Voltunk vasárnap színházban. Az egyetlen problémám a dologgal az volt csak, hogy eladtak olyan jegyeket, amik nagyjából a Vakok és gyengénlátók intézetének állandó, bérelt helyei voltak, ugyanis a zenekari árok sarkát és nagyon előrehajolva a mélység fölé már a színpad harmadát látni is lehetett. Egyébként a Spamalot-ot néztük, nagyon tetszett, kellemesen elröhögcséltem még így is, hogy szinte nem láttam semmit. A második felvonás végére a térdem egymerő fájás volt és a derekam is sajgott. Gondolom, hogy aki a székeket, valamint a balkonokat tervezte az soha életében nem ült ott. Vagy vak volt ő is.

Hétvégén elkanászodtam egy hangyányit. Szombaton is elmentem beszélgetni koncertünk után a Kanalas Petikével a Szalonba. Négyig magyaráztam neki a Schrödinger macskája elméletet, de nem értette, hálából viszont megpróbálta Schopenhauer gondolatait tolmácsolni nekem. Ott volt még Karcsika is, aki volt olyan kedves és elénekelte nekünk az Aidát elejétől végéig és Graffits Tomi, aki felidézte egy kedves anekdota keretein belül, hogy miképp menekült meg a barbár bennszülöttektől, amikor Livingstone-t kereste. Jól sikerült teadélután kerekedett. Sajnos másnap iszonytató front köszöntött városkánkra és az imént említett legények migrént kaptak és gyengélkedtek. 

Ja, szombaton vásároltam. Négy órát kibírtam vásárlással! Virágokat az öltözőbe kérném.

Ma pedig moziba megyünk. Ha többet nem írnék blogot, az valószínűleg azért lesz, mert egy kocsonyaként rángatózó, nyáladzó és néha felröhögő utána pedig elpityeredő roncs leszek a csajom által preferált thrillertől. Majd legfeljebb nem nézek oda. Veszek hozzá update egyes pattogatott kukoricát.

Emlékszem, hogy tavaly tavasszal kitaláltam, hogy munkahelyet szeretnék váltani. Már egy jó ideje érlelődött bennem a gondolat és ezt végül az egyik szerda este tettre váltottam és feltettem az önéletrajzomat pár helyre és elküldtem pár pályázatot. Másnap csörgött a telefonom és ismeretlen szám hívott. Na mondom, itt az első ajánlat. Egy hölgy közölte, hogy megtalálta a hirdetésemet és hogy szeretnének behívni állásinterjúra ebben és ebben az időpontban. Mondtam, hogy jó, de mondom milyen munkakörre, vagy legalább valami támpontot adjon. Aztán mondta, hogy befeketési tanácsadó, vagy bróker vagy mi. Mondtam, hogy én ahhoz nem értek, kiskezitcsókolom. Na itt lepődtem meg először. Azt mondta, hogy az nem baj. Mondom ez alsó hangon is érdekes. Aztán végülis elmentem a megbeszélt időben, a megbeszélt helyre, ahol fél órát kellett várnom, amíg egy nagyjából velem egyidős, nagyonszépöltönyös, agyonzselézett, rendkívül párfümözött topmenedzser magához szólított az irodába. Természetesen azonnal letegezett és megkérdezte, hogy miért akarok itt dolgozni. Aztán kicsit meghökkent, amikor mondtam neki, hogy én nem akarok, ti hívtatok. Megbeszéltünk még pár dolgot, de sajnos olyan magas lóról beszélt velem, mintha a seggéből rángatott volna elő és ez nem tett túl jót a magabiztosságomnak, szóval egy idő után inkább őszinte kezdtem lenni és már csak azt vártam, hogy hagyjon már békén ez a faszfej, aztán kimehessek rágyújtani a szerinte szánalmas fizetésemmel és életemmel egyetemben. Kérdezgetett mindenfélét. Sefteltem -e az oviban? Volt -e biznissz a suliban? Mennyi most a dollár? Ugye mindenre negatív választ adtam. Nem biznisszeltem, egyszer adtam el matricákat, meg autós könyveket, fingom nincs mennyi a dollár és nem értek a tőzsdéhez, a közgazdaságtanhoz meg egyébként is ebből az egészből csak azt értem, hogy sokat lehet keresni. Arra emlékszem, hogy megkérdeztem, hogy mennyi a fizetés, erre azt mondták, hogy az nincs, de cserébe a háromnapos tőzsdei kiképzés után, ami nyilván pénzbe kerül máris bróker leszek. Itt elfogyott a türelmem nagyjából. A fiatalember még megkérdezte, hogy mennyi a nettó fizetésem most. Megmondtam neki. Azt mondta, hogy ad rám egy parókát, aztán beültet az asszisztensek közé, mert itt ők keresnek annyit. 

Hát kisbarátom, van egy rossz hírem. Az ózdiak a böriben paróka nélkül fogják fényesre kefélni a seggedet, te beképzelt, piperkőc fasz! Remélem téged is elvittek a héten a csúnya rendőrbácsik a KapitálPártnersz csodás irodájából. Szerintem, ha minden héten jogosan letartóztatnának kb. 30-40 ilyen köcsögöt (nyugodtan lehet ide képzelni a korrupt jogászt, politikust, kőművest, boltvezetőt, vállalkozót) és elvinnék őket követ törni valahová, elképzelhető, hogy akár 50 éven belül is kicsit helyrebillenne ez az ország. Ideje kis önvizsgálatot is tartanom, hogy én miben vagyok különb. Per pillanat úgy gondolom, hogy sok mindenben, de azért jó ennek utánajárni.

