Marmint befele. Ez olyan buszkeseggel tolt el, hogy csak na. Ket hete nem rugtam be hetkozben. Sot, a heten nagy erokkel tanultam is, mindenfele dolgokat intezgettem, amellett, hogy dolgozni jartam. Valamint emelett roppant jol is erzem magam. Mondjuk a ma reggel az viszontagsagos volt, mert elvileg be kellett volna jonnom reggel hetre. Mert 11-kor indulnom is kell haza Tatara, hogy 1-kor el tudjak indulni a trogerekkel Pecs csudalatos varosaba, ahol mar vagy harom ember nagyon varja, hogy mi zeneljunk. De lehet, hogy ez csak egy kis koltoi tulzas volt. Szoval reggel egy bacsi a mellettunk levo lakasban ugy gondolta, hogy mindenkeppen kifurja a falat.

Ez nem am olyan rovid muvelet, mint ahogy egyes kis kezdo mesteremberek elkepzelik. Komoly, felelossegteljes munka, amit csakis teljes erobedobassal lehet vegezni. Az idopont kivalasztasa sem mindegy. Ilyenkor november kozepen, amikor a Szaturnusz eltakarja a Kentaur csillagkepbol az alfaCentaurit (azt hiszem egyebkent ezt errol a feltekerol nem is lehet latni), valamint amikor minden varangyosbeka megfeleloen taknyos es be tudunk szerezni, szarvasszeme alol illatmirigy valadekot, csak akkor lehet jol furni. De foleg reggel fel hetkor, ovatosan kikerulve a vizereket. Ez a muvelet szigoruan csak addig tarthat, amig fel nem kel a szomszedunk. A szomszed altalaban bekes joszag. Figyeljuk meg, ahogyan az elso apro furrantasokra felriad, s csipas kis szemevel mergesen nez. Mintha tehetne barmit. Mily mulatsagos is a termeszet eme artatlan teremtmenye. Ha tovabb furunk, s kozben figyeljuk a szomszedot, tovabbi csudas mokaban lehet reszunk. Eloszor is, csinaljunk ugy, mintha abbahagytuk volna. Ekkor picit megnyugszik. S lasd csak hatalmas ugrasat, s megriadasat, mikor ujrakezded. Kacagasod felszantja majd az eget, s foldet. Azonban ezt csak egy hatarig tudjuk jatszani a szomszeddal. Kiveve, ha masnapos. Akkor sokaig el lehet huzni e remek elvezetet. Egyebkent a szomszed felkel es elkezdi napi teendoit. Ekkor mar nem olyan vitzes dolog furni. Tehat hagyjuk abba.

Remelem az a faszfej elfur valami vizvezeteket es atazik a lakasunk. Feltenne a koronat a kovetkezo reggelre :D
Jo utat nekunk es vigyazzunk magunkra! Ti meg klikk ide. Pusszanyussza!

A hétvégém megint érdekesen sikerült. Voltam pénteken Tamáskával kultúráltan szórakozni, amihez később csatlakozott Károly, Panka, Ramcsi, Dida. Igazából teljesen felesleges leírni. Buli nem volt, csak mi hittük azt, hogy van, ennek lett a következménye, hogy Valikám már nem annyira örült, hogy mi is ott vagyunk, ezt állítólag meg is írta az iwiwen, csak nem említett neveket. Este Karcsinál alukáltam, ami megintcsak érdekes volt. Mert Károly nem jött velem haza, csak a kezembe nyomta a kulcsot. Aztán vagy jó 10 percbe telt, mire be tudtam jutni a lépcsőházba, majd újabb öt perc szerencsétlenkedés után a lakásba. Igaz itt nem a kulcs segített, hanem Károly édesanyja, akinek nem volt annyira természetes a mosolya. Mondta, hogy takarodjak a szobámba. Igaz, hogy ez Karcsi szobája, de szerintem az anyukája engem jobban szeret. Éjjel megjött Károly is, de nem nagyon zavart meg az agyhalálban. Reggelre anyukája úgylátszik kiengesztelődött, mert csinált reggelit. Délben lementünk egy sörre a Bojtiba, mert nem voltunk túl jól. Megittunk nyolcat, aztán elindultam haza, hogy akkor én megyek bálba. Tesóm jött értem fél hatra, aztán mire odaértünk Móvárra, addigra bekaptam még két sört, aztán kistestvéremék felöltöztek (nem két perc volt), aztán bál. Remek volt, táncoltam kultúráltan. Meg kevésbé kultúráltan vedeltem, meg ismerkedtem, de nem volt semmi probléma. Másnap volt. Kezdeném azzal, hogy hulla másnapos voltam. Szakadt a hó. Az autón nyári gumik. 100 km-re van az otthon, és akkor Balika vezessen. Egyedül, az autópályán. Majdnem 70-nel mertem menni Győrig, meg egyszer meg kellett állnom, hogy ne aludjak el. A belső sáv tök használhatatlan, a kocsi összevissza csúszkált, nekem meg halálfélelmem volt. Aztán vasárnap meg még vendégségbe mentem mindenhova, de főleg Dióhoz, ahol kiderült, hogy fogytam. Bár, hogy mitől, az nagy kérdés. Jövő héten is mennem kell, mert tetszett a digitális mérleg :D Aztán remekül feljöttünk Pestre és annyira megörültem annak, hogy fogytam, hogy rendeltem pizzát. Reggel meg úgy csodálkoztam, mert nem tudtam enni. Pedig a reggeli nagyon fontos ám. Meg eddig azt hittem, hogy úgy nem tudom elkezdeni a napot. De most kiderült, hogy mégis. Meg az is kiderült ma, hogy a kapros salátaöntetet mégsem szeretem annyira. Azért szeretem, de annyira nem. Most pedig tanulás jön. Meg gyertyagyújtás, hogy a lakásból átsegítse az itt rekedteket oda, ahol lenniük kellene. Mert tűzben az Isten.

