vagyok valami finnyás, de még másnaposan sem tudtam rászánni magam, hogy két kanálnál többet egyek az ún. csontlevesből. Okádék.
A hugom már teljesen be van zsongva, hogy majd ide is megyünk, meg oda is, meg ezt is megnézzük meg azt is. Azt hiszem helyismereti igényeinek kielégítésében annyiban fogok részt venni, hogy odaadom neki a kocsikulcsot. Viszont konditerembe, meg a dzsakuzziba hajlandó vagyok lemenni, mert az kb. 30 méter. Még a tűréshatáromon belül. Most pedig alusz megint.
Ismét felébredtem. Szigorúan csak annyi időre, amíg bucira tömtem a fejem mindenféle finomsággal. Illetve ez volt a nagy terv. Konditerembe nem sikerült eljutni, viszont aludtam, ami meglepő nagyon. Voltunk vacsora után lent Lentiben (érted…), de teljesen kihalt, minden be van zárva, szóval inkább hazajöttünk. Itthon meg még dohányoztam egyet a kertben. Ezt az időt kishugom sms írással illetve hintázással töltötte. A dohányzás záróaktusaként elkértem a kulcsot Zsófikától. Odadobta nekem, csak egy jó méterrel elnézte a pozíciómat, így a kulcs az előttem terpeszkedő szúrós bokorban landolt, amit csak nagy jóindulattal lehet barátságosnak nevezni, mivel sűrű volt, mint az állat és szúrt is, mint az imént említett létforma. Mondtam is neki sokat, hogy szekszuálja meg magát, meg, hogy bucira verem a fejét. Aztán végülis meglett a kis hamis. A keresés közben találtunk egy ocsmány, ormótlan nagy lomha földi békát. Azonban ez nem görgött szanaszét, mint Arany versében, hanem illedelmesen engedelmeskedve Newton apánk gravitációjának ült, aztán nézett a fenenagy düh kifejezésével a szömivel. Zsófika megdobta egy kaviccsal, amire megmozdította az egyik lábát és tovább érlelte magában a gondolatot, hogy tulajdonképpen őt utálja a világ, mert egyrészt randa, másrészt még dobálják is. Pedig aztán a külső alapján nem szabad ám ítélni. Mert ugye pl. honnan tudja az ember, hogy eme lomha földi béka magában nem jambikus pentameterben ír szerelmetes verssorokat egy másik lomha földi békának? Csak nincs alkalma elmondani sosem. Vagy az is lehet, hogy mivel ilyen komisz kislányok dobálják, így meg nem értett zseniként húzódik meg a szúrós bokor alatt és irigy módon magának tartja meg a költészetét. De az is lehet, hogy tényleg csak egy ostoba béka. Mert ugye akit nem értenek meg, az nem lesz automatikusan zseni. Érted? Ha nem, akkor én az vagyok?
Úgy mennék én is a szigetre. Bár tudom, hogy mi történne, ha odamennék. Már a megérkezés előtt kezdeném a nyűgösködés hadműveletet, mert kosz van, meg sok ember valamint a pénzem kevés. De azért megnézném a Killers nevű formációt, meg az Aviont is. Mondjuk az Aviont jobban szeretem, csak ők nem olyan hírösök. Bár idén nem nagyon van a nagyszínpad kínálatában olyan, amire azt mondanám, hogy „húúú ott a helyem!”.
Idén már csak két szabadnapom van. Ez azért elég szomorú, viszont ezt semlegesíti talán a tény, hogy dolgozni meg szeretek. Meg most szeptemberben indul a három hónapig nem iszom projekt. Talán akkor végre a cigit is le tudom tenni. Ez már csak azért is jó lenne, mert egy kis pénzt szeretnék megspórolni ősszel. Mondjuk, hogy ha baj van, akkor legyen, meg amúgyis. Jó lenne tavasszal valami hosszú hétvégére elmenni. Ha lesz akkor csajom, akkor vele, ha meg nem, akkor haverokkal. Bár akkor az eszméletvesztés szinte garantált három napig. Most meg holnap megyünk az aquaparkba. Remélem jó lesz. A másik dolog, amit szintén remélek, hogy nem fogok agyhalottan ébredni, mint ma reggel. Holnap már aktivizálni kellene magam. Ma is már bűntudatom volt, hogy ennyit alszom és nem vagyok hasznos. Illetve, hogy egy kelés vagyok a társadalom seggén. De muszáj kipihennem magam, mert szeptember óta egyetlen egyszer nem tudtam azt mondani, hogy na most kipihent vagyok. Azért most már hiányzik.