 Tegnap megtekintettük a Farkasember című filmet. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a csajom valamivel nagyobb tűrőképességgel rendelkezik, ha beleket kell nézni és feszültséget kell elviselni, mint én. Mindemellett nagyon tetszett a film, mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szerint az Újhold című alkotás nyomokban tartalmazhat farkasembert, vagy olyan jelenetet, amiben azok harcolnak. Annak ellenére, hogy az én ötletem volt, hogy megnézzük a filmet, a fél éjszakát képzelt démonok elleni hadakozással töltöttem és hálát adok az égnek, hogy nem horkantott egy nagyobbat a kedvesem, mert első rémületemben leszúrtam volna az ágy melletti bögrével az tuti. A másik az, hogy megfáztam. Nem olyan igazi, csak reggelente nem tudok nyelni, így a rákkendrollt is vissza kellett venni. Egyébként is manapság a lázadás abból áll, hogy veszekszem Pankával, hogy mennyire hangosítsam fel a gitárt. Halkan a buzik gitároznak ugyanis. A buzik meg britpoppot játszanak. Vagy Coldplayt, az meg nem az igazi, na.

Egyébként sosem voltam nagy horrorfilmnéző, sosem értettem, hogy miért kell az embernek mesterségesen félelmet éreznie. Én mondjuk egyébként is nagyon sok mindentől félek, de legalább ez a farkasemberes olyan, amiről tudom, hogy nem kell. Legalábbis a tudatos énem tudja. Ösztönszinten más a helyzet. Ösztönszinten mindenki elámul, ha mesét hall, tátva marad a szája a szörnyektől és oda fog pislantani a sarkokba. Pedig nem kell messzire menni, hogy farkast vagy szörnyet találj. Csak egy picit kell magadba nézni. Ott tutul láncokra verve. Te meg szánod, de félsz elengedni. Néha pedig meg kell etetni, mert nem éheztetheted örökké. Az, hogy ezt ki hogy teszi meg, az különbözteti meg az embert az állattól.

Istenem, kérlek adj nekem bölcsességet, hogy megérthessem a páromat, adj szeretetet, hogy megbocsájthassak neki, és adj türelmet, hogy elviseljem a hibáit. Mert ha erőt kérnék, akkor biztos agyonverném.

Ámen.

Tegnap olyan dolog esett meg velem, amit nem kívánok senkinek. Panka szüleinél vacsoráztunk, amikor a desszert előtt valaki észrevette, hogy nem kifejezetten egészséges mértékben ég a szemközti öreg néni házánál a terasz. Én nem is láttam jól, azt hittem, hogy este kilenckor állt neki valamit égetni az udvaron, de aztán jobban megnézve az egész terasz lángolt. Gondolom nem ezt a formáját választotta az évtizedek óta gyűjtött limlomok eltüntetésének. Ugye adrenalinszint azonnal fel, felvetődött a kérdés, hogy mi a tűzoltók száma. Helyesen tippeltem a 105-re és fel is vette azonnal egy fazon a telefont, hogy tatabányai központ. Itt is ledöbbentem picit, mert azt hittem, hogy Tatán is van tűzoltó. Elvégre mégis 30 000-en lakunk ott egymásra utalva. De sajnos nincs. Gondolom nincs rá pénz. Ahogy Panka helyesen megfogalmazta az évközben rendezett legalább 3 tüzijáték árából igazán lehetne venni. Vagy egy rohamkocsit. Belehadartam a telefonba, hogy ég egy ház, meg a címet, meg hogy jöjjenek azonnal. Teljesen higgadtan kérdeztek vissza, hogy: "Mit lát, Balázs?" Kevés választott el attól, hogy üvölteni kezdjek, hogy ég a Berta néni háza baszki és különben is szemüveges beszari vagyok, aki eddig csak a National Geographicon látott háztüzet. Aztán megígérték, hogy kb 15 perc és ott vannak. Azonban Berta néni bent volt a házban. Felkaptam a csukámat, átrohantam, addigra a szembeszomszéd lány már bent volt az udvarban és az öreglánnyal kiabált, hogy szaladjon ki. Természetesen egy "Nemgyüvök" volt a válasz. A csajom és az édesanyja a ház előtt, apuka a telefonnál, Darázsi apuka már a Berta malom felé száguldott a kocsival porral oltóért. Átpattantam a kerítésen és előzekenyen megkértem Berta nénit, hogy ugyan fáradjon már ki a lángoló kecóból, mert ott lenni hosszútávon rossz. Ekkor már az egész terasz lángolt, nem nagyon akaródzott hősködni és bemenni. Két vödör vizet találtunk, azt öntöttem a tűzre. Utólag belegondolva, jó, hogy nem elektromos tűz lett. Kicsit kezdett para lenni a dolog, mert a terasz mellett volt a gázvezeték és az elektromos kapcsolószekrény, ami ekkor már faszán égett. A talált vödrökből kb. három mázsa havat szórtunk a teraszra, egy kicsit le is csendesedett a tűz, és ekkor ért oda Panka apukája. Nem sokat baszakodott benyúlt az öregasszonyért, aki a terasz ajtajában locsolta valami pohárból a tüzet és kirángatta. Még ekkor meghallgattuk ismét a nemgyüvök című magánszámát, de Pankaapuka érzéketlen volt a művészetekre, valamint Berta néni derék alatt teljesen fedetlen bájaira, mert pikkpakk kint volt mindenki. Darázsi apuka ezután fújt két poroltót a tűzre, de sok szart nem ért, csak picit alább hagyott. Kisvártatva megjöttek a tűzoltók, akik igazi tökös gyerek módjára, azonnal kérdés nélkül nekiláttak és elintéztek mindent. Senkinek nem lett az ijedtségen kívül semmi baja, hála Istennek. 