Vasárnap este már az új albérletben aludtunk. Hála Istennek a Bandus édesapja felvitt minket kocsival, aztán még segített is pakolászni, mert én nagy okosan azt hittem, hogy át tudunk pakolni kézben. De kicsit eltaktikáztam magam, mert borzalmasan sok cuccunk volt. Amit egy nagy halomban raktunk csak le még este a szoba közepére, aztán belealudtunk a két csudás fekhelybe, immáron egy szobában. Bandussal nem volt semmi gond, még reggel sem, pedig voltak félelmeim, hogy kedves szobatársam hajnali kelése meg fogja zavarni az édes álmaimat. A hét tanulsága egyébként az is, hogy valami teljesen új módszert kell kidolgoznom a telefon elhelyezésére, mert már kifejlődött az a tulajdonságom, hogy úgy tudom lenyomni a telefont, illetve átállítani teljesen elképzelhetetlen időpontokra, hogy közben édesdeden alszom. Ezért majdnem minden nap elkéstem, amit tetézett az új albérlet megkívánta új közlekedés megismerése is. Ez egyébként kedvem szerint való, mert a föld felett lehet menni, ami sokkal, de sokkal jobb, mint a föld alatt. Ott kevesebb a látnivaló azért kicsivel. Egyébként a reggeleim ziláltsága indukálta azt is, hogy a reggelek zömében az általam egyébként sokra tartott első étkezés elmaradt. Pedig az fontos. De kinek van kedve reggel nyugodtan leülni kaját csinálni, mikor fogat mosni alig van időm, mert mondjuk 8:34-kor felébredek és 9-re kellene ott lennem, valamint az út legalább fél óra. Mármint ha elindulok. De ugye a felébredés, az nem farmer, kabát, megfogmosott összeállításban történik. Legalábbis régen volt már ilyen. Olyan kabátos, farmeros cipős már volt, de akkor egyébként is értelmetlen lett volna bármiféle szellemi munka elvégzése. Más kérdés, hogy akkor még nagyon fiatal voltam és bohó és mindenféle olcsó földi, múlandó örömökkel kényeztettem magam. A héten viszont már elértem a lelki bársonyosságom, mert egész héten csak otthon ittam. Mármint egy-egy sört vagy ilyesmit. Azt is csak muszájból. Mert Tamás anélkül nem létezik, ezért minden nap vesz. A héten mosogattam is. Ügyesen. Meg mostunk is. Igazi kis család lettünk, mert tegnap néztünk közösen tévét is. Meg voltunk a héten az IKEA-ban, ami egy remek intézmény, csak egy picit nagy ahhoz, ha az ember konkrétan tudja, hogy mit akar venni, akkor végigkolbászolja az egészet. Mi pedig a céltudatosság eleven szobrai voltunk. Bár inkább én, mert mondjuk Tomi a második részlegnél már fel szerette volna kötni magát és ha tíz perccel tovább maradunk, akkor szinte biztos, hogy úgy kell kicsavarni a kezéből a cigit. Azért ettünk így is IKEA-s hotdogot, meg vettünk IKEA-s sört, amin Mikulás volt és ezen felül büdös. Meg vettünk két legolcsóbb gardróbot, amivel eléggé meg kellett harcolni, egy fiókos szekrényt, amit már könnyebben összeillesztettünk, a fürdőbe ilyen bizbasztartót, Tomikának bögrét, egy kabát és cipőtartó valamit, még valami nemtommit és Boriszt. Borisz fajtájára nézve lábtörlő és halott, aki rálép. Inkább esztétikai funkciója van egyelőre. Bár szerintem méltósága a hónapok múlásával csökkenni fog és még az is lehet, hogy reputációja addig süllyed, hogy egy ködös téli estén majd valaki beletörli a bocskorát. A régi albit lerendeztük, még egy kábelmodemmel tartozunk a UPC-nek, amit remélem bevesznek akkor is, ha beviszem, tekintve, hogy a régi lakkandiba már nem nagyon tudok bejutni kulcshiány végütt. Azt már nem írom le, hogy ma megint felidegesítettem magam a MÁV-on, mert miért pénteken legyen nyitva a 14 pénztárból négy. Úgyis ilyenkor mennek haza a legkevesebben.

A szomorú dolgot a végére hagytam. Tegnap valami baromállat elgázolta a cicámat. Szemtanúk szerint legalább nem szenvedett sokat, mert szarrá trancsírozta. Legalább az útról lehúzhatta volna, de sajnos nem sikerült lassítani, végülis csak egy szaros macska döglött meg. A kutyusom meg most össze-vissza keresi a kertben. R.I.P. Olivér.

Elérkezett végre az a nap az évben, amit mindenki már alig várt. A péntek. Ilyenkor a kocsma lakói már nagyon korán készülődnek az ünnepre. A lelkük is díszbe öltözik, valamint külsőleg is megszépülve, üdén és frissen elindulnak először is a Tulipán presszóba, mondjuk olyan délután négykor, mert otthon lenni uncsi. Mondjuk két napja vártam Ákos hívását, hogy átküldjön a neten valamit, természetesen ez akkor következett be, amikor már Tamással leültünk, hogy akkor elfogyasszuk első söritalunkat. Na most a telefon hatására kicsit belehúztunk, aztán át siettünk Karesz hercegnőhöz, aki még otthon buzerálta a kompjúterét, mert elfelejtkezett az ünnepről mindenféle olyan hülye indokokkal, hogy neki tanulnia kell, meg ilyesmik. Nem is értem. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nemsokára neki kell állnom tanulni az államvizsgára, valamint egy céges vizsgára és lehetséges, hogy fel tudom majd akkor fogni már ezeket a dolgokat. Karesznál is megittunk pát italt, aztán lementünk a Bojtiba, ahol szintén. Nekem itt már komoly gondjaim voltak a mozgáskoordinációval, pedig még nem volt nyolc óra. Kicsit túlünnepeltem magam, azt hiszem. Átsétáltam a Mólóba Gabóékhoz, de sokat nem voltam ott, mert mennem kellett vissza a fesztiválra. Igazából halvány gőzöm nincs mit csináltunk ott négyig. Az a biztos, hogy Ramcsival mi ketten kezdtünk el táncolni. Meg szerintem Dida volt még az első körben. Ami még tuti, hogy fél négy felé még Svenssonnal megittunk egy bechert, mert az jó. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚgy írnék valami részletet, valami vicceset, de valami manó elvitte a fejemből. Helyette berakott egy jó nagy adag fejfájást. Ami ugye rossz. De minek iszik, aki nem bírja?