2007.08.08.
Ma lesz elvileg a borkóstolás, meg a masszázs is. A masszázstól kicsit tartok, mert szégyenlős vagyok, de azért remélem jó lesz. Most pedig azt hiszem, visszafekszem aludni. Ja, az imént rájöttem, hogy hogyan is lesz az admin felület a honlaphoz. Remélem ez így működni fog, a pici teszt, amit csináltam, az megy, bár nem a legoptimálisabb. De ha lesz valami jobban működő ki lehet cserélni mögötte egyszerűen. Most ismét alvás, aztán talán konditerembe megyek szétgyúrni magam. De mint a disznó.
Az imént voltam masszázson. Kicsit féltem a dologtól, mert ugye egy vadidegen fogja simogatni a kis testem. Bár van ismerősöm, aki erre azt mondaná, hogy ha hétvégente benőzöm, akkor ugyanez történik. Már ha benőznék. Meg ott jobb esetben nőről van szó ugye. Legalábbis remélem. Szóval a masszázs jó volt. Az úriember kb. 10 másodperc alatt találta meg a vállamban azt a pontot, ami már egy éve fáj és aztat is jól meggyurmázta, ami nagyon finom volt. Általában az egész nagyon jól esett. Utána jakuzziztam picinyt most meg itt ülök, oszt naplót írok. Egy kicsit tömény lesz ez a naplóírás így, hogy ez az egyetlen dolog, amit tudok csinálni. Meg a programozás.
2007.08.09.
Ma voltunk az aquaparkban. A dolog egyetlen szépséghibája az volt a programnak, hogy a dolog, ahova mentünk, az nem aquapark. Illetve a szó szoros értelmében az, mert volt ott víz. A strandon levők átlagéletkora a hetvenet verte, remek seggeket lehetett látni. Majdnem egy életre ment el a kedvem attól, hogy nőhöz érjek. Na jó, csak amíg ott voltunk, de egyébként is mindegy. Viszont legalább hamar visszajöttünk a szállodába, ahol aztán a változatosság kedvéért aludtam úgy délután ötig. Utána voltam lábmasszázson, ami elég kellemes volt. Most jut eszembe, a fitnessz jegyében megeszek egy sört. Meg talán honlapozok kicsit. Beszéltem Pannal is, ami azt eredményezte, hogy kialakult bennem a húdemennékmánhaza érzés. Főleg, hogy egy netkaféban sikerült elkapni Karcsit is, aki biztosított arról, hogy pénteken és szombaton is be fog baszcsizni helyettem, ami egyrészt megnyugtató, másrészt pedig azért picit feltuningolta agyamnak azt a részét, ami szereti azt mondani nekem, hogy „Balika, te azért szeretsz inni, nem? Inni jó. Nosza.” Szeptembertől úgysem iszom három hónapig. Azért erre kíváncsi vagyok, mert ugye kezdődik a reghét az összes egyetemen, a nyitóbulik mindenhol, ezer csaj, ami ugye mindegy, meg gólyabálok. Ital nélkül is menni fog, ugye anyu? „Balázs vagyok, alkoholista, 2 napja tiszta.” „Szia Balááááázs.”
Ha rémálmomból ébredek,
Látok két rettenetes szemet.
Már felriadtam, s nem félek.
Csak szenvedek.
Az a két szem nem az ördögé.
Az a két szem a Tied.