Azért azt még elmesélném, hogy Berta néni a teraszon lévő kanapéra tette a még ki sem hűlt hamut, hogy majd reggel felszórja a járdát. Ami jó szándékkal van kikövezve. Olyan piszlicsáré dolgok miatt lehet baleset. Mégsem figyel senki a másikra. Figyeljetek oda. Pénzbe és energiába sem kerülne, hogy a balesetek nagy részét megelőzzük nem? Apám összes tanítása a tűzzel kapcsolatban olyan túlreagált dolognak tűnt, de tegnap éjjel, amikor ott álltunk az utcán, térdig havasan, koromszagúan, akkor kicsit megértettem a lényeget. Azt hiszem mindenkinek meg kellene érteni egy  ilyen sztori nélkül is.

Hát rögvest magam alá csinálok. Bejöttem az irodába, kaptam két könyvet Dénestől, amiket 18 éves koromban olvastam olyan átéléssel, hogy minden lapon kardoztam és nyilakat lőttem és szerelmes lettem és varázslatokat mormoltam és ocsmány szörnyekkel viaskodtam. Utána pedig betettem a Manowar Louder than hell albumat, amit Kokótól kaptam kölcsönbe 1999-ben és ronggyá hallgattam. A CD is újdonság volt nekem. Annyira emlékszem az akkori szobámra, eszembe jutott, ahogy azon a nyáron szállt fel a szőnyegből a finom por a napsütésben, ahogy ráláttam az egész lakótelepre, amikor minden nap átjött egy barátom, hogy szerepjátsszunk, piáljunk, cigarettázzunk, gitározzunk és amikor fel se fogtam, de az egész életem és a mai napom is még csak valahol messze létezett. Csak a most volt. Jó, hogy tudok időutazni. Paska Pista, szeretem ám a Manowart! 18 éves lettem tőle megint. 

Nem kifejezetten azért emeltem ezt ki, mert megőrülök a metálért, van más ilyen zeném is, de ehhez egymillió emlékem kapcsolódik. 18 for a lifetime!

Idézek, egy Teri Vájt Fuel nevű fórumozótól az előző bejegyzésben szereplő cikkel kapcsolatban. 

(...) a szóvivõ szerint a kereset külön pikantériája, hogy szakértõk szerint a felperesek által csatolt, a fûtés és világítás nélküli szerelvényeken rongyokba burkolózó, embertelenül zsúfolt tömeget ábrázoló fotók valójában nem a második világháború alatt készültek, hanem 2008 egyik vasárnap estéjén, a Záhony-Budapest vonalon.

Egyébként ilyet még sosem mondtam, de szerintem a MÁV megtalálta a számára ideális időjárási körülményeket. Két napja másodperc pontossággal járnak a vonatok. Legalábbis azok, amikkel én közlekedek. Hogy ehhez miért kell az ország ekkora havazás, az érthetetlen.

Update: megtaláltam a forrást, íme: fricska.blog.hu/2010/02/11/mav_mindent_megtettunk

index.hu/belfold/2010/02/10/zsidok_deportalasa_miatt_perlik_a_mav-ot/

Itt és most szeretném beperelni a Volga és Kalasnyikov autógyárat, amiért aljas, üzleti megfontolásból segédkezett több ezer magyar ember kitelepítéséhez, agyonlövéséhez. Természetesen érzéketlenség pénzről beszélni ilyen borzalmak kapcsán, de a bíróság csak pénzbeli kártérítést tud nyújtani, ezért követelem, hogy fizessenek nekem egytrillió-csillió Ft-ot, amiért sosem ismerhettem meg a dédszüleimet. 

Ezzel párhuzamosan szeretném beperelni a székesfehérvári törököt, aki megneszelte, hogy a tatai vár kapitánya nagynénilátogatóba ment Neszmély környékére és elfoglalta a várat, ezzel beláthatatlan érzelmi veszteségeket okozva nekem.

Valamint szeretném beperelni a történelmet, amiért rendkívül sok alkalommal lábbal taposta ezer éven át ezt a nyomorult országot és amiért nekem azonnal szétrobban a fejem az igazságtalanság és az ilyen nyilvánvalóan, gondosan kiszámított, erkölcstelen pénzéhség és gyűlölet láttán.

Sosem védtem még meg a MÁV-ot, de ez vicc. Szerencse, hogy vannak olyan emberek, akik a hatvan éve tartó gyászukban ráérnek arra, hogy kilenc évig kutassák, hogy kit lehetne még megfejni.