Már kedd óta itthon ülök. Pontosabban szólva alszom. Amit lehetséges, hogy kis testem valami jutalomféleként értékel, mert ahogy elemzem a visszajelzéseit, nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neki. Gyakorlatilag 10 előtt nem kelek fel, valamint a délután nagy részét alvással töltöm kb. este 6-ig. Olyankor felkelek és kezdődnek a bajok. A szememben levő receptorok roppant ügyesen észlelik, hogy odakünn már setét van. Ennek megfelelően indukálják a "húmostkellelmenninagyonbebaszni" hormon termelését, aminek következtében este 7-ig téblábolok, hogy most jajj, mit csináljak. Szerencsére azért vannak az embernek barátai, hogy segítsék életének nehéz periódusaiban. Kedden este nem kellett sokat győzködnöm egyetlen, drága Tamás barátomat, hogy ugyan megyünk már le a kávéházba, legalább dumálni, mert egyikünk sem bír otthon maradni. Aztán így is tettünk, bár nagy ivászat nem lett a dologból, mert a kb. mi voltunk az egyetlen vendégek, így 9 óra magasságában már indultunk is haza. Azért egy bechert bedobtam, nehogy a Tomi nyerje a hetet. Másnap egész nap szintén aludtam. Este aztán msn-en megkérdeztem titkos favoritomat Pant, hogy nincs -e kedve valamit csinálni este, mert én halálra unom magam és Tomika, valamint Karcsi is gyávának bizonyult. Aztán Pan elvitt a feminista gyűlésükre, ahol nagyon jól éreztem magam és kaptam csudifinom bucit, amit a Ramcsi királylány sütött és mézes vajjal kellett enni. Megettem kettőt, meg vagy 6 jégert, aztán elindultunk a kávéházba, mert menni kellett, mert Ramcsi menni akart nagyon. Megjegyezném, hogy Panka nem sokat evett a buciból, pedig dícsérte. De tényleg nagyon finom volt. A kávéban már nem sokat maradtunk, mert nem volt túl nagy pörgés, de azért pár rövidet még lelöktünk, csak az érzés kedvéért. Meg a Pankát el is kellett volna búcsúztatni, de ez részemről elmaradt, szóval innen is üzenném, hogy vigyázzon Magára ott a messziben, mert ha baja lesz, nyakonvágom.
Tegnap már az egész napom stresszben telt. Ákos ugyanis azt mondta, hogy neki azt mondták, hogy csütörtök este lesz fent az első kevert verzió az új albumból, így már reggel tiszta idegbeteg voltam. Délben mennem kellett a mamámhoz ebédre. Mama ismét halat csinált, de szerencsére volt valami rántott csirke is, így nem maradtam éhen. Bár azt felemlegettem neki, amikor egyik karácsonykor már hetekkel az ünnep előtt mondta, hogy micsoda vacsora lesz és hujujj. Aztán Mestike okosan két napig indiai aszkétát játszott, majd eljött az ünnep és csak hal volt, meg pogácsa. Aztán repestem az örömtől. Mama szerint nem történt ilyen, de szerencsére anyukám megerősített hitemben. Bár a mamának inkább a rövidtávú, kutyacentrikus memóriaközpontjával lehetnek gondok, mert pl. minden gond nélkül megeteti a másfélmázsás disznót ( ő tacskónak hiszi ) az asztal alatt ebédnél, majd mikor valaki számonkéri, addigra elfelejti a történteket. Mondjuk bizonyítani nem lenne nehéz, tekintve, hogy a kutya még rág. Szegény állat olyan istentelen dagadt, hogy alig bír menni. Bár a mama viszi sétálni, de a kutya állítólag csak az állateledelesig hajlandó elmenni. Ami kb. 200 méter. Hm, ki érti ezt? :) Ebéd után kiszaladtam a húgomért az állomásra, akire vagy 25 percet vártam, elvittem ebédelni, aztán futás ki a temetőbe. Kimentünk a papámhoz, de nem voltunk ott túl sokat. Elég disznónak is éreztem magam, hogy jó esetben egy évben egyszer kimegyek öt percre, de valahogy nem igazán érzem attól jobb embernek magam, hogy kint a temetőben gondolok rá. Ha nem gondolok rá, akkor ott sem fogok, ha meg gondolok rá sokat és szeretem és amikor eszembe jut, akkor hiányzik, akkor meg semmit nem változtat ezen az a tény, hogy ott állok -e egy kötömb előtt. Amiről egyébként valami faszfejállat már le akarta feszegetni színásfhémnek a betűket, de remélem megveri az Isten ezért, nem érdekel, hogy a szemet szemért már nincs divatban. Szóval gyújtottunk a papának gyertyát, meg magunknak egy-egy cigit a hugival, amiért az öreg tuti eltörné a kezünket, de valószínűleg így is csak fejcsóval egy kockás takaró alatt oldalt fekve, morog magában fél órát, majd fülhallgatóval megnéz valami német szinkronos westernfilmet, amiből ugyan egy szót sem ért, de azért szépen fordítja magának. Dédimamámnál nem voltam, mert mire felébredtem a délutáni mesterséges kómámból, addigra baromi hideg lett és sötét is és szégyen ide, szégyen oda, egyedül tuti nem találtam volna meg a temetőben. Legutoljára nem is egyedül voltam, akkor is vagy fél órát bolyongtunk. Viszont, hogy besötétedett, az már azt jelentette, hogy mindjárt este lesz, amikor is beteljesülhet a nagy várakozásom. Közben figyelmeztettek, hogy ne várjak nagyon, mert csalódni fogok, de azért picit vártam. Persze hiába, szóval most még mindig várok.
Este még átjött Tamás 10 óra felé, mert szomjas volt, aztán lelöktünk egy üveg bort a teraszon, meg mindenféle komoly dolgokról volt szó, néha én is meglepődöm, hogy normálisak vagyunk, de azért ezt jó tudni. Aztán Frodó hazament olyan 11 felé, Samu pedig bejött msn-ezni, meg filmet nézni.
Utólag írnám ide, ami már egy hete nekem meghatározó valami. Íme:

Az előbb voltam kint a teraszon cigarettázni. Nincs még hat óra. Sötét van. Télszag van. Édesapám csodás kazánja finoman cizellálja az eljövendő telet ígérő hideg idő illatát. Tele az udvar falevéllel. Valamint nincs itthon senki. Az egész napomat alvással töltöttem eddig. De azt hiszem visszafekszem, mert képtelenség elviselni magamat egyedül. Még gitározni sincs kedvem. Bár ez a téma most különösen bosszant, mert most per pillanat nagyon nem tartom magam semennyire ebből a szempontból. Roppant idegesítő.
Ráadásul a hugom kibaszott nyula elrágta a hajnyíró gépnek a vezetékét, ami azt eredményezi, hogy a már bozótvágóval sem vágható borostámtól illetve kalózkapitányos szakállamtól ma sem tudok megszabadulni. Remek.

Rajottem, hogy mit kellett volna mondanom annak a konyvtarasneniszemuveget viselo, rendkivul pedans arcu holgynek, aki elhozta a vagy 10 eves kislanyat notenksz koncertre a multkor penteken es ramszolt, hogy ne dohanyozzak, mert bizony mindenki egeszseget veszelyeztetem es menjek ki, de most. Ugye a cimet. Az a baj, hogy ahogy en nezegetem ezt a masik nemzedeket, sok jot nem josolok magamnak sem. En ha konyvtarasnenis szemuvegem lesz majd, akkor sem merek majd szolni. Tisztelet a kivetelnek.

Most értem haza a stúdióból. Három napja szeletelt tartós kenyér, gyorsétterem, valamint a sör rendkívül egészséges és tápláló kúráján éltünk. Végeztünk a felvételekkel, a három nap alatt aludtam összesen kb. 10 órát. Abból majdnem ötöt a földön a stúdióban egy hálózsákban. Jó kényelmes volt. Viszont. Azt hittem, hogy milyen boldog leszek, hogy befejezzük, de elszontyolodtam. Bár egyébként sem vagyok tól vidám mostanában. Olyan, mintha minden mosolyom erőltetett lenne. Mint a beteg embernek. Aki tudja, hogy már nem fog soha felkelni. Mikor jönnek a barátok és bíztatják, hogy minden rendben lesz és mosolyognak. És ő is mosolyog. "Igen, minden szép és jó lesz." Szerintem valami hasonló a mosolyom most. Elfáradtam. Haza akarok menni. Haza.