Steve, aki Pisti egyik nap arra ébredt, hogy el kell menekülnie. Mindegy, hogy hová, de muszáj elmennie. El valahová, ahol nem léteznek elvárások, nem kell gondolkodni, nem kell sietni sehová. Oda, ahol nem kell felzárkózni, behozni saját magad, megharcolni azért, hogy embernek lássanak. Ahol talán nem is kell embernek lenni. El is ment. Ott sem lett jobb. Annyira szerencsétlen volt, hogy fel sem fogta mennyire szerencsés. Valami nyomot szeretett volna hagyni. Mindegy, hogy milyet. Egyetlen apró, árulkodó jelet, hogy valamikor ez a rengeteg hús, izom, zsír, vér és minden, amit Pistinek mondtak egykor egy ember volt. Ez a nyom lehetett volna egy vers. Vagy lehetett volna egy tánc, amit róla neveznek el. Vagy egy könnycsepp valakinek a szeme sarkában. Mindegy mi, csak egy nyom legyen. Pedig hagyott nyomot, csak nem vette észre. Vagy nem ott hagyta, ahol szerette volna. Talán sokkal kisebb nyomokat hagyunk, mint szeretnénk. De sokkal fontosabb helyeken, mint amit valaha is el tudunk képzelni.
2008.08.10.
Azt rögvest leszögezném, hogy be vagyok folyásolva. Így szépen magyarosan. A tegnapi éjjel megint visított az az állat, ami előző éjjel is, bár ezt azt hiszem nem említettem. Viszont rendkívül kellemetlen hangja, van. Nagyjából úgy tudnám jellemezni, mintha a saját temetéseden szóló harang kellemes csendülését rendeznéd csodás kakofóniába egy körfűrész hangjával. Csudásan lehet rá szusszanni. Ráadásul vérem, aki a húgom az éjjel biztos valami szaftosat álmodott, mert összevissza csámcsogott álmában és a fogát csikorgatta. A perverz disznó. Bár szerintem csak irigy vagyok, mert én még álmodni sem tudok perverzet. Ha van álommanó, akkor légy szíves ma éjjel egy kis állatszekszet legalább.
Voltunk ma megint a fantasztikus aquaparkban. Megtaláltuk az aquapark részét is. Ez egy darab medencéből állt, amibe mindent besűrítettek, ami az ilyen helyekre kell. Volt benne egy darab csúszda, amit nem próbáltam ki, meg egy pezsgőfürdő rész, ami nem működött, amíg ott voltuk. Volt viszont egy vadvízi rész, ami szórakoztató volt úgy négy-öt percig, utána viszont meguntam. A húgomat alig lehetett eltávolítani belőle. Meg voltunk egy olyan nagyon meleg medencében is, amiben szerintem az öregasszonyok sarkáról leázott bőrcafatok úsztak, pozitívabb szemléletek szerint teafilterből kipotyogott teafű. Zöldfolyás. De legalább meleg volt nagyon. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy találkoztunk a strandon a Katival, a Tibivel, aki a barija, az apukájával, az anyukájával, a nővérével meg az ő férjével. A strandon úgy döntöttem, hogy mivel péntek van, ezért megpróbálok meginni pár sört, hogy lelki közösséget vállaljak kis egységem otthon maradt részével. Konkrétan a Karcsival, akit még a McGriffith is elhagyott, mert elment mulatozni a nagymamijához. Ákoska pedig a Sziget fesztiválon hangosít. Szegénykém meghallgatja naponta negyvenötezerszer a „Go ranga, go ranga” rigmust illetve azt, hogy „Haaare, haaare, haaaareee!”. Szóval megittam egy pár söcit. Vacsoránál megettem egy másfél bivalyt, aztán rosszul lettem és megittam még két sört. Mostanra pedig elfelejtettem, hogy mit is szerettem volna írni. De ez legalább tanulságos nagyon. A kedves testvérem kiment most vihart nézni, én meg itt okulhatok a televízióból. A seriff kiment a bézbólmeccsre. Hajrá Jenkik!