Megtekintettük a mangalicás fesztivált országunk fővárosában. Vonattal szerettünk volna felmenni, de sajnos a 11:59-kor induló személyvonatra nem lehet jegyet venni 11:40-től délig. Tehát sűrú kurvaanyázások közepette beültem a kocsimba, betettem a kedvesemet az anyósülésre és elindultam a piros riasztásban Budapestre. Hozzátenném, hogy halvány elképzeléseim voltak csak arról, hogy vendéglátóink lakását hogyan lehet megközelíteni autóval. Természetesen el is tévedtem. Kocsiban google maps telefonról, közben vezetés. A telefon közölte, hogy aszondja: "Az ön helyzete megközelítőleg 1000 méteres pontossággal" Hát köszi. Tudom, hogy a cellainformációk alapján a háromszögelés nem lesz nagyon pontosabb, de azért ezer méter itt elég sokat nyom a latban. Szóval az alkalmazás a telefonomon kibaszottul felesleges. Csak egy két inch méretű kijelzőn tudod nézni a térképet. De az igazi térkép azért jobb. Csak az nincs mindig veled és nem lehet nagyítani.

Megérkezésünk után köszöntünk Bazsiéknak, megettünk egy mázsa tortát és kicsit elhúzódott a borivás, mert diszkrét másfél óra késéssel értünk ki a disznófesztre. Na ezt úgy kell elképzelni, hogy pont olyan, mint egy vízzenevirág, csak nagy mocsok és kurva hideg van. Nagy mennyiségben van viszont a népművészet minden formája az értékektől az okádék giccsekig, rengeteg ún. kultúrálódó ember. Ez nagyjából azt jelenti, hogy flekkent eszik, kenyérlángost és pálinkát iszik. Az étel egyébként minősíthetetlen volt. Vettünk egy tányér krumplis, hagymás húst és egy tenyérnyi tarját kis krumplival és egy szelet kenyeret. 5500 Ft. Azt hittem rosszul hallok. Ráadásul a kajám tök hideg volt, Panka tarjájába beletörött a műanyag kés. Valamint vadidegenekkel ültünk egy asztalnál, fél seggel, baromi hidegben. Lapátoltam befelé a hideg, olajos szart. Ráadásul éhes is maradtam. Voltunk aztán a Lámpás nevű helyen, csak ajánlani tudom, nagyon jó, aztán a Mumusban, aztán a Fészekben, ahol megtekintettük Kóbor Bandiék zenés műsorát, ami nekem nagyon tetszett. Főleg, hogy volt acdc is, azt hiszem itt már csápoltam is. Ezek után elaludtam állva a Panka vállán, majd közöltem a többiekkel, hogy mivel a csajom már nagyon fázik, ezért hazamegyünk. Hazafelé még ijesztgettem a lépcsőházban és vontattam magam. Állítólag. Szóval lehet, hogy nem is így volt. 

Reggel elég körülményesen értünk haza, mert betekintettünk még egy öt percre az IKEA-ba és a Decathlonba, aztán épphogy hazaértünk ebédre. 

Ja, Bazsiék vettek nekünk mangalicatöpörtyűs csokidrazsét. Én éjjel még megkostóltam, de nem emlékszem nagyon. Zsíros csoki. 

Hétvégén valaki egy jó kis abáltszalonnás-hagymás fondü?

Ja, ma reggel direkt kimentem korán a vasútra, hogy vehessek jegyet és az utcán állt a sor. A vonatot lekéstem, jöhettem kocsival. Imádom, hogy az immár 51000 Ft-t meghaladó bérletben már nem csak az ára bosszant a vásárlásnál. MÁV! Én így szeretlek. Azért van valami megkapó báj benne. Persze ettől még az egészet sóval kellene behinteni és a nyelvi emlékek közül is törölni és az összes helyes átsatírozni a nevét. Mint régen Egyiptomban.

Nagyon ritkán írok mostanában. Az emberre a barátnő rendkívül negatívan hat, már ami a virtuális életet illeti, hiszen nincs időm blogolni, a facebook-on sem pötyögök annyit, valamint az msn-en való trécselés is eléggé visszahúzódott. Cserébe viszont a valódi életemben csupa jó történik. Mivel Panka szülei minden hétfőn vacsoracsatáznak és mivel ezen kívül is alsó hangon két helyre várnak minden hétvégén, ezért elég nehéz beosztani a szabadidőmet. Mióta elkezdődött ez az év, szinte nem is nagyon sikerül. Sportolni még el sem jutottam. Egy nagyon vézna futás és egy squash minden, amit fel tudok mutatni. Sajnos a zenés dologgal sem haladunk úgy, ahogy kellene. Hinnétek, hogy a majd egyszer megjelenő TATU18 albumhoz már tavaly tavasszal megírtam pár számot? Hónapok óta húzódik az egész, én meg belefáradtam, hogy erőltessem. Majd ha úgy alakul, előszedem. Viszont nem fogom azt csinálni, amit eddig, hogy majdnem minden napomat azzal töltöttem, hogy a számokat agyusztáltam, csinosítgattam, újra felvettem, átgondoltam, áthangszereltem. Mivel nulla próbálással nem is lehet zenét csinálni, ezért ezeket elteszem egy dvd-re, aztán majd ha úgy alakul, akkor előveszem. Megcsinálnám egyedül is, csak szegényes a fantáziám a dobhoz. Meg inspirál, ha más is gondolkozik velem rajta, így önmagában szarnak érzem mindet. 

Viszont, mivel Árva Gabó nagyon szeretné a Pilinszkyt és jön a jóidő, ezért remélem, hogy abból össze tudunk hozni egy bemutatkozó lemezt. Legalább egy kislemezt, egy jó klippel. Nemsokára meg tudom venni a mikrofont, amit a nemcigizésből spórolok össze és akkor felénekeljük. Lehetőleg olyankor, amikor az ember nem fagy meg a próbateremben és van kéznél pár pohár bor is.