Megirom most, mert elfelejtem.
Hogy a fenebe lehet minden reggel furodni? Nem tusolni, furodni. Felkelni es 20 percen keresztul pancsolni. Most vagy az tortenik minden reggel, hogy en vagyok felalomban es csak en erzekelem hosszu idonek azt, amig a lakotarsam furdik, vagy tenyleg ugy van. Ehhez hozza kell tenni, hogy a furdon keresztul lehet kimenni a szobambol, valamint, hogy minden egyes hangot hallok. Illetve, hogy en nem fel nyolcra mennek dolgozni, hanem kb. addig szeretnek aludni. Mondjuk jo hulye vagyok en is, mert estenkent altalaban elhiszem, hogy fel fogok tudni kelni 6-kor es akkor 7-kor mar vidaman kopacsolnek idebent a billentyuzeten.
Amikor tenyleg felkeltem, megettem a tegnap rendelt kaja maradekat, illetve aztan a felet kidobtam, mert az nem fitnessz. Meg szar ize is volt mar. Ittam egy bogre teat. Na ezt nem kellett volna. Gondolom egy konnyed hat napos ivas is hozzajarul ahhoz, hogy ha kutya lennek sok fuvet kellene ennem. Igy meg valami agyonreklamozott joghurtot, de az biztos, hogy a tea reggel, hidegen nem tartozik bele az ajanlott dolgokba. Majd talan ket het mulva.  Egeszen a Keleti palyaudvarig pislogtam egyre surubben, aztan ott leszallas, rohanas. Olyan gondolatok jutottak eszembe, hogy hogyan fogom kibirni internet nelkul, ha baj lesz es el kell koltoznom valami vilagvege faluba, ahol senki nem ismer. Kierek a felszinre, megpillantom az elso intezmenyt, amire szuksegem volt, berohanok, szaz fityfiritty. Bent ul egy 30 kilos no, szemuvegben, olyan szigorral a szajan, mintha a vatikani leveltarban eppen most kapott volna rajta, hogy a tiltott reszleg fele osonok. A hely egy szoval. Undorito. Ugy ugy rontottam be, mint ahogy Zrinyi ki. Mondjuk arany nem volt nalam, de embert olni tudtam volna. Erre baszki korbenezek. Es lett jujj. Mert negy ajto. Ketto beszigszalagozva. Egyben egy ember nyog. A negyedikre szigoru Times New Aluljaros bold betutipussal, 100-as betumerettel szigoruan felvesve, hogy "szemelyzeti wc". Ahogy ott tiprodtam, bejott az oreg holgy es elkezd kiabalni, hogy "mit forgolodik itt, gyorsan befele, csak ugy kattog a szamlalo". Mert valami szamlalo volt az ajtonal es beleert a hadzsizsakom. Tobbszor. Felkialtasaval parhuzamosan lokott be a wc-be, ami nem volt tiszta, hanem mocskos. Valamint nem lehetett becsukni az ajtot. Nem reszleteznem, de nem kivanom az ellensegeimnek sem.

Muszáj megírnom azt, hogy ma a Déli pályaudvarra jöttem egy személyvonattal és nagyon tetszett. De csak azért, mert mindig szapulom a MÁV-ot. Tatabányáig elmentünk a csodás konstans 15 percet késő gyorsvonattal. Induláskor annyira káromkodtam, mint az állat. Esett az eső, elkéstem, melegem volt, késett mégis a vonat. Undorító az állomás. Például hogyan lehetséges az, hogy a kb. 10 éve épített acélból és üvegből álló, elvileg rozsdagátlós festékkel lekent kis váróbizbasz szétrohadt már, valamint hiányzik a fele, mert annyira szétesett. Koszlott a váróterem, az ilyen szarháziak, mint én eldobálják a cigicsikket. De majd odafigyelek. Viszont azt sem értem, hogy ha a vonat állandóan késik (gondolom most az eső miatt), akkor mi a mókus #šsł¨$ß kurva anyjáért nem írják 15 perccel későbbre. Na, de a dícséretek. A vonat, amivel jöttünk, annyira nagyon szipcsiszupcsi volt, hogy teljesen nagyon megtetszett. Tiszta, van hely, kényelmes, pontos, halk, mint az állat. Ennyi. De azért nagyon tetszett ám.
Még az állomáson rámköszönt egy hölgy, de nagyon szemrehányóan. Tényleg nem ugrott be, bocsi. Most meg már ideértem a lassan múltidővé váló albérletbe, ahol a héten gipszelni is fogunk, meg mindenféle takarítós projektet elvégezni. Rendeltem kaját, mivel ha iszom, elfelejtek enni. Illetve, ha eszem, akkor kibüfcsizem. Ha nem büfcsizem ki, akkor meg másnap egész nap nem eszem. Aztán így kicsit most éhes vagyok.
Júj. Ákoskával találkoztam tegnap olyan 6 óra felé. Elvitte a hugomnak a slusszkulcsot, amit okosan a zsebemben hagytam. Hozzáteszem azért, mert nem akart vezetni. Aztán Ákoska volt olyan kedves, hogy elvitte neki. Mégsem mehetek el, ha már elkezdtem inni, nem? :) Aztán végülis mondta, hogy elintéz pár dolgot, aztán jön mulatni. Mondom mit intézett el. Magát. Átment a Dagadthoz beszélgetni. A beszélgetés fél liter vodkát jelent Ákosnak. Aztán mikor befejezték a beszélgetést, Ákos átment Gertrudiszhoz, hogy akkor ott legyen. Aztán arra ébredt, hogy szépen összehányta a kanapét. Gondolom más ott a levegő, mint otthon, mert otthon állítólag felébred mindig.
Lehet, hogy mivel innentől nem fogok nagyon inni és nem lesz miről írnom, megírok régi dolgokat :D Abban nem lesz köszönet. Nem csak ilyen ímmel-ámmal ment akkor még a bulizás. Ilyen lagymatagon. Hiába nna. Öreg vagyok már.

Hétfő. Kávéház. Reccs. Mindenféle pletykákon agyam felbaszása. A többiek rendkívül kerdvesen megvásárolták nekem a Becherovka készletet. Reccs. Reccs. Reccs.Valamikor éjjel elment az áram és a Vali nem adott italt. Emiatt mérgesek lettünk és elmentünk a mozi fölé, ahol adtak és megvert egy lány darts-ban. Utálok veszíteni. Mondjuk precíziós készségeimet az erkölcseimmel együtt hagytam el valamikor hat napja.