Nemsokára indul a TATU18 tavaszi turnés megőrülése. Mint üveges tótnak a hanyattesés. Annyira hiányzik. 10-12 hétvégét elbaszhatok arra, hogy ugyanazt a programot játsszam el, amit évek óta. Meglehetősen kedvetlen vagyok. Ha fel tudnánk újítani a műsort legalább 4-5 új számmal vagy akármivel, akkor jó lenne. Én nem tudom már törni magam ezért. Elfáradtam.

Ja, csak hogy irigykedjetek is. A csajom tegnap olyan vacsorát rittyentett, hogy azt hittem berosálok. Volt mellé pezsgő, vörösbor meg minden. Sütit is sütött. Elöntött a sárga irigység, mi?

 Igen, igen. Mostanában megint néha nem alszom, annyi mindenen jár egyszerrre az agyam. Elsősorban a zenélésen. Másodsorban azon, hogy mit, hogyan kellene felvenni, mivel, mikor és kivel. Aztán az állandó agymenésem a különböző bizbaszok vásárlása. Most éppen mikrofon, fantomtáp, gitárpánt (strap-lockos), egy rahedli pengető, gitár beállítása, mert otthon nem sikerült azért annyira faszára, kicsit nagy a húrmagasság még mindig, pedig állítom, hogy jól tekertem be a nyakmerevítő pálcát és jól állítottam a húrmagasságon. Mivel azonban nem vagyok szakember, ezért az összes internetes leírás csak elbizonytalanít, amíg nincs a kezemben a hangszer és nem nézhetem meg. Veszek memóriát is a macbookba. Sajnos annyi plugint kezdtem el használni a felvételekhez, hogy elkezdett köhögni. Szóval ezt muszáj. Nemsokára el kell vinnem az autómat szervizbe, hogy valami általam sosem hallott szavakkal illetett alkatrészt kicseréljenek benne. Tuti a szilentek azok. Kocsival akarok feljárni most februártól, de kiderült, hogy csak 12 napot fizetnek. Még gondolkozom. Jövő héttől meg indul a nyelvtanfolyamom. 

Meg kellene tanulni jógázni. Tegnap este nem tudtam megtanulni, pedig rászántam vagy 7 percet. De tényleg. 

Ja. Harmadik hete nem dohányzom. És napról-napra jobban örülök neki. Virágot az öltözőbe. Köszönöm. 

Összevissza jegyzet következik, mert eléggé csapongok. Ahogy telnek a napok, sok mindent szeretnék megírni, gyakran előfordul, hogy valami nagyon megtetszik és szeretnék róla pár sort firkantani, vagy hogy felhúzom magam valamin és szeretném kiadni a mérgemet. A legközelebbi ilyen emlékem arról szól, hogy tegnap elmentem a gitáromért. Beugrottam Ákoshoz a próbaterem kulcsért és elszáguldottam a próbateremig. Itt egy rendkívül szimpatikus biztonsági őr közölte, hogy baszódjak meg, valamint, hogy mi a pék faszát akarok én bemenni oda este tízkor. Finoman megemlítettem neki, hogy háromnegyed nyolc van, valamint, hogy csak a gitáromért mennék. Erre mondta, hogy mindig ilyenkor kell jönni és hogy a faszomba. Én erre mondtam magamban, hogy szüljél szögesdrótót te paraszt. Nem igazán értettem, hogy mi volt a kínja, amikor az egyetlen dolga az, hogy kinyissa azt a kurva kaput, meg hogy alaposan megnézze a sport2-n a meccseket és szotyizzon. A múlt évben is beszólt. Akkor is a gitárért mentem és az volt a bűnöm, hogy akkor értem oda, amikor előttem már mások szóltak neki, hogy nyissa ki a kaput. TÖBBSZÖR IS! A pofátlan mai fiatalok, nem tisztelik a kort és a tudást. 

Egyébként eddig nagyon jól alakul az évem. Az első hetem nagyon kínkeservesen telt el, de sajnos és hála Istennek a BKV nevű rehabilitációs központ sztrájkolt majdnem egész múlt héten, így én otthonról építettem a gazdaságot. Azért nem olyan nagyon jó dolog ez, mert sokszor kell az embernek kérdezgetnie a többieket és beszélgetni problémákról, amihez telefonálni, e-mailezni vagy valami IM programmal trécselni nem túl kényelmes azért. 

Viszont remekül haladok a nemdohányzom projekttel. Ma tartok a nyolcadik napnál. Az első pár nap nem volt valami könnyű. Nem is mondanám nehéznek, de nagy segítséget jelentett, hogy nem kellett kimozdulnom és el tudtam foglalni magam. Szépen lassan eltűnt a köhögésem és a közérzetem is egyre jobb. Arról nem is beszélve, hogy a dohányzás okozta bűntudatot és szégyent felváltotta valami hihetetlen öröm és felszabadult magabiztosság. Azért annyira még nem vagyok ám kemény, de minél jobban halad az idő, annál kevesebbet gondolok rá. Valamint annál jobban örülök, hogy nem bagózok. Kimostam a kabátomat is. Ugyan egy hét alatt rárakódik a fehér csuklójára az ún. bkv-mocsok, de majd kimosom megint. Legalább nincs hamutál-szaga. Az meg még jobb, hogy sem a kezemnek, sem a pofámnak nincs olyan illata, mint egy VIII. kerületi rosszabb kricsminek.

A dohányzásról való leszokás magával hozta azonban a rémületet is. Ugyanis mindenki azzal riogatott, hogy meg fogok hízni. Bár amennyit én az ünnepek alatt híztam, annál többet szerintem nem fogok pusztán attól, hogy leszokom. Különben is, az ünnepek előtt abbahagytam a mozgást, most meg kezdem újra. Szombaton voltam kocogni. Felöltöztem, mp3-lejátszó, kesztyű, sapka, melegítő. Kivezettem hihetetlen nagy bátorsággal a Cseke-tóhoz. Kipattantam a kocsiból, aztán usgyi. Legalábbis ezt gondoltam. A kétszázadik méter körül arra lettem figyelmes, hogy már nem az orromon veszem a levegőt és hogy a levegő nem igazán van fagypont felett, így a tüdőgyuszi esélye nő, a térdem teherbírása a karácsonyi szeretet, valamint egy növendékbálnával megegyező súlyom miatt csökken és egyébként is az összes izületem ordítva tiltakozott az embertelen bánásmód miatt. Azonban kőszívű vagyok, mint egy afrikai diktátor és csak végigkínlódtam a távot, de azt az egyet elhatároztam, hogy amíg

a, nincs jóidő

b, a súlyom nem kúszik vissza az értelmezési tartományába

c, nem melegítek be

addig nem futok többet. Megyek apához bicózni. A squasht kibírja a lábam. Hú, már nagyon várom, LengyelBandit meg kell gyaláznom ma. Februártól kocsival járok fel, talán nyerek másfél órát naponta. Csütörtökön meg megyek nyaralni Pannal. Wellnessz. Bár kis szerelmem már azt kérdezte, hogy milyen piát viszünk. Remélem nem az lesz, hogy odamegyünk csütörtök este és vasárnap reggel kelek fel egy halott thai masszőrlány mellett másfél zacskó kokainnal. 

A vége csak vicc volt ám, mert a mamám rákapott az internetre és most tuti okoztam neki másfél óra sápítozásra valót. Nyugi mami, rendes fiú vagyok és szeretlek ám nagyon. Papának meg mondd meg, hogy őt is nagyon. Nagyon! 

Ja és ne nézz sok pornót, mert akkor elfogy a letöltés!

www.youtube.com/watch

 Természetesen az elnöki évértékelő beszédemnek kellene következnie, de most nem az jön. Nem is a soproni koncert leírása. Arról csak annyit, hogy berúgtunk, nem volt nagyon jó, de nem is volt olyan rossz, én élveztem. Előtte a kőszegi Csikar csárdában megittuk az árvák könnyét is. 

A szilveszter jó volt, de nem túl emlékezetes. A legszebb pillanatom talán az volt, amikor valakinek egy ismerőse a feleségével és a kisgyerekével együtt elsétált a szórakozóhely előtt. Marcikánk Mikulásnak öltözve kirohant a gyerekhez és a kezébe nyomott egy fél zacskó chipset. A gyermek teljesen megilletődött a nyilvánvalóan merevrészeg Télapótól és apukája biztatására adott is neki egy cigit. Télapó kedélyesen elszipogta a cigárót, majd harsány gajdászolást követve elvonult. Az  igazi télapó.

Tavaly elég sok minden történt. Mégis évértékelek. Csajozási szempontból meglehetősen szerény évet zártunk a 2008-ashoz képest. Viszont a nyertes egyelőre a kis lakásomban szuszog, szóval mindenképpen pozitívum. Lett egy kocsim. Egy kis lakásom. Megpróbáltam leszokni a cigiről kétszázszor, nem sikerült. Most egész jól haladok. Volt kb. 30-40 koncertünk, némelyik egész jól sikerült. Hazaköltöztem Pestről Tatára. Visszamentem vívni. Most éppen méregtelenítek és fogyókúrázom, mert az ünnepeknek köszönhetően akkora vagyok, mint egy víziló, de akkor is viszonylag rendszeresen sportolok. Eljöttem a munkahelyemről és felvettek egy másikra. 

Azt hiszem minden heppi. Kivéve, hogy a héten egyszerűen nem bírok felkelni és eljutni melóba. Azt hiszem azért a télnek abból a jellegzetességéből, hogy nem látom a napot, picit elegem van. De csak a felkelés rossz ám. Meg, hogy kicsit enervált vagyok a minimál algás táptól, amit eszek. Mondjuk tegnap lefojtottam egy szalonnás rántottával és két almával.

Update: We are all rock stars!

Jó érzés az embernek a barátnője mellett felkelni. Akkor is, ha a feje be van túrva az enyém alá. Csináltak nekem reggelit és letusoltam, megborotválkoztam. Ugyan Panka majdnem felgyújtotta a konyhát, de a reggeli nagyon jólesett. Tiszta ágynemű, összehajtogatott ruhák, csend és békesség fogadott. Annak ellenére, hogy milyen volt az előző két napom.