Most még tartozom egy péntekkel, egy szombattal meg egy vasárnappal. Nem fogom bő lére ereszteni, mert sokkal hamarabb kellett volna leírnom ahhoz, hogy sokkal több tartalom legyen benne. Mostanra elszálltak az emlékek. Tamástól megtudtam pár dolgot, de aztán azokból építkezem. Inkább én is csak címszavakban. Aztán hátha eszembe jut több közben. Ja, meg volt csütörtök is. Akkor például egy vödör vodkát ittunk meg még délután, aztán a Morrisons 2-ben őrjöngtem hajnalig. De nem én voltam a legrosszabb, hanem a Stukker, aki rossz volt. Mert állítólag lányokat fogdosott, meg félmeztelenül rohangált. Csodálom, hogy nem baszták ki a kidobók. A másik vezér a LengyelBandus volt, aki eljött éjfélig kicsit szórakozni, majd hajnali három órakor még kötelező jelleggel tequiláztatta a népet. Aztán reggel meg ugye öltöny, nyakkendő és irány a meló. Nekem is az kellett volna, de sajnos nem. Szégyellem is magam, hogy nem tudtam növelni a GDP-t, meg így egy kelés lettem a társadalom seggén, de mivel pénteken is bebombáztunk, ezért annyira nem sírtam fel álmomban ez miatt. Pénteken a Tomival 3 másodperc alatt rendeztünk be egy kocsmát a vonat egyik fülkéjében, ahol még velünk volt a szegediPeti, meg a Toleráns Ákos, aki a vadidegen vele szemben ülő hölgynek gondolkozás nélkül fújta a pofájába a füstöt. Én azon csodálkoztam, hogy nem fingott :D
Este koncerteztünk is a Nótenksz zenekarral, próbáltam barcsizni, de már annyira be voltam baszcsizva koncert előtt, hogy elég rosszul ment. Azért a Gabinak kértem aláírást, aminek nagyon örült. Minket kb. tízen tekintettek meg, de mi őket ezért nagyon tiszteljük. A Makovics meg felrúgott egy sört a színpadon, szóval tocsogott az egész. A Pista azt hitte, hogy nem mi voltunk, pedig de. De pszt. Sajnos egy tálca dobozos Holstent kaptunk, amit lelkesen megittunk. Egyetlen dolgot hagytunk ki a számításból, hogy romlott volt. Aztán ezért is volt, hogy mindenki beokádott tőle. Kivéve a gyengéket. Az éjjel folyamán még nagyonrészeg Lackó szájából megettem egy már megrágott melegszendvicset fogadásból. Kaptam egy sört, meg egy nagy unimukkot.
Szombaton halálra rövideztük magunkat. Meg voltunk valami koncerten is. De igazából a rövidezésen volt a hangsúly. Tamáska idegből ivott. Kb. egy köbméter égetett szeszt.
Majd a szombatot befejezem, de most innom kell egy kávét, mert összeesem.
Valamint annyit hadd mondjak, hogy a két végén égetjük, baszunk mi rá. Illetve, amin tegnap előtt visítottam. Két videjó.

Ami a terveimet illeti a közeljövőre nézve, most rendberakom a kezem, mert kicsit álmosak még az ujjaim és nem mennek a dolgok a lanton, aztán megiszok két sört Tamásnál. Ezt Tamás még nem tudja. Este pedig szabadon eresztem azt az állatot, akit nagyon nehezen tudok csak kitötni hétköznap. Konkrétan magamat, ha nem lenne világos. Tegnap például megint megszökött. A büdös dög, egyszer úgy megverem nadrágszíjjal, hogy beledöglik. Vagy ma megbüntetem egy nagyobb adag unikummal. Hadd szenvedjen holnap a rohadék.

Voltam ma ismét dolgozni. Olyan nagy megelégedettséggel töltött el a tudat, hogy már 7 után picivel ismét ott voltam, hogy nekiálltam dolgozni, amúgy igazán. Aztán a lelkesedésem olyan fél 10 tájékán picit lelohadt, de ebéd után megint felhorgadtam és csudásan véghez vittem mindenféle tervet, amit magamnak felvéstem a fehér táblánkra, a csipcsupcsudás filceinkkel.Igazából persze nem erről szerettem volna írni. Vagyis erről is.
Voltam ma az Árkád üzletházban, aholis sapkát szerettem volna venni, meg egy nagyon régi barátommal találkozni picinyt. Aztán sajnos a sapkavásárlás kimaradt, mivel az összes sapka, amit felpróbáltam úgy állt rajtam, mintha az orbitális fejemet lenyalta volna valami az orbitálissal öszve nem mérhető nagyságrendű űrtehén. Szóval nincs sapka. Ami, már csak azért is sajnálatos, mert mivel reggel szoktam hajat mosni, valószínűleg agyhártyagyulladást fogok kapni. Aki ismeri fateromat az ezt tuti komolyan veszi. Aki meg nem ismeri, annak elmondanám, hogy mikor megmosom az arcom és az egyébként vagy 3 cm-nél nem hosszabb frufrum vizes lesz, már akkor agyhártyagyulladást kiált, pedig ugye nem is. Hát, Istenem félt. Ez legyen a legnagyobb bajom, hogy szülőatyám félt az élet nehézségeitől. Úgy, de úgy szeretem, csak ezt sosem lehet neki elmondani, mert egy kicsit olyan kényelmetlen.
Van az úgy az életben, hogy valakit mindennél jobban szeretsz, mégsem tudod elmondani neki, meg még érzékeltetni sem vele. Pedig nagyon szeretnéd, csak éppen nem alkalmas rá az idő. Vagy annyira szereted, hogy feltételezed, hogy Ő is szeret, annyira, hogy ha most megbántod, akkor nem fog haragudni, hiszen Te tudod, mennyire szeret. Ez most zavaros? Szerintem nem.
Majd mindjárt lelkizek tovább, csak előbb leírnám tárgyilagosan is, hogy mi történt ma. Voltam szóval az Árkádban, aztán hazajöttem (vettem egy Hugh Laurie könyvet) aztán még hazaérkezésem előtt szembejött velem a CBA és megkérdezte, hogy "Balika, nem vennél egy üveg rozét?" Balika szeretett volna venni ilyen italt, de sajnos a csalfa CBA-ban nem tartottak rozét az én árkategóriámban, tehát vásároltam egy üveg Cserszegi fűszerest a hírhedt keceli bortermő vidékről. Aztán a keceli indukált egy folyamatot, ami sms írásban teljesedett ki, így hát nyolc előtt megjelent Tamás egy üveg száraz vörössel, ami szódával egész harmonikus ízvilágot alkotott. A két üveg hegyleve katalizálta azt a folyamatot, hogy mi mégis menjünk el a Pánikhangulat zenekar koncertjére, ami a Jászai Mari térnél folyt 8-9-től. Tomikával 9-re értünk oda, természetesen a zenekar addigra kipakolt és lezártnak tekintette a bulit, de azért bementünk, mert volt még egy zenekar, aki a nap, ami a mai utáni után jön nevet viselték. Holnapután na. Szóval ez a Tegnapután zenekar nekem tetszett ám, főleg a dobos, aki nagyon ügyes volt, majdnem annyira, mint a multimilliomos jazzdobos, de azért nem annyira jól, mint szerelmem (a más villogány), azaz a Mákovec. Jaj, azt már nem is írtam le, de nem tudom, hogyan jutott eszembe, hogy anyukám valami új mosóport vett. Ez annyiban befolyásolta csak az életemet, hogy bementem vasárnap ledőlni abba a szobába, ahol kiteregetett és az új mosóporral mosott ruhák illata eszembe juttatott valakit. Aztán ez olyan jó érzés volt, hogy ez után ott henteregtem sokáig. Persze nem csak a jó érzés végütt, hanem azért is, mert majdnem behánytam.
Szóval a lelkizés.
Már nem tudom, mit akartam. Ti csinálnátok olyat, amiről nem tudjátok hova vezet, de sosem akarjátok megbánni, hogy még csak meg sem próbáltátok? Úgy érzem magam, mint egy 16 éves. És ez jó. Csak kicsit többet iszom.

Öcsém, olyan gitárhangzást csináltam a kis kütyümön, majdnem magam alá pisiltem. Megpróbálom elmagyarázni, mintha egy disznóvágáson mutatnám, hogy hogyan kell a malac farkát. Naszóval. Veszöl egy megfelelő erősítőmedellt. Ez jelen esetben egy Soldano. Lekapod róla iziben a kurva sok torzítást, meg óverdrájvot, mert attól lesz dzsidzsi hangja. Namármost nekünk ugye nem az köll. Le kell egy kicsit nyesni belőle, attól majd csattanik akkorát a hangok eleje, hogy beszarsz. Zengetőt minimálisra, nem a Rojálalberthólban vagyunk ugye. Meg szarul is szól. Aztán most jön a trükk. Hangfalmodellnek egy 4x12-es Marshall láda. Valamint a legfontosabb. Ugye sokszor hallani olyan gitárhangzást, mintha egy fésűn selyempapírral valaki ciceregne. Hát az azért van édes fijam, mert kitekerik a mélyet, meg a magasat, meg fel a torzítást. Pedig a gitár közepet szól idesöcsém. Szóval aztat köll feltornázni picinyt.
Ennek alternatív változata lenne ugye, hogy fogok egy JCM Marshall csöves fejet, meg egy Les Paul Custom gitárt meg egy kábelt, összedugom és olyat szól, hogy leesik a fejem. Csak hát szegény ember kézzel nőz.
Annak okait azért kutathatnánk, hogy mindezt miért írtam le, de valamire tuti jó lesz. Viszont a héten már kétszer is voltam futni. Ekkora fitnesszbajnok vagyok. Valamint már kedd este van és még egyszer sem basztam be. Azt hiszem meggyógyultam. Mesti vagyok, két napja tiszta. Voltam ma dolgozni is. Hát nem miattam dübörög a magyar gazdaság, az tuti. De legalabb bent voltam 7 óra után. Ettől aztán úgy éreztem, hogy már mindent kihoztam a napból, amit csak lehet és roppant elégedetten pislogtam körbe-körbe egészen 3-ig, amikor is megszöktem.
Rettegek a csütörtöktől. Akkor fog rombadőlni az összes kis tervem, meg az egész fitnesszprogramom. Albibúcsúztató, globális buli lesz. Ha eddig nem csináltunk kárt és volt is remény arra, hogy visszakapjuk a kauciót, most végleg könnyes búcsút veszünk ennek a lehetőségétől is. Elvileg jön Balázs barátom is, aki már nagyon felnőtt és már nem tud annyit inni, mint régen, ennek szellemében utolsó nagy veszprémi bulink alkalmával csoda, hogy nem estem benne pofára, mikor mentem haza, mert az előszobában aludt arcon. Úgy kellett a szőnyeggel együtt behúzni a nagyszobába. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy milyen volt, amikor még bírt inni és szokott is. De hát mind felnövünk egyszer nem? Nekem is lassan könnyes búcsút kell vennem a barátaimtől is, aztán rámenni a karrierre, a családalapításra, meg a nagy Volvóra. Vagy mondjam, hogy nem növök fel sosem? Olyat lehetne? Majd anyukám eldönti :D

oldalról. Ha egy kis lépésben segiteni szeretnétek ezen a halodó sárgolyón és sokat interneteztek, akkor használjátok ezt a Google helyett. Gyakorlatilag és technikailag is ugyanaz, ugyanaz a keresőmotor van mögötte, csak ez fekete háttérrel dolgozik. Igy minden egyes letöltésnél megspórolunk egy kevés energiát. Ugye a fekete pixelek kirajzolásához kevesebb energiát fogyaszt a monitor. Jó internetezést és köszi.

A Volt egy barátom fesztivál első napja. Igazából nem is fogok leirni semmit. Voltunk a Kulacsban, szegény Tamást kiosztottuk, de nagyon. Közben berúgtunk, ittunk helyi alattomost (erőspistával), aztán Kávéház. Fogalmam sincs, itt mi történt. Szombaton nagyon fájt minden. Délelőtt autókáznom kellett, venni két üveg jégert. Sajnos az egész tetves városban nem lehetett kapni. Ezek mindent megisznak. Vettem inkább két üveg Ballantines-t. Voltam Karcsikánál dohányolni, meg délután alukáltam kicsinyt az osztálytalálkozó előtt. Fél ötre mentem oda. Vacsiztunk, meg ittunk sokat, később a kávéban. De feleslegesen, mert vasárnap este 7-ig rókáztam. Szerintem elkaptam valami titkos afrikai kórt. Kizárt, hogy a fél köbméter unikumtól lett volna valami bajom. Bár vasárnap meg szülinapoztunk, aztán okosan megittam még két sört, meg egy behert, hogy attól hátha jobb lesz. Nem lett. Igazából egész hétvégén azt vártam, hogy mehessünk hétfőn stúdióba, de mégsem megyünk. Legalábbis most úgy néz ki. Még nem tudom, hogy mondom meg a barátaimnak, hogy én bizony csütörtökön nem szeretnék berúgni. Lehúz a dudva, meg a muhar.

Namármost az vagyok én.

Szerda este annyira, de annyira csábítottak inni, de úgy döntöttem, hogy otthon maradok. Mondom mit sikerült véghez vinnem.
Volt két négyperegyes gitározás, 3 üveg msn valamint egy fél deci doktorháusz. Ezektől aztán annyira bekábultam, hogy lefeküdtem aludni, hogy az majd jó lesz. Természetesen csütörtök reggel megint előadtam a magánszámomat az ébredéssel. Ezzel a sanda szemű nősténydémonnal kell csatáznom minden reggel és sosem nyerek. Így hát tökéletesen érthető, hogy ismét elkéstem a bányából, ahol szerencsére sújtólég volt, így nem vittem túlzásba a külszíni fejtést. (Szerintem ott ugye ilyen nincsen, de ezt csak most vettem észre. Mármint sújtólég nincsen) Csütörtök este meginogni látszott a fény gyermeke státuszom, mert Tomika barátom elhívott a Dózsába, hogy megiszunk pár sört. Mondom csudás. Ha megiszok két sört, attól még nem fog összedőlni a világ, sem pedig a legendás fitnesszprogramom. Négy sör és három alattomos becenevű rövidital után indultam haza, mert megrettentem a lehetőségektől. Aztán most mondta a Tomi, hogy jó nagy geci vagyok, mert pont én jöttem volna a körben. Bár távozásom okaként nem ezt jelölném meg, de ha legközelebb megyek, akkor biztos én fizetek. Az alattomos egyébként fél vodka, tabasco szósszal, meg málnaszörppel, egyéb helyeken Red October néven ismert lehet. Én még sosem hallottam, de ez csak azért van mert kizárólag a sörtequilaunikum szentháromságban hiszek. Azt még megemlíteném, hogy a sittes pultoshölgy olyan előzékeny, ahogy egy ilyen úri helyen elvárható. Az egyik alkalommal, amikor fizettem x száz forint és még 10 forint volt az összeg. Erre megkérdeztem a hölgyet, hogy ugyanmár adjak -é 10 kincset, mert akkor biztos könnyebben tud visszaadni. Udvarisan odaböfögte nekem, hogy 'aggyá'. Erre előkotortam a bukszámból két darab ötforintos, ami ugye pont tíz forint. A börtöntöltelék, túlsúlyos matróna erre előzékenyen közölte, hogy "Az nem köll. ". Aztán adtam egy huszast, remélem a koszovói menekültekre költi ez a kedves ember.
Mivel roppant korán hazasuhantam, ezért fel tudtam kelni reggel. Jessz. Mármint időben.
Bánya, aztán haza. Most már nem írom le mennyire húztam fel magam a Keletiben, mert felesleges erre leütést pazarolni, de egyszerűen nevetséges, ami utasszállítás illetve szolgáltatás címén ott folyik. Tízezer ember, nemzetközi vasútállomás. Négy pénztár nyitva, a négyből egy jegyautómata üzemel. Ráadásul az összes köcsög ilyenkor akar IC pótjegyet venni három hónapra előre, ablak mellé, nemdohányzó, de úgy, hogy Balatonmackófelsőnél el tudja érni a Fehér fóka expresszt és arra is kérne egy menetirányban álló ülésbe, nemdohányzó ablakmelletti pótjegyet, meg egy 90%-at a látássérült kengurujának, de azt csak Oposszumfalváig, mert ott a nagynénje levenné a vonatról. És még nekiáll kérdezősködni, hogy Birkaházától mikor van csatlakozás Kapafalvára. Szomba.
A vonaton már annyira szétvetés előtt álltam az energiáimmal, hogy csak nnna. Szó szerint álltam, mert ülőhely ugye nyista. Most meg elmegyek mindjárt szórakozni. De nem ám kocsival. Elvesztettünk ma egy barátot, viszont kaptunk egy unokaöcsit. Megünnepeljük mind a kettőt. Ha túlélem, holnap megírom.