Vasárnap fél háromkor indultunk. A kocsiban semmi gond nem volt. Mondjuk odafelé volt egy apróbb baj, mert Árpi csoportképet készített és belelépett egy méretes szarba. Ettől nem lett annyira illatos az autó belseje. Személy szerint én csak a megyén kívül kezdtem sörözni. Tomikának odaadtam az üveg vodkát, amivel nem tudom, h mit csinált, de gyanítom, hogy Árpival megitták, mert Szombathelytől még elég messze voltunk, amikor már régen aludt. A koncertünk nagyjából rendben lement, a hely hangzása nem volt az igazi, de azért én élveztem. Ez után csúszott meg a csapat. Karesszal 15 perccel a koncert vége után találkoztam a pultnál. A koncerten teljesen rendben volt. Sajnos a pultnál már nem volt arca. Egy Roland nevű úriemberrel ordított, hogy Forza Roma. Mert hogy Károly Róma drukker, Roland pedig AC Milan. Karesz szerintem azon kívül, hogy ugyanabban az országban vannak, nem sokat tud a két csapatról egyébként. Én sem.

Volt breaktánc, nagyon sok éneklés, zsabó, zsasé. Talán túl hangosan is. Karesszal bementünk pogózni is. Én három másodperc után igyekeztem kifelé, mert valaki annyira vesén vágott, hogy jobbnak láttam távozni. Utoljára azt láttam, hogy tanult kollégám latintáncolni tanítja a pankokat. Aztán a szám után Karcsi is előkerült. Majdnem pityergett és közölte, hogy őt itt nagyon megverték. Ittunk egy kevés égetett szeszt, majd egy kicsit többet, aztán egyszer csak menni kellett a szállásra.

Kirámoltuk selejtes Karcsikát, hűséges sofőrünket, Dagit és a Makovicsot és a két tökivel elindultam, hogy akkor most kocsma. Hívtunk egy taxit. Mondtuk az embernek, hogy kocsmába. Gyerünk kocsis hajts. Aztán kitett minket egy Pizzériában. Fasza. Ha már ott voltunk, a taxis meg rég elment, akkor már bementünk és kértünk inni. Meg enni is. Aztán rájöttünk, hogy az emeleten effektíve egy nájtklub van. Akármit is jelentsen ez. Mert ugye egyikünk sem volt még ilyen helyen. Egyedül csak a Tominál volt pénz. Amíg betömtem a kétezer Ft-os pizza sör kombómat, addig megtárgyaltuk, hogy itt mi most fírfiak leszünk és odamegyünk fel. A kétezer Ft-nak még lesz szerepe, csak azért mondom. Egyre fogyott a pizza és egyre kétségbeesettebben tekintgettünk egymásra, hogy itt most akkor tényleg fel kell menni. És ha felmegyünk, akkor ott mi a fasz lesz? Aztán a pizza után még cigiztünk, majd úgy döntöttem, hogy én mint legidősebb, megyek elöl. Úgy is mint bandavezér, valamint úgy is, mint akinél háromszáz Ft készpénz van. Bankkártya nem.

Feljutottunk a csigalépcsőn. UtraIBOLYA színű fény, tök üres hely, Tiesto, egy pult, egy táncolós, rudas emelvény. A pult előtt egy benga kopasz bőrjakóban, valamint egy rendkívül dekoratív szőke könyvtáros ENSZ nagykövet három darab rózsaszín cipőfűzőbe öltözve. Kértünk három kis Heinekent. Mármint Tomi kért. Leültünk az egyik boxba. Ekkor derült ki, hogy a helyen még három hölgyemény tartózkodik, akik természetesen azonnal odajöttek és meghívatták magukat három viszkikólára. 7500 Ft. Az egyik asszem Edit volt, a másik Ibolya, a harmadiknak nem jegyeztem meg a nevét. Az öltözetük hagyott némi kívánnivalót maga után, nem voltak valami túlöltözve. Ibolyán szintén a háromcipőfűző összeállítás, Editen valami kibaszott magassarkú cipő meg valami apró szoknya és melltartó, a harmadik meglehetősen túlöltözött volt a kb. egy szem magassarkú csizmájával meg a felső, apró bugyi kombinációjával. Azt azért azonnal megmondtam, hogy pénzünk nincs, csak Tominak, aki pókerezik, valamint most vagyunk itt először. Szóval az összes lehetséges lámaságot. Egy darabig beszélgettünk. Árpira rászóltak, hogy nagyon csúnyán beszél. Remélem a helyzet fonákságát érzitek. Árpit leteremtette egy kurva, hogy csúnyán beszél. Egyébiránt az egyik lány egyszer kétszer nem igazán a megfelelően használta a -nák, -nék ragokat, azt meg is kérdeztem tőle, hogy te ugye nem vagy egy Grétsy László. Azonban a kultúrpoén hatása elmaradt. Innentől kezdve ezeket mellőztem is. Egy idő után a lányok felhörpintették a viszkikólát és újabbat igényeltek. Eddigre már Tamás beleszerelmesedett Ibolyába. Ez két három heherészésben, apró beszélgetésben és egy combsimogatásban manifesztálódott. Ekkor mondtam, hogy Hölgyeim, asztalt bontunk. Azonban látom ám, hogy Tamás a pénzét számolgatja és gyülekeznek az aggodalom fellegei a homlokán. Ez pillanatok alatt átcsapott dühbe és gondoltam, hogy ha már ilyen mérges amiatt, hogy menni kell, milyen mérges lehet, hogy mindent neki kell fizetni. Gyorsan elköszöntünk a lányoktól, aztán hívtunk egy autót. A hely előtt Tamás remegő kézzel gyújtott cigarettára és akkor derült ki, hogy nem ránk mérges, hanem hogy nem hozott bankkártyát, ugyanis Ibolya harminc ropiba került volna szobával. Sajnos Tamásnál csak megközelítőleg 28000 Ft volt. Ugye a kibaszott pizza. Bár hazafelé a taxisofőr mondta, hogy nyugi, ő is elkurvázott négy misit. Csak külföldön.