A fény gyermekét meg beraktam a fiókba, ne is lássa, mi folyik itt. Gyöngyösőőőn.

Ezen leirásban megtudhatjuk, hogy a pokol csábitó ördögei hogy néznek ki, hogyan lehet őket felismerni és hogyan tudunk ellenük védekezni.
A legfontosabb, hogy felismerjük a sátánt. Két alördög emlitessék most itt meg.
Ne képzeljük ám, hogy a csábitás ördögi teremtményei valamely szép asszonyi testben lakoznak, hanem pedig jóbarátokéban és felebarátokéban.

A csábitás első ördöge: Tamasus

Emberi formájában kedves, vékony fiatalembernek látszik. Harsány nevetése, állandó hunsut mosolygása megtéveszt bármely földi halandót. Erről még nehéz lehetne felismerni, hiszen könnyedén mondhatnók, hogy lám, a szomszédom Jákob is vidám férfi, mégsem ő Tamasus. Pediglen könnyedén előfordulhat, hogy egy reggelen felkelve Jákob testét megszállja Tamasus és mire Jákob észbekap, már a Dózsa kocsmában fröccsözik és pókerezik. Ekkor kezdi el Tamasus kifejteni legkártékonyabb hatását. Legmocskosb és legaljasb pokolbéli kedvtelése, hogy nem is az őt hordozó testet teszi főleg egyenlővé az Úr sivatagjaival, hanem a test barátaiéit. Tamasus ekkoron megszállva Jákobot, veszi Jákob mobiltelefonját és Jákob barátit is odarendelé. Akkoron teljesül be pokolbéli terve, mert Jákob barátit is magával rántja az ördög bibliája, valamint a tisztátalan alkoholizmus, bűzölgő, mély mocsara. Vigyázzunk tehát feleim! Tamasus nagyon veszélyes és nagyon nehezen felismerhető. Vigyázó szemetek barátitokra vessétek. S ha látjátok, hogy megszállta őket Tamasus egy röviditalnál többet ne igyatok vele, valamint vigyétek a városkapu elé, ott köveztessék meg.

A csábitás második ördöge: Karesianus
Karesianus sokkal veszélyesebb, mint Tamasus, mert nehezebb felismerni. A Tamasus által megszállt lélek bevalottan bünős dolgokat cselekszik, azonban a Karesianus egy jóbarát álszent köpenyét húzza magára, s alóla rángatja drótokon áldozatát. Nem is tudni sokat róla, csak annyit, hogy arrol lehet felismerni, hogy mivel nagyon rendszerető, ezért aztán az általa megszállt szerencsétlen flótás rendkivül sokat tisztálkodik, még a biblia által előirtnál is többet. Ezen kivül Karesianus rendkivóüli ital elleni állóképességgel ajándékozza meg áldozatát. Talán innen is lehet felismerni. Biztosak azonban csak akkor lehetünk a dolgunkban, ha unikumot viszünk neki és csak fintorogva issza  meg ezen nemes italt. Karesianus nem szereti.

Védekezzünk ellenük testvéreim. Ahogy a biblia is mondja.

"S kapcsoljátok ki celluláris telefonjaitokat, valamint az msn-t is felebarátaim, mert bizony a kisértés nagy lesz és mi gyengék vagyunk. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy adjon elég erőt, s tartsa távol tőlünk ezen ártó szellemeket. Felebarátainktól is persze. Zsir" Mesti könyve 43.11.

Lécci Tomi, nem mondom meg a vének tanácsának! Csak egy héten ne 5 buliba kelljen mennem. Elkárhozom. Karcsi kérlek. Tudom, hogy nem hatódtok meg könyörgésemen ti kis genyák! :D
De legalább legyen lelkiismeret furdalásotok.

Imadok szenvedni. Ezt mar megfigyeltem magamon. Ugye, mint a mazochista. Ha rossz, akkor jo. Ha jo, akkor rossz. Tehat jo. Bar a fene akar igazabol szenvedni. Ma egyebkent olyan csudaszep nap van, hogy, aki csak teheti setaljon egyet, mert meg ebben a koszos varosban is talan egy picit setalni jo. Persze ne valamelyik koruton.
Ma mar hivott a Tomika italt inni. Kemenyen ellenallok. Olyan poroszos fegyelmet tanusitottam, hogy az mar csuda. Elhataroztam, hogy a blogot is atalakitom wellnessz eletmodos tanacsados blogga. Ha meg nekem megsem sikerul, akkor legalabb azt elolvashatjatok, hogy mit ne csinaljatok, ha sokaig akartok elni.
Par tanacsom eloljaroban. (Zarojelben John Milton megjegyzesei)

1. Nincs dohanyzas, a dohanyzas rossz. Budos lesz a pofatok es a ruhatok es nagyon sokba kerul. (30%-kal lazabb leszel es minden baratod dohanyzik)
   
2. Keressetek uj baratokat, mert az osszes mostani alkoholista. (ilyen nagyokat meg sosem nevettel, mint Veluk es mindig szamithatsz rajuk a kocsman kivul is)
   
3. Keressetek uj hobbit, mondjuk kezdjetek korongozni. (miert nem rogton passziansz? ulhetsz otthon tok egyedul 80 eves korodban is, mert ugye megered)
   
4. Szokjatok ra a sportra, mert az meg egeszseges es meg uj barataitok is lehet, hogy lesznek (csak elfaradsz es nem jut idod sokkal menobb dolgokra, egyetlen baratod sem sportol, ki fognak nezni)
5. Zabaljatok sok zoldseget, meg ne igyatok szensavasat, meg okosan egyetek. (meg azt a kis oromot is elvenned magadtol, hogy neha bekapj egy pizzat, vagy este 10-kor egy kis csokit?)
   
6. Valtozz meg, legyel kedves es oszinte. (Legyel balek, at fog rajtad taposni a vilag)

Ezekbol kellene valami elfogadhato uj vilagkepet gyurnom. Hogy a kecske is jollakjon, meg a kaposzta is. Bar a kaposztat csak nyersen eszem meg, szoval elvileg megeheti a kecske, aztan azt meg felkoncolni aztan megsutni a sajat zsirjaban... Hmm. Szoval valamin legalabb gondolkozom. Ha valaki esetleg asvanyvizes uveggel lat pentek este, ne basszon le nagyon, hatraltatna a fejlodesemet. Koszonom.

Természetesen nem biztos. Körülbelül úgy érzem magam, mintha a belső szerveimen átment volna egy úthenger. Aztán öntött volna a sebekre sós citromlevet. Szóval annyira nem jól. Azért megpróbálom értelmesen leírni, hogy mi hogyan történt a hétvégén. A Nyomorult Ringyó Fesztivál 2007 napjain.
A péntek erősen kezdődött, mert mire odaértem a Diákpresszóba olyan 7 óra felé, addigra Levi, Tomika és Karcsi már nagy erőkkel italokat ittak. Tomika és Levi kártyáztak is, de mivel Levi folyamatosan vesztett ezért kiderült, hogy tulajdonképpen a játék szar. Meg a nyerőgép is, mert az sem adott pénzt Leventének. Gyorsan bekapkodtunk pár sört, aztán átvonultunk a kávéházba, ahol Retroparti következett. Már megérkezéskor lerendeztük, hogy kiröhögtek minket, mert játszunk a Nótenksszel. Valamint remek volt, mert olyan csudásan elegáns voltam, hogy arról is mesélnem kell. Egy az, hogy megmostam a hajam. Már most ez nem menne eseményszámba, mert szoktam ilyet csinálni, csak kitaláltam, hogy megfésülködöm. Ami azért nagyon jó, mert borzalmasan áll nekem. Ezen kívül úgy gondoltam, hogy rendkívül ápolt hajkölteményemet megfejelem egy rendkívül ápolatlan borostával. Ezt Lilla szóvá is tette, meg mondta, hogy randa vagyok és csúf a hajam. Ennek folyományaképpen olyan lelki torzulásokat szenvedtem, hogy inom kellett egy csomó junájmukkot. Ennek aztán az lett a következménye, hogy zárásig táncoltunk, mint az őrültek, meg próbáltunk minél nagyobb hülyét csinálni magunkból. Leventéék atlétatrikóban vezényeltek a tömegnek. Nagyon részletesen nem tudom elmondani, hogy én mit csináltam, viszont tuti, hogy kibebaszott nagy buli volt. Aztán mikor bezárt a könyvtár, akkor Tomi, Levi, Zsofó, PRéééééhéééééhéééka és Mestike elmentek a benzinkútra kaját, valamint szeszt venni. Aztán ezen sorok ügyes kis írója a vajszínű nadrágjában hentergett a betonon. Mert ilyen eszes. Még szerencse, hogy értelmiséginek tartom magam. Aztán hazataxiztunk. Bár szerintem mehettünk volna busszal is, mert már tuti jártak. Leventétől meg olyan szépen elköszöntünk, hogy sehogy, mert ronda disznók vagyunk. Másnap reggel a hugom keltett fél 12 felé, hogy máris menjünk anyukámhoz ebédezni. Sokat nem igazán pusztítottam, mert féltem, hogy kijön. Aztán mikor sétáltam haza, gondoltam felhívom a Stukkert, hogy jöjjön le egy cigire. Így is cselekedtem. Aztán felébredt és lejött. Aztán gondoltam elmegyünk a Platánba egy kávéra, mert azt csak lehet még. Jelzem Tomikán az a póló volt, amiben aludt. 13:00. Leültünk egy kávéra és megittuk az első sört. Ez volt a jele annak, hogy valami nagyon csúnya dolog fog kibontakozni este, de ezt akkor még nem sejtettük. Aztán megittunk még egy sört, mert azt még talán megtehetjük. Tamás átjött hozzánk, hogy csinálunk neki blogot, meg megiszunk még pár sört. Aztán megittunk párat. Édesapám megtömött minket házipálinkával. Aztán átjött Pan cigizni. Aztán mire szerencsétlen elvitt minket 6 után nemsokkal a Bojtiba, addigra Tomi már egyet szundított. Azért mentünk a Bojtiba, mert nekem ott lett volna osztálytalálkozóm. Héttől. A Zolival, mert csak ő jött, meg mert ő jövő héten nem tud jönni az igazira. Aztán preosztálytalálkoztunk. Aztán mikor bejutottunk a Bojtiba, akkor derült ki, hogy igazából a Diákba kell menni, csak eltévesztettem a helyet. Mire odaértünk, addigra elcsattant egy róka is. Ott aztán diskuráltunk sokat, meg játékgépeztünk igen nagyban, nyertünk majdnem 100 Ft-ot. Aztán kaptunk a nagyon kedves tulajoktól palacsintát. Kicsit későn érkeztünk, mert Zoliék még lecsót is kaptak kicsivel hét óra előtt. Ott volt még a Jámbor Krissz is, meg a Murci is. Aztán nagyon jót beszélgettünk. Mire átértünk a kávéba, addigra már a beszéd funkciót kikapcsoltuk és áttértünk az igazi hardkór túlélőversenyre, a kemény töményezésre. Ezt odáig sikerült fejleszteni, hogy hajnalban, mikor a "jár a faszom a szádba, berszerker" című dalt ordítottam, akkor Vali csúnyán lebaszott, hogy nagyon mocskos a szám, valamint kussoljak, mert ő ezt nem akarja hallgatni. Hozzáteszem igaza van, csak próbálja meg ezt megmagyarázni egy éti csigának. Mert értelmem körülbelül annyi volt. Bár az éti csiga nem iszik meg egy köbméter unikumot azt hiszem. Nem az a hirtelen fajta, mint én. Aztán Dió átszállítmányozta a bandát Panékhoz, ahol Tomi még inni akart én meg nagyon nem, aztán kaptunk enni rokfortos pulykát, ami roppant finom volt, aztán én hazasétáltam. Egészen mutter lakásáig, mert sajnos nem tudtam teljesen hazáig menni, meg nagyon fáztam és a Májkölnájt bőrkabátom sem segített ezen. Most pedig valószínűleg elpusztulok. Bár kicsinyt mintha jobban vónék... kopp-kopp-kopp.
Kíváncsi leszek a Tomi ugyanezt hogyan fogja megírni a remek új blogjában. Ha lesz átfedés, akkor az jó.