Otthon már nem volt érdekes dolog semmi. Makovicsékra rárugtam volna az ajtót, de a kis ravasz bezárta. Karcsi nem. Meg is kentük a fejét pizzával.Aztán édesdeden aludni tértünk. Az igázán kemény másnapi történetet majd egy kicsit később írom meg, most vissza kell feküdni aludni, jön a nővér az infúziuómmal.
 

Ezúton szeretnék mindenkinek boldog békés karácsonyt kívánni. Az új esztendőre majd koccintunk, előtte még talán találkozunk is valahol. Gabó barátom emilben küldött apró figyelmességét osztanám meg veletek. A képet nem, de képzeljétek el a meditáló Krisztust és hozzá a következő szöveget:

"Mintha azt nem tanítottam volna, hogy vásároljátok szét az agyatokat a születésnapomon..."

Itt az ideje az év végi visszatekintésnek, a kis megnyugvásnak és lassan az újrakezdésnek. Kívánom, hogy nyugodjon meg a kis lelketek, ha háborog, tudjatok mosolyogni a szülőkre, ha szét is basz tőlük az ideg, egyetek bejglit és simogassátok meg a nagypapa hátát. És kurvára örüljetek, mert az élet szép. Néha rossz, idegesítő, kicsinyes és lehangoló, de akkoris csodaszép. Mégis szép.

A modern afro-amerikai zene fejlődése hangjegyekkel érzékeltetve.

A hivatalos T-mobile bejegyzések a Twitteren és a Vodafone válasza rá. 

Még hogy nem üzlet! h1n1

 Péntek 8, Berta? Nem zárom ki, hogy az esetleges evés után én összecsuklom és lefekszem aludni. Vagy akár az is előfordulhat, hogy elindulok valahova az éjszakába. Megenni, aki árva. Ha vagyunk legalább négyen, akkor foglalok asztalt. Irány a festői Port Said!

Voltak hétvégém vendégeim. Kettő darab. Kinyaltam a lakást, bevásároltam, rendet tettem, kikészítettem az ágyneműt, törölközőt és mindent patent rendbe tettem. Utána megittunk egy fél üveg becherovkát és Bazsi egy maradék két-három deci pálinkát és tulajdonképpen teljesen felesleges volt rendet tenni is. Másnap a földről ettük dobozból a pizzát, egymás hegyén-hátán hemperegtünk és nyöszörögtünk. Este pedig elmentünk diszkréten szórakozni. Pulóverben és alsógatyában ébredtem keresztben az ágyon, a nyakamon egy függöny részével, ami nyakörvként volt megkötve. Vasárnapi másnaposkodásban a leghúzósabb az volt, hogy kimentünk megtekinteni a vadludak lefekvését, de amint odaértünk, csikordult egyet a hasam és rohanni kellett haza. Gyorshajtottam is. Inkább a csekk, mint hogy beszarjak. Este feltettem a karácsonyi dekorációmat. Két piros égősor, de más most olyan ünnepi hangulatba kerültem tőle, hogy el is mentem vásárolni. Sajnos indokolatlan mennyiségű szeszesitalt vásároltam. Persze azért, hogy legyen otthon, nem azért, hogy igy azonnal megigyam, de azért biztonságérzetet ad. Meg ha átsétál apukám, amit azért remélem, akkor egy viszkivel csak meg tudjam már kínálni. Vagy jégerrel. Vagy sörrel. Vagy ha hazajön a csajom, akkor hadd igyak már vele egy pezsgőt karácsonykor. Nem? De. Mondjuk ehhez pezsgőspoharat is vennem kellett. Vettem még mindenféle kaját, tehenes tejtartó küblit, serpenyőt. Vágódeszkát is kellett, még szódásszifon kellene. Olyan mennyiségű pénzt fizettem, hogy le sem merem írni. Eddig rekord. Ezen annyira felbuzdultam, hogy hazamentem és vettem egy wellnessz hétvégét is. 

Ja, valami baromállat letörte a hátsó ablaktörlőmet. Kíváncsi vagyok, hogy most ez vicces volt, netán kellett neki valamire, vagy pedig ettől lett nagyon menő. De az biztos, hogy élete legboldogabb pillanata ez legyen.

Egyébként Bazsi kapott kristálynövesztő szettet. Elmondom milyen. Van hozzá só. Ami kristályos. Feloldod vízben. Aztán a víz elpárolog. Aztán kristály lesz belőle. Jó mi? Hát miért nem hagyják ki a vizet, nem? Tartozik hozzá védőszemüveg. Azt nem igazán értettem, hogy miért. Olyan gyorsan nyől a kristály? Kiböki a szemed? Meg van "színpad". Amikor ezt meghallottam, azonnal azt kérdeztem, hogy azon kívül is van valami produkciója a kristálynak, hogy van? Mondjuk Csáth Gézát olvas fel? Na mindegy, ezen a témakörön körülbelül fél órát visítottunk a Bertában. Ja, egyébként vacsorázós iszogatást tervezünk. Szóval kedves barátaim, akit érdekel jelezzen. Ne Árpival ketten kelljen elmennünk már!